Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-23 / 4. szám

cVANGEJJKUS ŐRÁLLÓ 1919 Ebbe a uálságos alakulásba kapcsolódik a kath. aulonomia mozgalom erőteljes megindítása, fí szervezet már kész, csak az állam részéről várja elfogadtatását. És ebben a szerkezetben, amint azt mi előre látíuk, tisztára gazdasági érdekek dominálnak. A kath. autonómia birtokba akarja vermi mindazt a sok vagyont, amelyet évszázadok óta a kath. egyház használt. Minket ez sokkalta jobban érdekel, mint ahogyan első tekintetre látszik. Érdekeltségünk ott kapcsolódik ebbe a kérdésbe, hogy az 1848. évi XX. tc. keretén kívül akarják a kath. auíonomiát létesíteni. Ez pedig azonos azzal, hogy mi összes igényünket és követeléseinket bizuást elejthetjük. Az államnak sem kedue, sem pénze nem lesz többé az 1348. XX. teljes és becsületes leszámítolására. Nekünk — amint azt az egyetemes egyház névében a napokban a kormányhoz benyújtott előterjesztés kifejtette, — a kath. autonomia megvalósításához csak két nézőpontból van szánunk. De e kettő fontos és döntő. Egyik az, hogy a kath. autonomia csakis az 1848. XX. keretében valósitható meg, A másik az, hogy történelmi jogigényünket a róm. kath. egyház állami eredetű jauainak megfelelő hányadára bejelentettük. Ezt azért tettük, mert megfelel a történelmi viszonyoknak és mert a megcsonkított és gazdaságilag meggyengült Magyarország az egyházakkal szemben fennálló kötelezettségeit ma másként nem rendezheti. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy nemcsak egyházunk, hanem hazánk is válságok közt vergődik. fl uálságok között pedig okos kíméletre és bölcs körültekintésre uan szükségünk. Bízunk benne, hogy ezt ugy az államkormánynál, mint a kath. egyház vezetőinél is megtaláljuk. Vallásügyi minisztérium. A magyar köztársaság népkormánya törvénnyel választotta ketté a ualiás- és közoktatásügyi minisztériumot, fl tényleges kettéválasztást, vagyis az ügykörök elosztását rendeletileg hajtja végre. Miután bennünket előre meg nem hallgattak, holott ezt méltán elvárhattuk volna, csakis most utólagosan szólhatunk hozzá a befejezett tényhez. Bennünket nagyon meglepett a népkormány elhatározása. Különösen az a kellemetlenül meglepő, hogy nem a magyar kulturának, hanem az egymásra fenekedő pártoknak az érdekében tették meg ezt a komoly és mélyreható nagy lépést. lljra ott vagyunk tehát, ahol voltunk a most sokszorosan elitélt múltban: a kultura minden kincse a nemzeti javak egész összessége, rend, fegyelem, birtok, határvédelem s minden alku és játéktárgy a versengő pártok kezében. Nagy és jogos nyugtalansággal nézzük hát a népkormány e legújabb korszakos intézkedését. Ugy tudjuk, hogy Dr. Raffay Sándor püspök az evangélikus egyház nevében e nyugtalanságnak tiltakozó kifejezést is adott a köztársaság elnökénél, ugyancsak tiltakozását jelentette be a protestáns ügyek kormánybiztosa is. Minthogy azonban az ügy pártok egyezkedésének tárgyává tétetett, hiába volt minden tiltakozás. A szocialisták a nép nevelését kezükbe akarták kaparintani. Ezért kellett a kultuszminisztériumot szétválasztani. Az uj vallásügyi miniszter Uass János dr. január 20-án értekezletet tartott a minisztérium szétválasztása ügyében és meghallgatta az egyház meghívott képviselőit. Az értekezleten egyházunkat Dr. Raffay püspök, Dr. Szelényi egyetemes főjegyző és Dr. Mikler jogtanár képviselte. Az értekezleten az aránytalanul nagy többség azt kívánta, hogy az összes felekezeti iskolák a vallásügyi minisztérium 1 hatáskörében maradjanak. Hogy ezt a minisztertanács elfogadja-e vagy nem, olyan kérdés, ami nemsokára eldűl,, de vele együtt eldűl egyházunk sorsa ís. Egy bizonyos: a mai uálságos idő nem alkalmas kulturharc felkeltésére, a minisztérium felosztása pedig nagyon könnyen idézhet elő kultúrharcot, ha a közoktatásügyet olyan Jéke'vesztett radikális szellemben, a valláserkölcsi nevelés kizárásával akarják vezetni, amint azt a szocialisták tiirdeíik, akiknek táborából kerül ki az uj közoktatásügyi miniszter. A vallásügyi minisztérium természetesen elsősorban a különböző vallási közösségek ügyeit fogja vezetni és irányítani. Ha az ügyek élén megértő és vallásos lelkületii miniszter lesz, hisszük, hogy az egyházakkal való elkülönített foglalkozás sok jó eredményt szülhet. Elsőbb is azt várjuk, hogy a vallásügyi minisztérium az 1848. XX. végrehajtását tekinti feladatának. Mert csakis ennek alapján és ennek keretében lehet magát a kath. autonomiát is megszervezni. E végből elvárjuk, hogy az uj minisztérium az 184Ő. XX. végrehajtására vonatkozó igényei tekintetében mielőbb meghallgatja egyházunkat. Azt is elvárjuk az uj minisztériumtól, hogy az állam és az egyház viszonyának már a mostani változások következtében is változott kérdéseire vonatkozólag egyházunk képviselőivel mielőbb tanácskozni fog. S miután bizonyos, hogy az egyház és állam viszonya mélyreható átalakulás előtt áll, kívánatos, hogy a vallásügyi minisztériumban egy egyházpolitikai ügyosztály vagy tanács állittassék fel. Ebbe minden egyháá elküldhetné a maga képviselőjét. Azt is elvárjuk az uj minisztériumtól, hogy