Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1919-05-18 / 17-18-19-20. szám
110S vökből álló egyházi közgyűlésben tegye le a tisztikar a mandátumot, ne idegenkedjünk ennek még a lelkészre ualó kiterjesztésétől se. Válasszon ez a közgyűlés esetleg uj uezetőket, presbitereket olyanokból, akik a templomban is megmutatják egyháziasságukat és nem csupán a zöld asztalnál, hogy megszűnjék a templomi és tanácskozó gyülekezet közötti nagy ellentét. Hiszem, hogy egy ilyen hivő tagokból álló vezetőség más szellemben vezeti egyházunkat és más szociális érzékkel fogja rendezni az egyházi tisztviselők helyzetét. Példák adnak erre igazat nekem. Ezek az uj vezetők nem ugy tesznek, mint egy báró egyháztagunk, aki a nála tisztelgő és bizonyos kegyadományt kérő lelkésznek tollal papirossal a ke- " zében összeszámítva „minden" jövedelmét ki tudott hozni 2400 H-t és akkor ömledezett azon, hogy milyen sok és gyönyörű jövedelem ez egy" fiatal lelkésznek. Ez pedig néhány hónappal ezelőtt történt. Nagy káosz uan ezekben a kérdésekben, amit az egyház érdekében tisztázni« kell az egyház alkalmazottainak egyszerű, tisztességes megélhetési feltételeket, de ezért munkát és pedig jó munkát kell kívánnia. Itt is uan ám rendezni ualó. De ha nem helyeseljük azoknak eljárását, akik feloszlatják a gyülekezetet, ugy azt se helyeselhetjük, ha a uezetők teljes nyugalomban uannak s a templomon kiúul absolute semmit se tesznek a hiuek összetartásáért. Mem tudnak, uagy -riem akarnak látni, Hiueink sok helyén érzik az elhagyatottságot és ez sok jogos elkeseredésnek az oka. Nagy baj, ha még most se érzik a gyülekezet gondoskodó szeretetét. Az egyházi adó uégrehajtása ma már igazán nem összetartó erő. Hála Istennek, hogy nem az! Híveinknek más kell. Valami olyan, amit ha tőlünk nem kapnak meg, megkapnak bőségesen a szektáktól, amelyek dicséretre méltó buzgósággal missíonálnak és ualljuk be, hogy uan is náluk élet és nagy áldozatkészség. Mi nálunk is lehet, csak akarnunk kell és reátennünk kezünket az eke szaruára és odairanyitani az euangelikus egyház ugarára, amelyben uan termőerő bőuen. Uigyázzunk azonban, ne feledjük, hogy az Isten országáért kell cselekednünk és nem önmagunkért! Eljött az ideje annak is, hogy a uallástanitás ügyét kézbe uegyük és erőteljesen gyakoroljuk. Csak ne anyagot, de hitet nyujtsunk és' uallásosságot ébresszünk, neueljünk. Ez most már a legfőbb pedagógiai szempont és nem a tanteru. A uallásoktatás az iskolai tárgyak közül kiküszöböltetett s az iskola hatásköréből az egyházéba utaltatott át. Ez korántsem olyan ueszedelmes, mint sokan gondolják. Szép és nagyon eredményes munkát uégezhetünk ; törekedjünk is uégezni. fi uallástanitás az egyetemes gyiili^ezeti pasxtoráció egyik része, mint ilyen képezze kiuáló gondunk tárgyát. Egyes helyi direktóriumok hajlandók hatáskörük túllépésére és még a uallásórára is megbízottat küldenek, amellett, hogy a templomi beszédet is megfigyelik, sőt az egyház autonómiáját se respektálják. A megfigyelők nincsenek terhünkre, mert mi a uilágosság fiai uagyunk, gyülekezeti autonómiánknak azonban feltétlen respektálását kiuánjuk, mart ezt a tanácskormány egyetlen intézkedése se függesztette fel, sőt a uallás szabad gyakorlatát biztositó rendelet alapján teljesen tiszteletben tartja. Egyházi ügyeink intézésére tehát teljesen szabadon összegyülekezhetünk. fi sok közül még csak egyet. Rólunk lelkészekről saját személyünket ne állítsuk nagyon előtérbe az egyház, az Istenországa ügyénél szemben. Legyünk nyugodtak és Istenben bízó türelemmel munkálkodjunk. Nem leszünk árják, nem lehetünk elhagyottak. Ha hiuatást érzünk, maradjunk a helyünkön, a gyülekezet gondoskodni fog rólunk s mindannyiunknak gondoskodnunk kell egymásról, mert nemcsak hit-, de szeretetközösség is uagyunk. Apostoli lelkülettel uégezzünk apostoli munkát. : . ' Parese* JÁR.3.S. Rendelet i vallás smMű gyakorlásául Azokkal a nyugtalanító hírlapi hírekkel szemben, a melyek a főuárosi lapokban jelentek meg s a melyek a Tanácsköztársasági forradalmi kormány intentióit ugy állították be, hogy a templomokat is be fogja szüntetni s mozikat csinálnak majd belőlük, a forradalmi kormány szükségesnek látia, hogy ualódi intentióit a közvéleménnyel megismertesse s bár a uallást magánügynek tekinti, azt mégis uédelmébe uegye s a valláso3 ténykedéseket és szertartásokat uégző lelkészeket minden kellemetlen beauatkozástól, megzavarástól megóvja. — fiz ápr. 18-án megjelent s a uallásos hiuek kedélyére megnyugtatólag ható rendelet teljes szöuege a következő: „A Tanácsköztársaság a vallást minden ember magánügyének tekinti és uallása szabad gyakorlását mindenki számára biztosiija. A Tanácsköztársaság a forradalmi rend ellenségeinek tekinti mindazokat, a kik vallásuk szabad gyakorlatában bárkit is megakadályoznak vagy megzavarnak. A papság egy része azonban a vallás ' szabad gyakorlásának ürügye alatt nyilt vagy leplezett ellenforradalmi mozgalmat szit e.<i vallásos összejöveteleken a Tanácsköztársaság rendje, szelleme és intézményei ellen izgat.