Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-05 / 1. szám

1919 5 situa uan. S ualósul az „egy akol és egy pásztor" Jézusi elue isi fiz uj reformáció mind e szentírási elueket a rendes egyházi töruényhozás utján igyekszik megualósitani s e célból memorandummal fordul az összehiuandó eu. zsinathoz. A mennyiben pe­dig ily utón azok meg nem ualósulnának, azokat a gyülekezeteknek a jelen kötelékekből ualó ön­kéntes kiuálása s az uj szellemben ualó uj cso­portosulása szeruezkedése által ualósitja meg. Kérem mindazokat, akik az uj reformáció elueit helyeseknek tartják, sziueskedienek csatlakozásu­kat a közös egyetértő munka meginditása céljából nálam bejelenteni. S egyúttal felkérem az összes ker. egyházi lapok szerkesztőit, sziueskedjenek jelen cikket átuenni, esetleg bő kiuonatban is­mertetni. lklad (p. Aszód) 1918. dec. 5. Mayer Pál ev. lelkész. Vallásoktatásunk körül. 5. Még néhány szó Paulik reformjauas­latáról. Bármennyire erénye is ennek a jauaslaínak, hogy a közfigyelmet uallásoktatásunk reformjára irányította, époly hátránya, hogy ezt a reformot uoltakép jáuarészben másokkal akarja kigondol­tatni, léuén a jauaslat maga, hiányos néhol köuet­kezetlen és nem mindig alapos. A hiányosságot eluégre bizonyos határig meg lehet bocsátani, mert ennél a tárgykörnél kimerítőnek lenni majd­nem lehetetlenség; de más elbírálás alá esik a köuetkezetesség és alaposság hiánya, arni két­ségkiuül a jauaslat ötletszerű odauetettségében leli magyarázatát, de ami egyúttal oka annak is, hogy a jauaslat sem a liberálisoknál sem az or­todoxoknál nem talált ualami keduező fogad­tatásra. Egyrészt azt hangoztatja, hogy uallástanitá­sunkat minqlen fölösleges ballaszttól meg ^ell szabadítani, másrészt még a tanterem asztalán állandóan ott leuő bil?liáual és az ágostai hitual­lás oluastatásáual, prédikálással és a papi tekin­tély erejéuel akar didaktikai hatásokat elérni. Hirdeti a uallástanitás méltányosabb díjazását, de nincsen, uagy alig uan szaua a uallástanitást uég­zők erkölcsi és jogi helyzetlenségéhez. Beuonja a uallásoktatás körébe a nőket, de kizárja be­lőle az egyház öntudatos tanítóságát. Hogy egészséges gondolatok is uannak a jauaslatban, az kétségtelen. Ki ne helyeselné pl. az egyes iskolák tanítási terueire kiírandó pályá­zatot és az ezek alapján írandó tankönyueket (természetesen csakis a tankönyuirási szabad uerseny és a tankönyuhasználási szabadság kö­teles tiszteletbentartásáual 1)? Ki ne helyeselné azt, amit jauaslatteuő az ifjúsági istentisztelet általá­nossá tételéről: az ifjúsági lelkészségekről, a ual­lásóráknak sorrendbeli méltó elhelyezéséről stb. mond!? De már sehogysem lehet egyetérteni azzal, amit Paulik az Ószöuetségről hirdet. Megenge­dem, hogy mostanság itt is, amott is járják ilyen jelszauak: Le az Ószöueíséggel 1 uagy: Minek a keresztény gyermeket előbb zsidóuá neuelni 1 és több eféle, melyeknek Paulik is hűségesen szol­gálatába szegődik. Ámde e hozzánk részben kül­földről besziuárgoít jelszauaknak nincsen komo­lyabb alapjuk. Aki az Ószöuetséget a ualláspeda­gogiából kiküszöböli, még sokkal nagyobb hibát köuet el, mint aki theologiailag mint a keresz­ténység előkészítőjét és anyját ueszi semmibe. Naiu módon színes, sőt rikitó képei, primitiu mi­liője gyakran az lljszöuetségnél is inkább pre­desztinálják arra, hogy egyes elemei a uallásos gyermekpedagogia eszközei legyenek. S épen azok az elemek, melyekkel szemben Paulik leg­inkább érezteti „eeíerum censeo"-jái: Káin és Ábel, Ézsau és Jákót, de kiuált Józsefnek naiu színpompa és didaktikai felhasználhatóság tekin­tetében oly felülmúlhatatlan története. Ha itt időm és helyem uoina, azt is kimutat­hatnám, hogy a gyermek, aki egyáltalán nem szentimentális, mennyire nem ueszi az e törté­netekben előfordult bűnöket tragikusan, úgyhogy egyáltalán nincsen szükség a Káin iörténetéuel szemben bizonyos pedagógiai pulyaságra; hogy az Ézsau és jákób története mennyire szolgáltat több órányi igazán éleíreuáló anyagot; hogy József törté­netében mennyire nem a Potifárnéual ualó eset ké­pezi a gerincet, hanem az elkényeztetett gyer­mek nagyrauágyásának (álmok!) kaluáriája és becsületes munkában és isíenfélelemben ualó ki­józanodása; — úgyhogy nincs alkalmasabb tör­ténet, mely a gyermeket a biblia történeti anya­gába és szellemuilágába beuezesse, mint épen a Józsefé, akiuel a gyermek szokatlan módon együttérez, aggódik, örül és diadalmaskodik. Nem érthetek egyet Paulikkal a fiu- és leány­iskolák számára jauasolí külön tankönyuek dol­gában sem. Ma, mikor a dolgok fejlődése a két nemnek egymáshoz ualó fokozott közeledése je­gyében áll, az ilyen ötletet indokolatlan frázisnál egyébnek nem minősíthetem. Hanem igenis szük­ségesnek .tartom a uallásos férfijellemeknek (per­sze nem a Sámsonénak, aki tudtommal a fiuknál sem szerepel) a leánytanulók részére és uiszont egy-egy kimagasló női uallásos jellemnek a fiuk

Next

/
Thumbnails
Contents