Evangélikus Theologia 1947. 1.szám.

GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.

értelmezzük a finitum capax infiniti élvet, ahogy a reformátusok értik: »lia k végtelen isteni magába foglalja a véges emberit, akkor el is nyeli.

1

5 De az eredmény mindenképpen ugyanaz: a bűnbocsánatot nem merjük absolutio formájában közvetíteni. A jó feloldozás érdekében ezért egyik elsőrendű feladatunk az, hogy a pap szerepét a bűnbocsánat közvetítésében tisztázzuk. A finitum capax infiniti elv következetes alkalmazása is megköveteli ezt, de megköveteli maga Jézus is, aki bennünket a kulcsok hatalmával felruházott. Nem is szólva arról, hogy hitvallásaink és Luther szerint a pap nem kapcsolható ki a bűnbocsánat közvetítéséből. A »Vitatkozás a búcsú erejéről«

1

6 7. tétele szerint »Isten senkinek nem bocsátja meg vétket, csakis ugy, hogy őt megalázva egyszersmind telje en alárendeli a papnak, mint a maga helytartójának.« A fordító jegyzete szerint Luther még ennél a pontnál »nem szakított egészen a róm. kath. tradihióyal«.

1

7 Ez azonban nem iga(z. Nyomban meggyőződhetünk erről, lia elolvassuk Luthernek ehhez a ponthoz fűzött fejtegetését »A 95 tétel magyarázata« c. művében. 1

8 Itt Luther a feloldozással kapcsolatban röviden, de a'aposan kifejti, »hogy Isten nem bocsátja még a vétket, csakis, lia a pap már megbocsátottam s valósággal kér bennünket arra, hogy «álljon tisztán előttünk, hogy a pap megbocsátja a bűnöket és vétket.« Természetesen nem feledkezik meg a conditio gratiae Ch'risti-ről és a conditio fidei-ről sem. De éppen ezek feltételezésével tartja fontosnak a pap közvetítését. Luther nézeteit megerősíti az ApoIogia

1

9, amikor azt

1 mondja: »az Isten valóban az ige által éltet, azért a kulcsok hatalma valóban Isten előtt bocsátja meg a bűnöket. Lk. 10:16. szerint: aki titeket hallgat, engem hallgat. Amiért is a feloldozó szavának nem kevésbbé kell hitelt aclni, mint az égből szóló szózatnak.« Még egybehangzóbb Luther szavaival az ApoIogia német szövege.

2

0 Tagadhatatlan, hogy él valami bennünk is a papnak ebből a közvetítő szerepéből, de nagyon-nagyon elrejtve. A gyónó kérdéseknél elő sem merünk hozakodni vele, az absolutionkból pedig hiányzik az ego absolvo te személyessége.

21 Mindez helyte'en, mert a .finitum capax infiniti elvnek itt is épp olyan nyíltan kell érvényesülnie, mint bárhol másutt. Ha csak nem akarjuk meghazudtolni az Istent, aki azért rendezte igy a dolgot és iktatta közbe a bűnbocsánat közvetítésébe a véges valóságokat, hogy ezeknek hiteit adva higgyünk s a kegye'em felől bizonytalanságban ne legyünk. Ezért éppen fordítva kellene eljárnunk, mint ahogyan tesszük. Mi a magunk feloldozásában fent az égben lebegünk. Utolsó gyóntató kérdésünkkel a gyónót az égbe visszük, mert azt kérdezzük, hiszi-e, hogy Isten a (Krisztus érdeméért) bűneit megbocsátja? S minekutánna igennel felelt, hirdetjük neki ennek az Istennek a bocsánatát. Holott a feloldozásnál nem erről van szó. Erre vonatkozólag már Luther is megmondta a maga veteményét, mivel annak idején a papa is ugyanezt tette: kihirdette és helybenhagyta az isteni bűnbocsánatot. Reformátorunk megmondta, hogy neki ez a beszédmód nem tetszik, mert az ilyen kihirdetés vajmi jelentéktelen dolog. Először is szerfölött értéktelenné feszi az egyház kulcsait, azután pedig erőte'enné Krisztus igéjét,

2

2 mert csak képletes és az evangéliumi szöveggel meg nem egyező. Mert a szöveg nem azt mondja: Mindazt, amit én megoldok az égben, te megoldod a földön; hanem ©11

5 Tavaszy Sándor dr.; U. o. 171. lap. 1

6 Dr. Masznyik Endre: D. Luther Márton egyházreformáló iratai. I. kötet. Pozsony, 1904. 18. lap. 1

7 U. o. 442. lap. «8 U. o. 60-70. lap. 1

9 Melanchton Fülöp: ApoIogia (ford. Mayer Endre), Bp. 1900. 231. lap. s

o Die Bekenntnisschriften der evangelisch—lutherischen Kirche. Herausgegeben vom Deu'schen Ev. Kirchenausschuss. Berlin, 1930. I. kötet, 259. lap. í

l Luther Márton: Kis káté, Ker. Igazság, 3. kiadás. 18. lap. — Dr. Masznyik Endrer U. o. (16. jegyzet) 167. lap. — Dr. Julius Köstlin; Luthere Theologie IL kötet, 248. lap. » L. 16. jegyzet: U. o. 162-163. lap.