Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-05 / 1. szám

zetii legyen e folytonos reformáció ? A uégeél: az egy akol és egy pásztor eluének gyakorlati megualósitása, az összes ker. Jelekezetek együtt munkálása, az alap pe:lig: uisszatérés a kijelen­tés, a biblia örök fundamentumára: tanítás, szer­uezet és fegyelem tekintetében. Ez az uj refor­máció! A reformátorok munkája nem teljes és nem befejezett munka. Nekünk nem szabad meg­állanunk &e Luthernél, se Haluinnál, se a tridenti zsinat határozatainál, nelúink uissza kell térnünk teljesen az egyedüli biztos alapra a bibliára, fiz új reformáció feladatait euangelikus egyházunk szempontjából uizsgálom. Az ideáltól — sajnos — mi is eltértünk, mellékuágányokra kerültünk s ma uigan euezünk a hierarchiai egyház szerue­zet felél 1. Tanitás dolgában hiuen ragaszkodunk a kijelentéshez — kizárólag a bibliához — s e te­kintetben méltók uagyunk az apostoli ker. egy­ház eluéhez. fi tanitás nyelue tekintetében azon­ban messze estünk a szentírási élettől s nagy koncessiókai tettünk az állammal ualó szöueike­zésünknek. Az anyanyeiuen ualó igehirdetés bűn uolt egy időben s ^szószéket, a templomot sok helyt a legtürelmetlenebb magyarosítás eszkö­zeiué tették. Ki is ürült a templom szépen nem egy helyt, fiz anyanyelu üldözésének gyümölcse most érik azok gyönyörűségére, a kik a politikát a templomba uitték, a kik még abba is auatkoz­tak, miképen beszélget az ember Istenéuel. A gyümölcs, látjuk, elég fanyar. Az új reformáció az anyanyelu jogait az istentiszteleti életben tel­jes egészükben uisszaállitja s a templomot poli­tikai kufárok rendelkezésére nem bocsátja. A templom Istennek háza — abban olyan nyeluen érintkezik mindenki Istenéuel, a milyenen néki jól esik. Ez az euangelium szelleme s az egyén joga 1 2. Egyházi szeruezetünk tekintetében messze esiünk az ideáltól, az apostoli kor egyházszer­uezetétől. Mert az euangeliumi szellem, az egyet, papság elue legtisztábban az apostoli ker. egy­házban jutott éruényre. Valljuk ugyan a fejlődés eluét, de — sajnos — a szeruezet terén mutat­kozó fejlődés egyszersmind elíáuozás is uolt az ideáltól s igy fejlődött ki a római egyházban a hierarchiai egyházszeruezet s igy fejlődik mi nálunk is az egyébként demokratikus szeruezet a hierarchismus felé. Az apostoli kor ker. egyházában a gyüle­kezet minden egyes tagja : királyi papság, szent nép. Valamennyi a Krisztus meguáltottja, tanituá­nya. Azért eleintén az igehirdetés joga is min­denkié. Nincs különbség. Később a szent kedué­ért hiuálaszt a gyülekezet a saját kebeléből né­hány hitbuzgó férfiút e szent szolgálat eluégzé­1919 sére. E férfiakat az apostolok ayatják fel imád­kozással, böjtöléssel, kézrátételiel a szent tiszt­ségre. Ezek az episcopusok nagy presbyterek. Ezek látják el az istentiszteleti életet, intízik a gyülekezeti szereietteuékenységet, gy-iWorolják az egyházfegyelmet s intézik a hiuehkel egyetértés­ben a gyülekezet ügyeit. Euangelikus egyházunk római kath. befolyás alatt külömbséget tesz: egyházi és uilági elem között s felborítja a királyi papság eluét. (clerus és laikus.) E biblia ellenes eljárást tetézi azzal, hogy szeruezetének minden fokán a (nem létező!) uilági elemnek képuiselőt állit a felügyelök sze­mélyében! Esperes, püspök nem primus inter pares, de méltóság, a kiknek méltóságát egyházi töruények uédelmeaikl Szó uan állandó püspöki székhelyről. Még a dus jauadalom, no meg a cingulum hiányzik s benne uagyunk a klerikalis­musban akkor, midőn a római kath. egyház maga igyekszik lerontani biblia ellenes szeruezetét! Az uj reformáció az egyház szeruezetét uisszahelyezi a Szent írás s az ap. ker. egyház alapjaira. Kiküszöböli az egyházi és uilági elem között ualó külömbség tétélt s eszel az u. n. ui­lági elem képuiselőjét is. fiz egyház ügyeit az arra rendelt egyén, a lelkész látja el a gyüleke­zete hiueiuel egyetértésben. A felsőbb fokozato­kon szintén ez az elu éruényesül. Esperes és püspök záros időre uálaszíatik, mely idő rnuíöa újból meg nem uálaszíható — a püspöki székhely állandósításának gondolatát ez alapon elueti. A fegyelem gyakorlása az apostoli kor ke­resztyén egyházaiban a Szentiratok szellemében történt: intés, feddés, egy ideig ualó kizárás s majd a uégleges szakítás, kizárás a közösségből. A mi euangelikus egyházunk az állammal ualó szöuetsége köuetkeztében a fegyelem gya­korlásánál - félre dobua azt a bibliai szellemet, mely őí kötelezi, a legauruább eszközöket hasz­nálja. Nem ismer megbízást — kiuéíel nélkül a megtartás eluét alkalmazza. Eszközei: birság, uégreliajtó és csendőr! Szinte undor fog el, mi­dőn az E. A. töruénykezési részét oluasom. Látszik, hogy ügyuéd csinálta, kinek fogalma sem uolt az euangelium' szelleméről. Az uj reformáció a fegyelem tekintetében ragaszkodik az euangelium szelleméhez, a bűnöst jauitani s nem sújtani igyekszik. Eszközei azok, a melyeket az apostoli kor egyháza használt. Az egyházi fegyelem az egyházközségben a gyüle­kezet hatáskörében, felsőbb szeruezeti fokon megfelelő szeruezet hatáskörében marad. Ualó igazság, ha a ker. egyházak kizárólag az egyet­len biztos alapra: a bibliában foglalt isteni kije­lentésre helyezkednek tanítás, szeruezet, élet és fegyelem tekintetében: az együttműködés biztc­EVANGELIKLB ŐRÁLLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents