Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

Tájékoztató - BOTTA ISTVÁN: Kuliura. civilizáció, technika.

értelem mes és minden ér e'emben má; igaz- noelikus-alanelveket. annak meg kell tartózs gok . üluüződnek. Az értelem csu.án egy tatnia magát a beszédtől.« oly közvetítő rendsjer, mellyel az igazságot kísérli az ember megragadni. A teljes igazAkárcsak Frobenius, őt is izgatja a kultúra és játék viszonya. A homo faberrel szemben ö sigot azonban csak Isten tud.a meg agadni. a homo ludens-t vizsgálja. Nem fogadja el Az emberek csak olyképpe.i, min'ha egy nagy Frobenius játékelméletét fenntartás nélkül, bár mező különböző pontján állnának t's mind ' m ' — — más és más oldalról látná ugyanazt a mezőt. Mindegyik elölt más kép jelenik meg, de ugyanaz a mező. Mi a mezőt csak saját pers ek ivánk szerint láthatjuk. Ez a sokféle .ners ek iva azonban nem pusztítja el az igazságot. Ezt az álláspontot nevezi Ortega »perspekt.'vizmis -nak. Érdekes, hogy a perspektivizmus egyidőben jelent meg Einste'n relativitás elméíe ével. Mégsem nevezhető minden fenntartás nélkül Ortega á'láspontja relativizmusnak. A relativizmus tagadó, a perspektivizmjs igenlő ál áspon ot foglal el az igaz-:á^gal szemben. Treuga Deit akar teremteni a racionalizmus és a relativizmus között. A perspektivizmus szerint a kultúra első cselekede e is az, hogy nézőpontot _-.pr!incjpiumot vál2szt. Eddig a legkülönfélébb entitászerlnte is a kultúra eredeti fázisaiban min- > dig játszott kultúra, de »nem születik a játékból, mint a magzat az anya testéből, hanem a játék keretében fejlődik ki játékként.« A kultúra alapfeltételeit és alapértékét világos logikával és a szellemtörténet legtisztább módszerével fejti fel; l. »A kultúra elsősorban a szellemi és anyagi értékek bizonyos egyensúlyát követeli.« Ez az egyensúly jelenti a különböző kultúraktivitások eleven ténykedését és harmonikus beilleszkedését azegészbe. Eredménye a rend, az erős tagozódás és a társadalom rilmikus életfolyása. A kultúra magas, vagy alacsony minősítésének fokmérője azonban elsősorban nem az intellektuális és esztétikus, hanem az ethikus ,és spirituális. »Magasnak nevezhetünk egy kultúrát még akkor is, ha sokat emelték a princípium rangjára. Az em- sem technikát sem egyetlen szobormüvet nem ber élt a vallás, a tudomány, az erkölcs, az tud megteremteni de akkor nem. ha az irökonomia jegyében, de még sohasem Klsé reite meg, hogy magát az életet tegye princípiummá. Ortega ezt kísérli meg. Nézőpontját galmasság hiányzik belőle.« 2. »Minden kultúra törekvést zár magába. Kultúra annyi, mint irányítottság, s az irány vitális perspektívának«, a kultúra ez útját mindig egy eszmény felé vezet.« Ez az eszpedig »az élet szentesítésének« nevezi. A ra- mény több az egyén eszményénél; a közösség cionalizmus szerinte az igazsággal tartott és eszménye, mely a kultúra hordozója számára 1 f_.] .. 1 i 1 i.. :: 1 1. i • 1 . . • • 1 1 Kí-,1 /-1 r\rn 11 A o f inlûnf! P1 r\f o 1 + ái o a Ki-71 nn c à rr elfordult az élettől, a relativizmus pedig többre becsülte a lét mozgékonyságát a nyugodt. a boldogulást jelenti. Előfeltéte'.e a biztonság és a rend. A biztonság követelményéből szármozdulatlan örökérvényű igazságnál. Az élet zik a jog, a rendéből a tekintély. azonban kettős; biologiai és spirituális arcú latu, ezért aktivitásainkat »kettős imperativusiak* kell irányítania; »az életnek szel'eminek, de a szellemnek vitálisnak kell lenne. A szellém elen élet barbárság, a szellem élet nélkül bizantinizfmus « Ezeknek a meggondolásoknak az alapján a kultúra következő meghatározását ad]a; »Ezek vitális és ezért subjektiv, intraorgaríikus Magának a törekvésnek egyöntetűnek kell ennie és az eszménynek magasabbnak az öt hordozó közösség érdekeinél. Minden alárendeléssel a fogalom animális szintre tolódik át. A nem metafizikai irányú kultura nem kultúra. 3. A legpositivebb és legelsőrendübb iellege minden kultúrának, hogy »uralkodást jelent a természeten.« A természet azonban az emberi tevékenységek — objektiv törvényszerű égek természetet is jelenti. Minden kultúra felbom valóraváltói —, melyek egy életen kívüli moz- ha a

z anyagi világ határtalanul megnövezana'hoz igazodnak, ezek a tevékenységek je- kede't birtoklásával nincs egyensúlyban az cnigazodnak len'ik a kultúrát.« _ tevékenységek jeEz a kultláirának vitális magunk feletti uralom. Ez a tétel követeli a definíciója. A vi álls szempont alkalma; arra, megnövekedett technika mellett a megnövehogy a kultúrát tevékenységként mrtas.sa be és a tevékenység valóban minden kultúra alap kedett erkölcsöt is. Az együttélés legalacsonyabb fokán megjelenő »va'amivel la tozás« vető jellemvonása. 'Maga >a szellemi élet sem tudatának kötelességgé és szolgálattá kell tiszmás, mint az élet tevékenységeinek bizonyos keszlete, melyeknek termékei, vagy ereim ulnia. Ezek után megkísérli Hauzinga a kultúra nyei az élettől független tartósságot és értéket megközelítő meghatározását: »Kultúráról, mint tarta'maznak « *igy közösség irányított magatartásáról akkor Ira a'om: Or;ega y Gasset: Atlantisz. (Don ^^^L^V^S^S^S!^^ Quijo'e nyomában c. tanulmánynyal együ t.) Bp. 1943. Korunk feladata. Bp. 1944. III Kultura, mint norma. Az irracionalis'a Frobeniussal, a nessimista Spenglerrel és a vitalista Ortegaval szemben a legtisztább nyugateurópai gondolkodó |ohan Huizinqa (1872—194? német internálótáborban) holland történelem- és kultúrfilozófus. A peszszimizmussal szemben optimistának mondja magát, az irracionalizmussal szemben pedig vallja; »Aki komolyan akarja venni az antierkölcsi és szellemi téren olyan állapotot teremt meg, mely magasabb és jobb. mint az, melyet az adott természetes viszonyok nyújthatnak; ismertetőjele a szellemi és anyagi értékek összhangzatos egvaníúlya és eszményképe, melyben a közösség különböző aktivitásai összpontosulni igyekeznek, lényegében egyöntetű.« Röviden összefoglalva; Huizinginál a kultúra egyensúlyt, törekvést és a természeten való uralkodás^ jelent. »Nem bukik el az emberrel, mint Spengler hirdeti, de nem ís lebeg oly független magasságban az ember felett, mint Frobenius paideumája-j megszü-