Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-02-09 / 6. szám

B.7ANGELIKU5 ORALLO ir.9 János, mint a különuálesztott uallásügyak minisztere jelentette ki a fentebb emiitett küldöttség előtt, hogy a uallástanités ügye a közoktatás körébe tartozik s igy ő a vallástanítás fenntartása melleit um ugyan, de a döntés a minisztertanács kezében uan. ü egyelőre nem tehet semmit. Szentséges Isten, hát akkor mire jó nekünk a uallásügyi miniszter? Ki lesz hát a uallásos lelkű milliók szószólója és képuiselője szemben a mindent rombadönteni akaró félszeg túlzásokkal? Ki lesz hát a mi autonomiánk állami védelmez jie? Ki gyakorolja az államhatalom neuében a legfőbb felügyeleti jogoí, ami nemcsak a jelügyelés joga, hanem a uédelmezés kötelessége is? Tehát magunkra hagyott a miniszter ur. Mondhatom, szomorú jövő előtt állunk l Bizony mondom, nem ezt vártuk a nagy felszabadulástól. De ha ránk kényszerítik, ám jó, az apák hareáí yeluesszük a vallás és a kuliura szabadságáért. Felvesszük a harcot és hisszük, hogy az uj hulturharc megvívásában az evangéliom minden egyes hívének a leikéi as apák hithűsége és uallásos meggyőződésének szilárdsága tölíi el D. A forradalmi átalakulás a nagy németországi euang. egyház életében is uáliosásí idéz elő. Az incidenst ehez a németországi egyes szövetséges államok territoriális szeruezetü egyházai élén sumrnus episcopusok gyanánt állott fejedelmek elkergetése adta meg. Nem léuén többé Badennek, Braunschrueignak, Szászországnak, Würterhbergnek stb. síb. fejedelme, a ki eleddig az általa kinevezett miniszterek, consistoriumoh és Kirchenrathok utján gyakorolta episcopalusi jogait: tériViészetsz erűen felmerül a kérdés, miféle sseruezeíben tömörüljön hát az euang. egyház? Ideuonatkozóan igen érdekes összefoglalást oluastam « Pastoralblatter legutóbbi számában Lic. Siange, a kitűnő szerkesztő tollából, a melyet az alábbiakban ismertetek. Mindenekelőtt leszegezem azonban as érdemes szerkesztő azon észreuételéí, a mi az ismertetés értékét csak emeli, hogy t. i. ő a nagy németországi egyház újjáépítésére irányuló számos terűhez, a melyek csak e zauar előidézésére alkalmasak, nem akar ujabb teruet fűzni, csupán ki akarja emelni azt, a mi a jelesebb egyházi férfiak teruezetének közös uonása, közös célja, közös tartalma s igy máris olybá tekinthető, mintha az egyház általános törekuése uolna. Majdnem általános az az alapuető követelmény, hogy a jöuendő egyháza aa egyházközségekre, mint alapra támaszkodna, szervezetileg alólról-fölfelé kiépitue, a zsinatban nyerje el szervezetének betetőzőtíését. v Igy pl. a Reichsbotehan Blau ezt mondja: Természetesnek látszik, hogy az egyház az egyes gyülekezeteken épüljön föl. Az egyházközség az egyház eredeti formája, mintegy az őssejt, a melynek megosstásáual uj sejtek keletkeztek s amelyek együttesen alkotják az egész egyház élő testét. D. Eoeckh szerint tekintettel az egyház alkotmányára a terv az, hogy a szervezet az egyházközségeken épüljön föl. Sup. BehrensBrockes szerint as alkotmány lényegét a zsinati szervezet fogja képezni. Így gondolkoznak Br. Schütz, Dr. Hein is. A Protestantenuerein javaslata pedig ideuonatkozólag az, hogy: „Az aránylagos választási rendszer körében mindkét nembeli nagykora egyháztagok közvetlen, titkos választójogának biztosítása mellett as egyházi szervezet újonnan ualó fölépítésének az egyházközségekből kell kiindulnia." Ám ekként minden egyházi hatalomnak az eddigi kettős (episcopalis fejedelmi, — és z^inat-presbyteri) biríokoskézből kizárólag egy kézben, a zsinatpresbyteri szeruezet kezében való összpontosítását a szerkesztő az egész egyházi szeruezet oly eleuenbevágó felbontásának („einschneidender Umsturz aller christlichen Organisation) tadja, hogy egész természetesnek minősiti, ha e tervezet ellen egyes helyekről aggodalmaskodó felszólamlásokat is hall. Mert — úgymond — a német egyházak életszerueinek egész nagy tömegé csak a tartományi egyházszervezet rendszerbben vált érthetővé és tarthatta fenn magát. A mint latjuk, a mit a magyarországi ev. egyház zsinatilag létesített alkotmánya a 11-ik §-ban már évtizedek óta biztosított, hogy t. i. a« euang. egyházban minden jog és hatalom forrása az egyházközségi szeruezet: azt a nagy német ev. egyház reformmozgalma még csak mint követendő ideált irta zászlajára. Ez indított engem arra, hogy a Pastoralblatter érdemes szerkesztőjének elküldjem a magyarországi euang. egyház alkotmányának egy német szövegű példányát, hogy lássák a mi német testuéreink, hogy lehet igazán demokratikus alapokon megszervezni egyjországos egyházat; s viszont ez a tényállás indit engem arra a szeretetteljes megállapításra mind azokkal szemben, a kik nem tudom miféle szeruezeti reformokat óhajtanának a mi szegény, szerény keretek közzé szorított magyarországi lutherániánkban, hogy a mikor jogos büszkeséggel mondhatjuk, kogy a nagy, hatalmas számbeli, szellemi és anyagi tőkéuel rendelkező németországi euang. egyház a mostani reform mozgalmai cmuespontjául, ideáljául a rnt egyházunk «demok-