Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-23 / 4. szám

1919 ^ANGELIKUSŐRÁLtO hiuatása szerint őrködni fog, nehogy teoretikusok és politikai túlzók, ateisták és félreuezetettek eltérítsék ezt a szerencsétlen országot attól az alaptól, melyen egyezer éu óta állt és fejlődött: a keresztyén ualláserkölcsi alaptól. Mert szomorú tapasztalatunk ésimeggyőződésünk, hogy azóta szédült le Magyarország a nyugodt haladás útjáról, mióta irodalmában és közéletében a nemkeresatyén és ateista szellem uralkodik. A Dollásügyi minisztériumtól eluárjuk a uallás erőteljes uédelmét, szabadságát és éruényesítését a kulturális élet minden fokán, tehát az iskolai alkotásban is. fi sok uárakozás mellett azonban a lelkünk nyugtalan, mert a sok újítás, a mit a terutelen köztársasági állapot hoz, — félő — többet pusztít, mint alkot. Legalább eddig igy uan. D. Az uj reformáció egyházunkban. fiz euang, egyház reformációjáual kapcsolatban sok eszme uetődött fel. Pro és kontra sokat lehet róluk uitatkozni. Azonban megállapítom, hogy a feluetett eszmék legnagyobb része mellékes, másodrendű körülményekben jelöli meg az uj reformáció lényegét; a szög mellé üt, fején egy sem találja el. Azaz találkoztak ketten, akik tökéletesen a szög fejére ütöttek, náluk azonban az a baj, hogy nem tudatosan tették s jelentéktelennek látszó kijelentéseik rendkíuüli horderejét sem ók, sem társaik, sem lapjaink észre nem uették. Szomorúsággal tölt el, hogy a dec. 4-iki bpesti összejöuetelről oluasható összes tudósítások nagyon hiányosak, flrról, a mi ez ö'sszejöueielen ez én lelkemet megragadta s a mi nézetem szerint az összejöuetel legbecsesebb része, — mondhatnám — lelke uolt, arról még az elnöklő Paulik János is teljesen hallgat az ő beszámolójában. A „szomorúsággal'* kifejezést azért használom, mert éppen az uj reformáció lényegére reámutató két fontosmozzanat kifeíejtéséről uan szó. fizonkiuül t. i. a miről az eddigi tudósításokból és beszámolóból az euang. közönség értesült, történt ott, a dec. 3-ki összejöueleleri egyéb is. Meuezetesen: a mikor püspökök és sok kiuáló leikés?, részuétele mellett az elnök az értekezletet megnyitni kezdette, felállott Fólduáry Elemér, mások szemében ..uilági" az én szememben a „legegyháziasabb", pestm. esp. felügyelő és az újra hangsúlyozom, püspökök és sok kiuáló le kész részuétele mellett megtartott—értekezleten a köuetkező kijelentést tette : „Bocsánatot bérek, a?t szeretném, ha iméual hezdsnök meg az értekezletünket". Ezen kijelentés után elhangzott a fohász. S nekem az uolt a benyomásom, hogy Földuáry kérelme nélkül ima nélkül tartottuk uolna meg értekezletünket. Nem ezen egy esetből, de ezen esettel kapcsolatban megkockáztatom azt a kijelentést, hogy mi nem uagyunk a szó krisztusi értelmében imádkozó egyház. Egyházunk életében, ugy istentiszteleteinken, mint közgyűléseken uan az imádságnak szerepe, de ez csak formai; ott szertartás- * szerű, agendális, itt programmszerü; azonban az imádkozás nálunk nem lelkiszükséglet. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy egyéni és családi életünkben már nincs szerepe. Megengedem, ez merész, egyben súlyos kijelentés ; éti azonban — a kiuételeknek járó tiss~ telet megadása mellett — mégis fentartorn. Uan t. i. egy és más bizonyítékom is. Az imádkozásról a szó egyéni és családi értelmében bizalmas baráti, auagy híuatalos összejöueteleken sohsem hallunk beszélgetni. Száz és száz egyéni és családi thémáról folyik egymásközt a szó, de arról, hogy hogyan szoktunk egyénileg uagy családunkkal imádUozni, — beszélgetést én még nem hallottam. Mit bizonyít ez?l Állításom mellett bizonyítékul felhozom azt " is, hogy a rendSzeres egyéni és családi imádkozás mellett elképzelhetetlen az a szellem, a mely gyűléseinken — első sorban sajnos, lelhésztestuéreim — modorát és felszólalását jellemzi. (Ezt alább konkrét esetben kísérlem igazolni.} A ki ismeri a rendszeres imádkozás szelídítő hatását, az igazat fog nekem adni. Végül, mégis csak feltűnő, hogy a mikor éuről-éure megjelennek beszédek és imádságok, (mások részére) a könyupiacon — olyan könyu, mely a lelkész egyéni uagy családi imáit foglalná magában, nem szokott megjelenni. Én ugy látom, hogy van közösségünk &z állammal, söt ezt fokozni is akarjuk; de nincs közösségünk az Istennel! Itt a baj; nem an alkotmányban/ Bs nem állami kapcsolatunk e&etleges lazulásában l Érintkezést keresni és közösséget fentartani rendszeres imádkozás által az Istennel: itt az uj reformáció 1 A másik, elhallgatott mozzanat a köuetkező uolt: Hatodik uagy hetedik szónoknak feláll Kéler Zoltán, a dunáninneni kerület „uilági", de szerzett benyomásom szerint szintén méltán „egyháziénak mondható felügyelője és lényegében ilyen szauakkal uezeti be beszédét: „Azokhoz az urakhoz, akik e mai értekezletre engem is „szeretettel" meghiutak, — mindenekelőtt a köuetkező kérdést intézem: „Hajlandók lesznek-e, akarnak-e engem „szeretettel" meghallgatni?".