Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-05-18 / 17-18-19-20. szám

Erre a célra a legtöbb helyen a uagyheli valíésos összejöveteleket használják ki. A fórraöalmi kormányzótanács a legkiméletlenebb szigorral fogja megtorolni az ilyen visszaéléseket, de egyúttal az összes helyi munkás-, parasztés katonatanácsoknak, ualamint az ellenőrzés öiött működő tanácsköztársasági szemeknek és megbízottaknak megparancsolja, hogy a valóx kan uallásos jellegű összejöveteleknek (beleértve például az úgynevezett nagyszombati föltámadasi körmeneteket stb.) szabadságát minden erejükkei biztositsák. A Tanácsköztársaság a jövőben még ilyea formában sem kíván a ualtás szabad gyakorlásának ügyébe beleavatkozni, mivel azonban az ellenforradtílmárok most sok helyen azzal izgatják a munkások, katonák és parasztok uralma ellen a kellően még fel nem világosított tömegeket, hogy a proletárdikatura a lelkiismereti szabadság ellensége, mivel a néptanítók azt hirdetik, hogy a Tanácsköztársaság meg akarja szüntetni a uallást, el akarja venni vallási rendeltetésüktől a templomokat és egyházakat, sőt minél vannak olyanok, a kik nem átalják azt hirdetni, hogy a Tanácsköztársaság „kommumzálni" akarja a nőket, elrendelem a következőket: A munkás-, katona- és paraszttanácsok gondoskodjanak arról, hogy husuét vasárnapján es a reá következő két vasárnapon a papok hirdessék ki a szószékről és magyarázzák meg a népnek, hogy 1. a tanácsköztársaság mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosit; hogy 2. a papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senkisem zavarhatja; hogy / 3. a templomok és vallásos célokat szolgáló egyéb épületek (kápolnák, kegyhelyek, stb.) ezentúl is kizárólag vallásos célokra fognak szolgálni és hogy a templomokból sem színházat, sem kabarét, sem gyüléshelyet, sem kuliurházat csinálni nem fognak; hogy 4. a kommunizmué, a tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra nem akarja és nem fogja megváltoztatni a házasságnak és családi életnek eddigi rendjét, nem akarja és nem fogja behozni a nőközösségel; és hogy 5. mindazokat, a kik ennek ellenkezőjét hirdetve félrevezetik a népet, azt a forradalmi rend ellenségének tekinti és ilyenek gyanánt fog elbánni velük. Budapest, 1919. április 17-en. Hun fi Zsigmond ' közoktatásügyi népbiztos'" Beszámoló. Dr. Raffay Sándor püspök stokholmi útjáról, mivel lapunk több héten át nem jelenhetett meg, a bpesü eu. lapjá-ban számolt be rövidesen: „fíz északi testvérek között" címen. Kis cikkét átveszszük s ide iktatjuk. „fiz elmúlt év őszén felhívást kaptunk az északi evangélikus testvérektől, hogy az euang. egyházak világszövetségéhez, a magyar evangélikus egyház is csatlakozzék. Az egyetemes egyház elnöksége szives készséggel ragadta meg a felénk nyújtott jobbot. Ma a szövetkezések korát éljük s nehéz viszonyok közé jutott egyházunkra nézve nagy áldás lesz az eddig idegen testvérek együttérzése és lelki támogatása. Ezért utaztam ki személyesen az északi testvérek közé, hogy átadjam nekik a közeledésért köszönetünket és kérjem szives további szeretetüket. Utamra dr. Pröhle Vilmos debreceni egyetemi tanár kisért eí. Előbb a dán testvérekhez köszöntöttünk be, akik Kopenhágában mély szeretettel fogadtak, Ostenfeld püspök, de különösen Fenger prépost olyan együttérzéssel karolták fel ügyünket, amilyenre igazán nem is mertünk számítani. Maga az özvegy anyakirálynő is fogadott bennünket és egyházunk állapotáról a szerető testvérsziv melegével érdeklődött. Jeles vezető egyházi férfiakkal is volt találkozásunk, Svédországban sajnos, Söderblom upsalai érseket nem találtuk otthon, Finnországban járt. Helyettesével, üíidner lelkésszel azonban találkoztunk s átadtuk neki egyetemes egyházunk üzenetét. Stockholmban a király bátyja, Bernadotte Oszkár herceg egy óránál tovább beszélgetett velünk a magyar protestántizmus helyzetéről és a velük felveendő viszonyról. A vséd egyházi köröknek az a kívánságuk, hogy egyetemeikre küldjünk ki theológusokat s hogy a testvéri együtműködést kölcsönös megértéssel ápoljuk. fíz ut fáradtságos volt, mulasztás is vádol miatta, de híveink meg fogják bocsátani a mulasztást, mit itthon emiatt elkövettem. Az elért nagy morális eredmény és a messze jövőre is kiható viszony íétesitése pedig megért minden fáradságot. Dr. Raffay Sándor." Szeparáció és a uallásoktatás. Azon nagy tájékozatlanság, a melyben az egyes vidékek az egyházak életét és a vallásoktatás kérdését illetőleg éltek, az a sok egymásnak ellentmondó intézkedés, a melyeket ugyan e kérdéseket illetőleg itt-ott az egyes direktóriumok tettek, szükségessé tette, hogy a Tanácsköztársaság kormánya szándékairól a közvélemény tájékoztassák, e célból Faber Oszkár, a Közoktatásügyi Népbiztosság vallásügyeket likvidáló politikai megbízottja a népbiztosság munkájáról a következő nyilatkozatot tette: