Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-02-09 / 6. szám

_ iri 2 rattkus szeruezeiéí uálasztja, — ezekben 3 nehéz időkben nekünk talán még sem kellene törnünk a fejünket Isten tudja miféle lényegbevágó szervezeti reformokon. Mert ha baj uan — uíi' figura doeet a német egyházi szervezeti reformmozgalmak eélgondolatában — akkor annak aligha a mi szinte tökéletesnek nevezhető szervezetünkben, talán inkább az "emberekben van oka. .... De, e kis kitérés után, térjünk át a német egyhá'zi szervezeti reformmozgalmak további ismerietésére. Az egyházközségnek, mint hatalmi forrásnak biztosításával függnek össze egyes gyakorlati követelmények is, igy pl. Kaiméit és Boeekh kívánják, hogy az 5000 lelken felüli egyházak részére bizonyos szabályozott lelkészválasztás biztosittassék. Dr. Kaftan azt mondja : Sokszor boszszusan kellett tapasstalniok az egyházközségek vezetőinek, hogy a saját egyházközségük ügyeibe, a melyeket pedig ők mégis csak közvetlenül és a legjobban ismertek és vezethettek, milyen mélyen nyúltak bele állandóan a távollévő bürokratikus egyházi szervek. Ezen, úgymond, segíteni kelt. flz a ludat, hogg a uezetők valóban representálják és vezetik az egyházközségek életét, erősíteni fogja az ő felelőségerzetöket és emelni munkakedvökef. De — természetes, mondja tovább a hires theologus, bizonyos korlátozás mégis szükséges. Gyülekezeti independentismus nem fér meg az egyház közösségében való részvétellel. AnByi önállóságot és szabad mozgást kell az egyes egyházközségeknek és zsinatilag létesített egyházi testületeknek biztosítani, a mennyi összeegyeztetheló egyesnek érdekét is képező közérdekkel," Michael szerint az egyházi haíóság höaremüködése külső dolgokban a lehető legszűkebb körre szorítandó, de annál inkább kibővitendő vonatkozással az egyes lelkészek belső egyházi tevékenységére. A mi már a fokozatos egyházi hatóságok kiépítését illeti, szembetűnő a hármas tagozódás iránti rokonszenv. Boeekh szerint az egyetemas zsinat, mint legfőbb kormányzati hatóság (nálunk egyetemes közgyűlés) állandó képviselete volna a megalakítandó egyetemes zsinati választmány, s ez volna hivatva az egyházkormányzat képviselőit, szerveit megválasztani és az egyházkormányzat állandó ellenőrző szerve gyanánt működni. Tehát: zsinat — választmány — egyházkormányzati szervek. Blau még praeeisebben domborítja ki a hármas tagozódást, a mikor a«t mondja: Mivel a tartományi fejedelmi legfőbb cpi^copatus rendszerének bukása folytán nincsen többé hatóság, a mely as egyházi hatósági személyeket kinevezné, ezek immár csupán zsinati 43 t?álassíás utján kaphatnak megbízást. És pedig á tartományi zsinatok választanák a tartományt consistoriumot, vagy, a mint a németek ujeoban jobban szerétik nevezni, tartományi egyház anácsot, az országos zsinat pedig az egyházi főtanácsot vagy országos egyházi hivatalt (Landeskirchenamt). Ugyanilyen tartományi egyháztanáesra óhajtaná bizni a közigazgatást Dr. Ernst is. -I * A tartományi országos és egyetemes zsinatok tagjainak megválasztásában megoszlanak a vélemények az általános és az arányos nálesztójogi rendszer követésére nézve. Az aeüv választójogot viszont csaknem kivétel nélkül mindenki nembeli külömbség nélkül a nagykorúság jeltételeihez kívánja kötni, s csupán a nők passiv választójoga tekintetében vannak véleményeltérések. jellemző az az egyöntetűség is, a mely a legkülönbözőbb theologiai és politikai irányzatok képviselőinél (Boeekh, Michael, Rosenkranz, Blau

r Reinhard-Kakueit, HoehkirchlieheVereinigung, Behrens-Broekes sup. stb.) abban a tekintetben nyilvánul meg, hogy az egyházi hi vatal (das „fímt") képviseletére minden fokozaton személyes hivataifőt („persönliche Spitze") kívánnak az eddigi eollegiumok, tehát testületi hivatalfőség helyett, és pedig kivétel nélkül lelkészi hiuatalfőt (Pfarramt, Bphoralamt, Bischofsamt). Végül egyenesen meglepőnek mondja a „Pastoralblütter" szerkesztője azt az általános lelkesedést, a mellyel a szervezkedési mo igalom szóvivői a birodalmi zsinat és birodalmi egyházkormányzat gondolatát, s ezzel a birodalmi egyház („Reiehskirche") alakulatát egyéríelmüleg felkarolják, — s örömét fejezi ki a felett, hogy az eddigi gátló akadályok, a tartományi episcopaíus fejedelmi személyesitőinek bukásával elhárulván, végre szabad a pálya e régen vágyva-vágyoft erőegyesi tő alakulás előtt. Schnitz és Heim szerint ez akként volna megvalósítandó, hogy az egyes országos egyházi közgyűlések (Baden, üjürttenherg, Szászország, Hessen stb. síb.) képviselőket küldenének a birodalmi egyházi közgyűlésbe, az országos egyháztanácsok pedig a birodalmi egyházi választmányba, mely meghatározott időpontokban üléseznék. Ebben nyerne szerinte kifejezést a „szabad evang. népegyház" egységes alakulata. Thirnme marburgi egyetemi tanár pedig az egységes alakulatba bele óhajtaná foglalni mindazt, a mi bibliai és reformátici alapon áll, nevezetesen az ág. h. euangelikusokai, re/ormatusokat, a belmissiói egyleteket, a közösségi alakulatokat stb. stb. — Az Ily egyesülés haszna, úgymond, kézenfekvő. Közös feladat van bővesbőven. íme, u. m. néhány: ifjúság gondozása, EVANGELÍKUS ŐHALLÓ