Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-03-01 / 9. szám

1919 akik kia karunk mindent forgatni a sarkaiból, esak magunkat szeretjük a regi gyarlóságokban meghagyni ; mindent szeretünk kritizálni, esak magunkkal szeretünk csinján bánni. Ha uj reformációra uau szükség, akkor első sorban a saját leikünkön kezdjük el az átalakítás munkáját. Erre az egyéni, belső reformációra csakugyan nagy szükségünk uau. Csakhogy ehhez nem kall se zsinat, se modern papi tanács, csak euangeliumi lélek. D. I seproní theologiai akafiémiaról. A tanéu elején jelentettük, hogy ezen ősi tanintézetünkön a háborús uiszonyok hatása alatt ez első és második éujolyámra nem jelentkeztek rendes hallgatók, ugy hogy az előadásokat ezen két tanfolyamon kénytelenek uoltunk szünetélni. Kost, hogy a uéres háború megszűnt s azon ifjak, kik a lelkészi pályára kívánkoztak, szabadon köpethették sziuük uonzalmát, ismét benépesedett ezen theologiai akadémiánk, flz első évfolyamon immár 10 hallgató usn, a másodikon is kettő s mivel a felsőbb évfolyamoknak kezdettől fogva voltak hallgatói, most már teljesen visszanyerte régi képét a soproni theologia. Különben "is ezen lelkészképző intézetünk ügyét hazánk jelen siralmas helyzete ismét homloktérbe álíitotta. Tudjuk, hogy az utolsó években a theologiai fakultás kérdésének tárgyalása közben ismételten szóba került theologiai akadémiáink esetleges, egyesítése, aminek a soproni akadémia valószínűleg áldozatul esett volna. Természetes, hogy mindnyájan, akik a fakultás iéiesitéae érdekében az egyesítés mellett foglaltunk állást, azt egyáltalán nem a soproni theologia iránti ellenszenvből tettük, amelynek talán mindnyájan hálára kötelesek egykori hallgatói vagyunk, hanem azon elui álláspontból kifolyólag, amelyet a fakultás kerdésében elfoglaltunk. Ha u. i. szükségesnek tartottuk a nagy költséggel járó egyetemi fakultást lelkészi karunix tudományos nívójának emelése uégett, ugy, azzal összefüggésben számba kelleti uennünly^-- habár nehéz szívű el is — az akkor felesleges költséget okozó akadémiáknak és pedig ugy az eperjesinek mint a soproninak beszüntetését, esetleg lelkészi szemináriummá ualó átalakítását. Hazánk helyzetének sajnálatra méltó alakulása — amire persze a háború utolsó napjáig még álmában sem gondolhatott senki — azoknak adott igazat, akik a soproni akadémia fenntartását kiuánták. Pozsony ugy mint Eperjes az ellenség által megszállt területen feküsznek s bár szivünk teljes hevületével hazánk területi sértetlenségét köueteljük, nem tudhatjuk, hogy teljes 63 üédtelenségünket ismerő, ellenségeink nem juttatják-e hazánk és egyházunk ezen két drága höuéí az áruló eseh-szlouák birodalomnak. De ha ezen leggyászosabb következménytől meg is óu az isteni gonduiselés s az egész felfölddel ugy Pozsony mint Eperjes drága gyermekekként ismét részluesznek az aggódó és értük szenuedó édes anyához, a helyzet mai alakulása mutatja, hogy mennyire szükséges, hogy egyetemes egyiiázunhnak az ország különböző vidékén több lelkészképző intézete legyen s milyen jó, hogy épen a magyar és német, tehát teljesen megbízható hívekből és gyülekezetekből álló Dunántul- * nak soproni tanintézete megmaradjon. Hiszen ha Pozsonyban a fakultást megkaptuk s abba Sopront már beoluaszloíiuk uolna, akkor most teljesen lelkészképző intézet nélkül állnánk s a felvi'dék esetleges végleges elvesztése melleit egyelőre anélkül is maradnánk. Igy azonban, van legalább egy intézetünk, amelyben hazánk és egyházunk ezen leggyászosabb idejében is előkészülhetnek lelkes ifjaink hü tanáraik vezetése mellett a lelkészi szolgálatra s ahol a legvégzetesebb fejlődés esetén pozsonyi és eperjesi tanáraink esetleg menedéket találhatnak. Íme, az isteni gonduiselés csudálatos vezetése. Amiben az eiuek harcában nem tudtunk megegyezni, sőt a meggyőződésünkért vivott küzdelmekben néha akaratlanul egyeseknek talán fájdalmat is okoztunk, abban most, persze csaknem elviselhetetlenül nehéz áron, megegyezésre jutottunk. Mindnyájan örülünk, hogy a sok veszteség között soproni theologiai akadémián,i megmaradt s ebben Isten ujjmutatásáí látjuk aftnak további fenntartására 1 _ .. .... S c n o l í z ü ci o n. KÖZÉLETÜNK ffí raaggar éjsxaka Bern felől derül s nemzetei? társadalmának legszerencsétlenebb proletárja : Magyarország igazságot nyert, fiz imperializmus nélkül ualó szocialisták egész Európa színe előtt tiltakoztak, hogy e§y nagy nép vezekeljen a múltért, amelyért nem mi vagyunk felelősek, hanem a régi rendszer. Bernben .senki sem akar az erőszakos teriíletrablások és a népek elnyomásának álláspontjára helyezkedne, megbélyegeznek minden vért és jogtalanságot. Ezek a hangok talán behallatszanak a párisi békekonferencia ablakain is s ott is megtalálják as igazságot, mely a mi igazságunk lesz. Hálásan tekintünk Bern felé, hol pártatlan férfiak tettek tanúságot arról, hogy az ezer éves államot alkotó magyar nemzet területi integritása nem a souinismus kérdése, hanem az életé és a jogé! EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ