Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-01-05 / 1. szám

1919 3 mély es harcokban a megengedett határon íul mentek mer, a kerületek uezetői Dr. Zsilinszky Mihállyal e?, élükön megalapították az „Euang. őrállót" mint a négy euang. egyházkerület sajtóorgánumát s mellékletéül kiadatták a hiuatalos egyházi értesítőt „Hiuatalos Közlemények" eifhe alatt. A lap szerkesztésével Kovács Sándor pozsonyi theol. tanért bistáli meg.'Alig lépettbe az ED. Őrálló második évfolyamába, az előállítási, ez adminisztrácionáUs és a szerkesztői költségek sokkal nagyobb összeget tettek ki, mint a lap jövedelme, beleszámítva a kerületek segélyéi is ugy, hogy a lap öt negy&déui deficitje as 1G00 kor.-í is felülhaladta. Ez akkor nagy pénz volt s a kerületek akkori uezetői attól féltek, hogy a deficit csak növekedni fog s a lap ilyen alapon fenn nem tartható. Felajánlották a lapot — lemondva annak tulajdonjogéról — Geduhj Henriknek, aki azí felelős szerkesztésébe s tulajdonjogába a deficittel együtt áívette s lelkészt székhelyén: Nyíregyházán jelentette meg tovább. Egy-két lelkes vilégi urunk anyagi támogatása, barátainak odaadó és önzetlen munkássága, az előjizétók számának megszaporodása és a vidéki nyomda ára a fővárosi nyomda ára közötti nagy külömbség egynehány éu leforgása alatt a deficittől nemcsakhogy megszabadult, de az egy-két pártfogó támogatásától is lemondhatott, mint független magánvállalkozás önmaga erejéből meg is tudott élni. 1812 május havától kezdue, amikor Geduly Henrik püspök lett, átadta a lapot s annak szerkesztését addig is buzgó főmunkatársának, a jelenlegi felelős szerkesztőnek, aki azt ugyanabban a szellemben, ugyanolyan egyház iránti szeretettel, önzetlen lelkesedéssel, sőt — az utolsó éuek nagy drágasága folytán előállott kedvezőtlen mérlegnek — anyagi áldozattal is fenntartotta és vezette. Tekintue a lap hiuatalos alapítását, az „Eu. Őrálló" olvasói a lapot mindig sajátjuknak tekintették s arról leveleikben mindig, mint „a mi lapunk"-ról emlékeztek meg s azt ha nem is egészen hivatalosnak, de aféie jól értesült, mindig csak az igazságot hirdető félhivatalos egyházi lapnak tekintették. Ez a bizalom ugy szerkesztő elődömnek, mint alulírottnak is jól esett s arra ösztönzőit, hogy snnek a várakozásnak mindenkor megfeleljünk s bennünk támadt a legkellemetlenebb érzés akkor, ha ualamely tudósítónk talán félreértés alapján nem a szigorú igazságnak megfelelően informált minket. 12 esztendei idegölő munka elfárasztott s főleg a mai küzdelmes életnek forgatagában — a láp ugy szellemi mint anyagi kérdéseit figyelembe néne — ugy érzem, hogy magamra maradoa nem leszek képes magam megfelelelni mind azon igényeknek, amelyek ma az egyházi sajtóval szemben mindenfelől támadnak s azért - egyházunk jelenlegi vezető férfiéiból,! akiknek élén maga az egyetemes felügyelő ur áll s eddigi ke-dues s önzetlen munkatársaimból, barátaimból egy nagyobb szerkesztő bizottságot alakítottunk, amely bizottság az Bvang. Őrállót átveszi, azt szellemileg, s ha kell anyagilag is támogatja, tlletoe fenntartja s amint a nyomda viszonyok, de főleg a papírnak nagyobb mennyiségben lehető beszerzése megengedik, az Buang. Őrállót fejleszteni, nagyobbítani akarja és fogja ugy, hogy ez egyházi, iskolai, egyházíársadalmi, egyházpolitikai sőt közgazdasági tekintetekben is minden jogos igényt kielégíthessen s oly sajtóorgánummá uáljék, amelyre egyházunknak a jelen uiszffnyok között nagyon is szüksége van, de amilyenné magánvállalkozásban nem uálhaioit. fí lap szerkesztését a szerkesztőbizottság megtisztelő megbízásából — bár színesen tettem uolna át.e terhet ifjabb uállaftra, de mivel ez a mai körülmények között még lehetetlen — touább folytatom s állok szeretett anyaszentegyházamnak rendelkezésére. De, amidőn őszinte hálát és igaz köszönetet mondok mindenkinek, a k"it iílet, az eddigi támogatásért, szeretettel kérem az „Bv. Őrálló" minden igaz barátiét és olvasója!, hogy szerény tehetségemmel kifejtendő további munkámat jó akarattal és méltányló szeretette! fogadják s támogassák a szerkesztő bizottságnak azon elhatározott íörekuését, hogy az „Bu. Őrálló" csakugyan oly nagy és elterjedt lap lehessen, amilyenre azt szellemi és anyagi áldozatok árán is e szerkesztő bizottság tenni akarja. ilosslió Istüán feieíos szerkeszß. Új reformáezió. A uilág történelem forduló ponthoz érkezett. Vajúdik az egész emberiség, uj uilág uan keletkezőben. A négy éues borzalmas ziuaísr felforgatta nemcsak népek és nemzetek tűzhelyeit, császárok, királyok trónusait, de elpusztította egy régi kor eszmeuilágát is s tiszíultabb eszméket, nemesebb életelueket, életcélokat is ueíeít felszínre. Az egyént az egész uonalon emberi jogaiba emelte. A uáltozások, átalakulások sorozata nem hagyhatta érintetlenül a ker. egyházat s közelebbről nem hagyhatja érintetlenül evangelikus egyházunkat sem. Igaz, hogy mi szeretjük hangsúlyozni a folytonos reformáció gondolatát, de e világzivatarnak kellett eljönni, hogy megtanítson bennünket arra, milyen irányú s milyen uég-