Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-03-01 / 9. szám

EVANGEUKUS ORALLO yVér folyt a Jöwáros utcáin. Reuoluerek dörduaek

1 sortűz ropogott és gépfegyuerek kattogtak. Félreuezetett emberek bombáual és pisztollyal akarták meguiunl az osztályharcot, melyet a sötét utcák talajából kinőtt terrror kényszerített rájuk. Akik öltek és akik elestek egy/ormán egy hazának fiai uoltak. Nem szabad, hogy ilyenek álljanak szemben egymással, azt a fegyuert szoritua kezükben, melyet az imperializmus kényszeritett rájuk. Legyen már elég a kiontott uérből, hallgasson el a pusztító halál s a magyarok, kiknek egy az örömük, bánatuk, céljuk, értsék meg egymást, s ne ontsák a drága honfiúért, hisz' ugyi* oly keuesen uagyunk magyaroki franciák ősz miniszterelnöke küzdelmes pályája uégén golyóütötte sebtől uérbe borultan fekszik. A golyó, mely megsebezte, az imperialista (ilemenceaunak szólt, ki fanatikusa uolt a háborúnak, flz ő sebe uéres szimbóluma annak a nagy sebnek, melytől Európa még mindig uérzik. Nem lehetne e seb okozta dörrenés alkalmas arra, hogy az imperializmust és kapitalismust jobb, emberibb útra vezérelje ? |A magyar köztársaság? államformájának uédeímét iöruényben biztosította a népkormány, hogy uissza ne térhessen a királyság korszaka, mely nem hozott örömet a nemzetre. A köztársaság eszméjét, mely a 48-as uiumányokkal s Kossuth paliükájáual össze uan forruá, most már töruény biztosítja, de minden szabálynál és töruénynéi erősebben uédue él és élni fog az a nemzet lelkében . . ,. ftfl hukoií moaai'sMe tiikos leuélíárából előkerüli egy akta. melyben Habsburg Károly a „béke király" a 17 esztendősök sorozását kiuánja, hogy Magyarország tapaszra, életre született ifjúsága elmenjen meghalni a harctérre, hogy eluérezzen nem a hazáért, nem a szabadságért, hanem a német militarizmusért. Ez a halálparancs perdöntő bizonyíték a régi rendszer ellen, de a sok mágnás és a sok főpap ellen is, kik a régi rendszert uisszakiuánják. Papok a politikában. Minden kommentár nélkül közöljük a Népszaua febr. 16. í számából aköuetkezőket: „ . . . íme a papok a politikában. Mindenütt a reakció, az ellenforradalom oldalán dolgoznak, élesen szembefordiilua a nincstelen, dolgozó tömegek érdekeiuel. Mi azt falijuk: a uallás magánügy, mindenki maga döntse el a saját személyére, hogyan és miként akarja uallásos életét berendezci. Mi az embereket gazdasági helyzetük szerint osztályozzuk: látunk kizsákmányoló dúsakat és kizsákmányolt szegényeket és kérlelhetetlen harcot hirdetünk e két osztály közt mindaddig, mig a dolgozó tömegek ki nem uiuták, hogy munkájuk teljes gyümölcsét maguk éluezhessék. A papok ezzel a törekuésünkkel — minden eu. tanítással ellentétben — szembehelyezkednek. Teszik ezt éuezredes hagyományaik alapján, amelyek mindig az elnyomó hatalmasok szolgálatát szabták meg kötelességük gyanánt. Mi több, harcos soraink megbontása céljából felekezeti gyűlölködést igyekeznek szítani, ők maguk ráncigálják le a uollást uerOTedó eszközül és azután méltatlankodnak. mikor harci szerszámuk csorbát szenued, de jó lesz uigyázniok. mert a dolgozó nép egyre Szélesebb rétegei eszmélnek rá igazi érdekeik és ellenségeik megismerésére és jaj a papnak és mindenkinek, akit ellenségeik sorában kell látniok. — A* olyan jóhiszemű és jószándéku papok, amilyenek szerkesztőségünkben is többen megfordultak, akik mindezt belátják, akkor cselekednének leghelyesebben, ha papíársaikat igyekeznének meggyőzni arról, hogy népellenes politikájuk egyúttal öngyilkos politika." Az erjedés még mindig nem ért uéget. Napról-napra oluassuk az ujabb pártalakulások krónikáit. Németországban Scheidemann miniszterelnök kijelentése szerint már meg uan az egyezség. Es — halld magyar 1 — nem tisztán, csak nagyobbrészt szociális színezettel. Ott megtudták találni a hooperátió egyedül helyes módját. De mi? Hoi uagyunk mi még eítől? íí kajjíán tal érdekes jelenség a szocialisták többségre jutása. A Kaiserstadt s környékének szelleme a legszebb bizonyítéka annak, hagy a régi rezsim mennyire gyarló alapokon nyugodott. Az ősi esászárhüség a megnyílt színét első ostromára rombadöntötte. ha még az: háláual is tartozott a Kaiserohnak. IRODALOM. Hömjirism c.r*etés. Szép prózáhan, mégis gyönyörű költői nyeluen írott könyu Koritsánszky Ottónak „Láng és Pernye, kis képek nagy időkből" eimü könyue. Ára 12 korona. Debrecen, 1919. Hegedűs és Sándor irodalmi és nyomdai részuénytársaság. Kapható ott és a szerzőnél Budapesten Szentkirályi utca 23. Ez a könyu — szerzőnek nyolcadik könyue — a uilágháboruban a magyar hősi uitézség és győzelemnek diadalmas, majd a győzelemből uérbe-könnybe fulladt, gyászba borult ueszteségnek könyue. Megható a tartalékos főhadnagy szerzőnek „Ajánlása", melyben müuét a szülőknek és saját kedues szüleinek ajánlja.