Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

Tájékoztató - DEZSÉRY LÁSZLÓ: Zulauf Henrik : A keresztségszentsége. — Dr. Victor János: A keresztség szimbolizmusa.

latunk — a dneghintés — áruló tele annak, hogy az egyház megfeledkezett a keresztsé^nek halálosan komoly valóságáról s azt — mint általában a keresztyén élet legtöbb valóságát — ártalmatlanná jgyengítette. Újra meg kell elevenednie annak a meglátásnak, hogy a keresztelés a halálból ítéleten át életre és kegyelemre kihozó cselekvése Istennek. A keresztség azután nemcsak tel, hanem Krisztusnak magának a müve és cselekvése. Mint az egyházi igehirdetés egyik eleme, mint s/.cntség, ezért érvé íves és határos. Az egy etlen igazi keresztelő maga Jézus Krisztus, aki saiát megkereszteltetésével szerezte voltaképpen ezt a szentséget. Mivel ez így van, nem ^szabad sohasem elfeledni, hogy a víz magában »csak közönséges víz« s minden ereiét az igétől nyeri. Zwinglinek igaza volt, amikor rámutatott arra, hogy a keresztség a hivők hitvallástétele is, tévedett azonban^ amikor annak ereiét a hittől tette függővé. A rchiai egyháznak igaza lett volna, ha azt emelte volna ki, hogy a keresztség ereie Jézus Krisztus egyszersmindenkorra elvégezett opus operatum-ának ereiéből táplálkozik. Tévedése azonban éppen abban van, hogy a keresztség erejét a korrektül végrehajtott szertartásban látja. Luther helyesen mutatott rá a víz és ige összetartozására. Túlzott jelentőséget tulajdonított azonban a keresztvíznek, amikor azt »isíteni, mennyei szent és üdvözítő« víznek nevezi. Nem a keresztvízben hiszünk, hanem Jé zus Kr iszlt usb a n ! Mindebből következik, hogy Jézus Krisztus hatalma nincsen a keresztséghez kötve. Mk. 16;16. sem a kereszltség, hanem a Jut üdvösségre szükséges voltát hangsúlyozza. Nem a keresz» ség hiánya, hanem annak megvetése kárhozatos. Haimadik tételében leszögezi Barth, hogy a kerresztség ezek szerint abban leli értelmét, hogy nem ugyan szerző oka. de ismertető jele üdvösségünknek. Elhívó levelünkön pecsét a keresztség, ez sajátos jellege. E mellett hangoztatja Barth azt, hogy a keresz ségben Isten az ö dicsőségét jelenti ki s épKi egyházát, a Jézus Krisztus testének tagjai . Ezzel szaporítja maga az Uraz üdvözülök gyülekezetét. A negyedik tétel a keresztség gyakorlatával foglalkozik. A kereszvség isteni tényét emberi gyarlcsíg, a gyakor.at hiányosságai nem ronthatják meg. Ezért semmiféle újrakeresz.elés szóba nem jöhet. Ez azonban nem jelenli azt. hogy a keresztség gyakorlata theologiailag közömbös volna. Mindent el kell követni, hogy a keresztség lefolyása jelentőségének és az egyház felelősségtudatának hü kifevßzqje legyen. Itt bukkan fel a gyeimekkeresztseg kérdése. A keresz élendő hozzájárulása, igenlése nélkül a keresztség igazi és érvényes, de nem heJyesen végrehajtott keresztség. Barth itt exegetikai és dogm3történeti alapvetéssel igyekezik igazolni azt, hogy a gyermekkeresztség gyakorlata az egyházban sohasem nyugodott valami szilárd alakokon és inkább liraktikuis mint elvi meggondolások siettették általános elterjedését. ötödik tételében vééül a keresztsée -evanéliumát szólaltatja meg. A keresztség jegyien áll egész u. n. nyugati keresztyén kulturánk Is en haj-agja — és Isten kegyelme alatt s így reménység alatt. Ebben a keresztség végső jelentősége és méltósága; Krisztus meghalt és feltámadott érettünk egyszer; ennek egyszersmindenkorra való jele az egyházban a megismételhetetlen keresztség. 'Jroö Gyula. Zulauf Henrik: A keresztség szentsége. A Szentírás és az evangélikus hitvallási iratok megvilágításában. Fébé Könjvkiadóvallalat. 1946. áüventí.én. Zulauf Heniik hatalmas apparátussal megírt tanumánvának bevezetőiében mejállapitja, hogy napjainkban a keresztség szentségét és annak értékét sokan »nem értik meg és nem sokba veszik«. Ennek okát a következőkben látja: Vallási tudatlanságban, közömbösségben, más felekezetek, különösen a reformátusok álláspontjának közöttünk való érvényesülésében, különféle szekták és szektáskodó evangéliumi közösségek lekicsinylő álláspontjában, valamint sokaknak a cselekedetekkel való bibelődésében. Ezekkel szemben keresi az evangélium és egyházi tanításunk igazságát. Megállapítja, hogy a szentség »verbum visibile« és igen is fontos »negyedik« alakja az igének. Vele Isten az testté lett, az írott és a hirdetett igén kívül az érzékeinkhez is fordul. A keresztség szentségének történelmi előzményeit feltárva foglalkozik a pogányvallások tisztulási fürdőivel, a prozelita keresztséggel s Keresztelő János keresztségével, majd Jézvs Kriszitus idevonatkozó tanításával és parancsával. Ezek alapján megállapítja: »A keresztség az Ur Jézus Krisztus által közvetlenül a mennybemene'ee előtt büncs emberek üdvözlésére rendelt és a Szentháromság nevében illetve nevére végzett szent cselekmény .mellben az Isen igéjével összekapcsold viz földi látható jegye alatt mennyei ajándékoik adatnak nékünk.« Ezután felteszi a kérdést; »Ki a keresztségben a, cselekvő alany?« És így válaszol: »Lényegileg az Isten. a Szentháromság keresztel. A keresztelő emberek csak IsCen eszközei.« »A keresztség az Urnák 'teljesen szabad, mindentől és mindenkitől független, tisztán kegyelmi ténykedése.« Mármost »mit cselekszik az Ur a keresztségben«? Itt Zulauf különösen a keresztség református, (Barth-0 felfogásával harcolva megállapítja, hogy a keresztség nem csak hirdet .nem csak felvilágosít nem csak csak emlékeztet, nem csak biztosít és bizonyosít valami felől, hanem ad valamit.« — Kegyelmet. Konkrét formában és ad çersonam; az egyes embernek szóló bűnbocsánatot. Miben áll ez? Belehelyez Is eonel való közösségbe. Megigazulást ad. mert bűnbocsánatot ad. .újjászületést és új életet. (Egyszeri alaDvető mêeszenteltetést a szentek állaDotába való helyezést.) Megszabadít a bűntől. Istenfiúságot jelent, örök üdvösséget, sőt a Szentlélek önmagát rs adja magában a keresztségben. (!) Ilyenmódon a keresztség szükséges az üdvösséghez. Itt Zulauf határozott döntéseket tesz a szükség keresztség kérdésében és abban, hogy a keresztség az Úrral