Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

Tájékoztató - BOTTA ISTVÁN: Kuliura. civilizáció, technika.

galomhoz Frobeniusí erős szálak fűzik. »A kultúra él és hal, újból feléled és kultúr-tereken keresztül vándorol sajátos feltételei szerint, úgy. mintha az ember ott se lenne, aki az ő alakjának csupán szerszáma. Feltétalei ugyanazok, mint az élőlényeké. A ku'.túra organikus és önalakúlásának tárgya az ember.« Miképpen hat ez a paideuma? Frobenius példákkal világítja meg. Egy ilyen példája; Egész nap kedvetlen egyiptomi vezetője vidámmá és derűssé lesz a nap előtt elrepülő sólyom számára. Miért? Nem tudja megmagyarázni. De Frobenius tudja, hogy pár évezteddel előbb a sólyom a napisten szimbóluma volt. Ez a szimbólum halottan, tudat alatt is beletartozott a kedvetlen egyiptomi kultúrájának struktúrájába. A halott szimbólum benne a sólyom megpillantásakor megelevenedett és megragadta az egyiptomit, bár nem tudta megmagyarázni, hogy miért. Ez a »megragadóttság« szintén középponti fogalma Frobenius kultúrmagyarázatának. Nem más ez, mint a kozmikus rend megfoghatatlan alogikus észrevétele. Ebből a megragadoítságból születik a i^ték és a kultusz. Az ember a természet Tendjét játssza eí úgy ahogy ez a rend magragadja őt és ebből a játékból és kultuszból születik a kultúra. A paideuma belép a térbe és időbe és történetivé lesz. Irodalom: Leo Frobenius: Schicksalskunde. Weimar. 1938. Erlebte Erdteile. Frankfurt, a. ' M. 1925. Oswald Spengler (1880—1936.) Frobenius tanítványa, de mélyreható különbségek is vannak köztük. Frobenius irracionális, kultúráia túlságosan az ember fölött lebegő, Spengler végleg az ember sorsához köti. Frobenius kultúrája túléli az embert, Spengleré föltartóztathatatlanul meghal az emberrel együtt ,s:>kszor még előbb is. A történelmi tárgy Spenglernél is a kultúrák sokasága; »A kultúra minden elmúlt és jövendő világtörténelem ősfeno,ménje.« Ezek bár bensöleg összetfüggek, mint egy növényi szervezet, egymásközt összefügggés elenül és céltalanul peregnek le az időben. (A második kötetben már észrevesz bizonyos összefüggéseket a kultúrák között és enged merev álláspontiából. Eddig a világtörténelem nyolc teljesen kifejlett kultúrát termelt ki; a kínait, babilóniait, egyiptomit, vndet, antikot, arabot, mayat és nyugatit. A többit elvetélte. Spengler kultúrfogalmából az értékelem már teljesen e'.tünt és egészen biologiai jellegű lett. Legszívesebben a növényekhez hcsonlítíjia; »Ezek a kultúrák, a legmagcöabbrangú élőlények fenséges céltalanságban nőnek fel, mint a virágok a mezőn.« A kultúra ideáját, lelkét megkülönbözteti a történelemben való megjelenésétől. A kettő viszonya olyan, mint a testé éi; a léleké, a lehetőségé és a. megvalósultságé. Ez a »kultúrlélek« Spenglernél metafizikai valóság. »Ha az ember a struktúráját akarja megismerni, a növények és állatok összehasonlító morfologiája már régen előkészítette ehhez a módszert.« ! I A kultúrák is születnek, élnek és meghalnak, akárcsak az ember. »A kultúra abban a pilanatban születik, amikor egy nagy lélek az örökgyermeki emberiség őslelkiségi állapotából íelébred, eloldja magát; egy alak az alaktalanságból, egy elhatárolt és múlandó a végtelentől 'és a maradandótól. Egy pontosan körülhatárolt táj talaján nyílik, malyhez növényként kötve, marad..bakkor hal meg (a* kultúra), ha ez a lélek a népi. nyelvi, hitbeli, művészi, állami, tudományos alaki lehetőségeinek teljes egészét megvalósította és ezáltal ismét az őslelkiségbe tér vissza.« Tehát a kultúrának is van sorsa. A »sors«, ez a kikerülhetetlen szükségszerűség »a világtörténelem organikus logikája.« Ez a sors fokozatokon keresztül teljesedik be minden kultúra életében; (Ezt is, mint az ösfenoméneket Goethe nyomán állítja fel.) 1. Vorzeit, megelőző kor. 2. A kultúra két foka; Frühzeit, kezdőkor és Spätzeit, késői kor. 3. Civilizáció. A kultúra és civilizáció tehát a nagy életfolyam kiteljesedő és hanyatló fázisai. »Minden kultúrának megvan a maga sajátos civilizációja. Itt fogalmazom meg először a két szót, — mondja Spengler. — mely eddig személyes természetű bizonytalan ethikus különbséget jelzett, periodikus érte'emben, szigorú és szükségszerű organikus egymásutánnak a kifejezéseként. A civilizáció egy kultúra kikerülhetetlen sorsa.« És ez a sorsszerűség Spenglernél azonos a szükségszerűséggel. Ebben a fogalomban nyila kőzik meg legtisztábban Spengier fatalizmusa. Minden kultúra életfolyama élőre meg van határozva. Minden kultúra kikerülhetetlen sorsa a civilizáció és utána a vég. Mert a »tiszta -civilizáció mint történelmi folyamat; szervetlenné lett, elhalt kultúrák fokozatom leépülése.« Frobenius és Spengler sub specie prae eriti nézik a kultúrát. És valóban a kultúra történeti fogalom is; produktum. A tiszta tények és jelenségek kedvéért azonban megfe'edkeznek a követelményekről. Ha nem hagyják el a történeti empirizmus területét, elméleteik mintaszerűek és találóak lennének. Gondolataiknak azonban metafizikai, absolut értelmet adtak és ezáltal meghamisították azokat. Nem veszik észre, hogy miközben a történelem az emberi formák relativitását tárja fel, egy többé már nem relativ felismerés beszél be'.őle. A kultúra kifejezés jelöli az igazságok és értékformák absolut rendszerét is, mely már eszme. S ők nem oldják meg a »kultúrák« történelmi kérdését, sőt a »való kultúra« filozófiai kérdését föl sem állítják. (Ortega.) Irodalom: O. Spengler: Der Un ergang des Abendlandes. I—II. München 1920. Szemere Samu: Spengler filozófiája. Bp. 1924. II. Kultúra és élet. A mult század racionalisztikus, Frobenius és Spengler bizonyos pontokon meghatározatlan relativisztikus kultúrfogalma között a kiegyenlítést José Ortega Y Gasset (1883—) spanyol filozófus kísérli meg. Egész filozófiai kísérlete, kultúrfilozófiájának alapgondolata, új ismeretelmélete ebben a gondolatban fejezhető ki; az értelmet akarja az "élethez Idomítani. Az értelem is élettani termék. Minden