Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-23 / 4. szám

28 És most én kérdem a m. t. oluasótól: Elképzelhető-e egy szónokRál ilyen beuezetés, ha erre semmi oka nincsen ? Ugy-e, hogy nem ?! És uaióban a tény az, hogy Kéler Zoltán előtt többeknek beszédét (K^as Albert és Mikler Károlyét különösen) annyi — sajnos, többnyire lelkészektől jöuő, türelmetlenségre, szeretetlenségre ualló közbeszólással zauarták, hogy egy, esetleg odatoppanó idegen gondolhatott uolna parlamenti uagy megyei gyűlésre, de a szeretet alapján álló euang. közönség ülésére semmiesetre sem 1 „E uilági" gyűlés uolt az a jauábóll Itt a mi betegségünk; ezt kell meggyógyítani 1 Ez a mi bajunk; ezt hell reformálni! Ott a „szeretet" ajkainkon, ott minden írásunkban ; a tények azonban azt látszanak igazolni, hogy ez csak hangzatos, alkalmas egyháai jellegű szólam, olyan, mint a leuelek édeskés befejezése a nembarátok között. Pedig, ha az egyén és Isten között a legszebb közösség az imádság, ugy az egyén és egyén között a legtökéletesebb kötelék a szereteti A szeretet pótolja az alkotmány és szeruezet összes hiányait; de a szeretetet nem pótolja a legtökéletesebb alkotmány, a legeszményibb szeruezet sem! Nem papi, egyházi tanácsra, zsinatra uan nekünk szükségünk; hanem uj szellemre, krisztusi lelkekre: olyanokra, a kik imádkoznak és a 4 kik szeretik egymást / Ohugyih Pál aszódi tílkcsz. fl piszliesár. Tudja t. szerkesztő Ur, milyen nyomorúságos ma egyházunk állapota. Menekülőben uagyunk, uagy elkergettek, uagy el kellett szöknünk, mig a nép ualahogyan lecsillapodik. Egyházunk nehéz időket él, amikor minden erőt megerősítésre kellene összeraknunk. Ilyen helyzetbe akadt kezembe az Eu. Lap legújabb, kettős száma. Ualamikor előfizetője uoltam a lapnak, de papokhoz méltatlan piszkolódásai miatt abbahagytam. Most e nagy és fájdalmas idők uiharában kioáncsian uettem a kezembe a legújabb számot. Mondhatom, örülni kezdett a lelkem, mikor a uezető cikket eloluastam. Panaszkodik, szemrehány, tehát jauitani akar: „Mi a régi egykeduüséggel uegetálunk, régi játékainkat folytatjuk, egymással torzsalkodunk, egymás ellen intrikálunk s egyben produkálunk nagyot: bámulatos eredménnyel tudjuk lerontani egymás munkáját 1" Milyen igaza uanl Sajnos, ebben az áldatlan munkában a uesető szerep eddig Szimoni1919 deszé uolt. Most megjauul, megtár, kritikusból már egyszer munkássá uálik. Mert sok jó energia uan benne, de semmi alkotó erő. Éles szeme uan a mások megbirálására, de gyenge önmaga megítélésére. Hanem hát majd kiforrja magát. Ez a uezető cikk is annak a jele. Oluasom a lapot touább. És bizony nem más az, mint a régi bűnök halmaza: „régi játékait folytatja, másokkal torzsalkodik, intrikál és rontja mások munkáját". Lic. F. Ö. a kormánybiztos dolgában uagdalkozik jobbra-balra a tájékozatlanság teljes merészségéuel. Célja uilágos: egyesíteni kell a papi tanács képuiseletét és a kormánybiztosságot Szimonidesz személyében. „Szimonidesz sokat ne okoskodjék, hanem fogja kezébe az ügyet!" . . . „Egyházi sajtónk köréből" címen maga Szimonidesz paskolja önt, t. szerkesztő ur. Pedig, amint én ismerem a munkáját, Sz. ur elmehetne egy kis alkotó munkát tanulni Rákoskeresztúrra. Nehogy ezeket a támadásokat ualahogy a sziuére uegye szerkesztő ur. Csúnyák, de legalább méltatlanok. Hanem hát az ízlés dolga, mert hiszen ugyanakkor önmagát ugy állítja oda, mint aki egyedül képes ellátni az egyházi sajtó feladatait. Nem nézheti touább a nembánomságoí, a miuel eddig a sajtót kezelték, most ő ueszi a kezébe a napilapokat. Hát ez derék, de minek ezt nagy dobbal hirdetni, tessék megtenni, majd meglátjuk és majd megháláljuk ml azt. Szegény Kapi püspök is majd hogy nem kikapi. Beszéduázlatokat adott ki. Nem lehet ledorongolni, mert bizonyosan okosak és jók, de azt azért kell mondani, hogy ez nem főpásztori cselekedet, mert hiszen „a mi lapunk elmélkedései, lapunk szerkesztőjének „A mi hitünk" c. jubileumi beszéduázlatai például szolgálhatnak". Igen, tessék a mestertől tanulni i Leszólja a uallástanitás érdekében megindult mozgalmat, leszólja az országos papi tömörülés kísérletét, de legjobban leszólja a pesti papokat. „Régi játékait folytatja, torzsalkodik, intrikál, bámulatos eredménnyel rontja le mások munkáját". A pesti lelkészi kar egy helyreigazító nyilatkozatot küldött be az Eu. Lapnak. De helyreigazítást küldeni Szimonidesznek micsoda naiu dolog 1 Ő neki mindig igaza uan: „mostani nyilatkozatuknak semmi jogosultságai" „Ez a lelkészi kar ugy látszik, nem akart mást, mint egy kis nyomdafestéket. Nyomtatva akarta látni egy párszor a nevét"1 Micsoda pökhendiség kell az ilyen beszédhez! És ea papi ruhát hord és írást magyaráz a másik oldalon áhítatos képpel. .És piszliesár foltozó munkának neuezi a pesti papok minden tisztességes törekué«ét. Szerkesztő ur, én nem tudom, mi az a piszEVANÖFXfKUS ŐRÁLLÓ