Evangélikus Őrálló, 1919 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1919-05-18 / 17-18-19-20. szám

XV. év Budapest, 1919. május 18. 17, 18. t9, 20. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapoí szellemi és anyagi «»•íi in isiben iíletó mtnéenfiemő r.6c-fai küldemény, a Hirdetések ras©vege és ára, valamir.1 az esetleg«« reklám'clii is & k»p frerke*z tőjéhez: N-astkó Ircvsub lelkészhez XA.kosk»rijsa;í<u7i»a Pest megyei kü/fcenéő S3ü SS] FKLaLŐS SZ£RKf>:mV NOSZKÓ IST Y A N" rékosk

er e^z túr i leIbése. Megjelenik hetenként ecv ivsn A lap ára: | Egész évre 36 K | FéJévr* 18 K I

kgye* szám ára 80 J Ki Sft<MM*ok w ((«.iyijknUÁk a l-u líjt«'«! tvt* t An K j AtifenU« fcivtSaUi»«» mh.*; ,vou<r ML^r.'^t TARTAÜOMJKeyjSÉH. VEZÉRCIKK: Feladataink. Maresek Jauern. - Rendelet a uallá& s?.abad gyakorié*séról.N- Beszámoló. Dr. Uaffay Sándor. — Szeparációi és a íjallásoktatesc. — Belélef. — PálgÁifitoh és hirdetések. Feladataink Az átalakulás ideje súlyos megpróbáltatás elé állította euangelikus egyházunkat. Váratlanul ert bennünket az uj idők vihara, mely erőteljesen megrázta egyházunk négyszázados torzsét, de az őskeresztyénség idejébe uisszanyuló gyökeréig még se hatolhatott le. Nem dőlt ki a hatalmas ja, mint sokan remélték és várták, sőt nem is dőlhet ki, mert a történeti idők uiharainál sokkal Hatalmasabb erók uannak benne felhalmozódva; csak a leueiekből hullottak le az úgyis elsárgultak, legfeljebb apró kis galyakat sodort le a szélvész. Nem tudom azt mondani, hogy miénk az érdem, hogy a jelen'buzgó munkája uolt egyházunk uédő bástyája, hanem sokkal inkább a mult, ez apáknak a fiakban konseruált hite, uallásossága, egyházszeretete. Ennek a megállapítása e.dja meg touábbra hit és egyházuédő munkánk Irányát és célját, mely nem lehet más, mint a régi euangelikus hit ápolása és annak önfeláldozó szolgálata. A tanácskormány rendeletei sok helyen annyira hirtelen hatottak, hogy annak nyomán otgan intézkedések fakadtak, melyek csak nagyon kis részben tudnak helyeslésünkkel találkozni. Némely helyen elnémult a prédikátor ajka s a uellás megnyugtató, fölemelő igéi után uágyó lelkek kielégittetienül táuoztak a templomból. Mondjuk ki egész nyíltan: a lelkész, az apostolok, a gályarabok utódja nem merte, uagy nem tudta igehirdetésre nyitni ajkát, fl kifogásokra nincs időnk és helyünk, a tényt azonban leszögezzük. Most beszélni kell, hirdetni az igét alkalmatos és alkalmatlan időben. A keresztyén uilágnézet, a ker. életfelfogás igazságainak hirdetésére alig érhetünk alkalmasabb időt, mint a jelen. Nem keil a napi politikába beleauatkeznunk, nem kell a megszokott osztozó beszédeket folytatnunk, ami csak negatiuum, hanem positiu irányban fejtegetni a keresztyénséget, s gyönyörűen ki lehet emelni azt a ]ézus által hirdetett uj parancsolatot: egymást szeressétek. Nagyon jól lehet értékesíteni az apostoli kor megpróbáltatásait s az egyháztörténet aktuális uonatkozásait. Hallottam egy beszédet, mely tisztán a múltról szólott Pál apostol szenuedései alapján, a jelenről meg se emlékezett és mégis mindenki talált benne a maga számára kielégítést. Szóual prédikáljunk és hirdessük alaposan az isteni igétl Másutt a lelkész a tanácskormány azon rendelete alapján, mely az egyházaktól az anyagi és uégrehajtói segítséget meguonta: feloszlatta az egyházközséget s mint szabad egyhazat újonnan szeruezte a jelentkezőkből. Bz a eselekués abból a helyes motiuumból indult ki: tenni kell ualamit az egyház fenmaradására, no és tegyük hozzá őszintén: a lelkészi állás biztosítására. Sok méltánylásra érdemlő okot lehet itt felhozni, de ezt az eljárást még se tudjuk elfogadni és köuetésre ajánlani. Nem „a uérrel megszentelt egyházi alkotmány megsértése" frázisai miatt, hanem az általunk is becsült egyházi alkotmánynál még sokkal fontosabb és magasabb alapon állna, ez pedig a hiuők közössége. Ennek nem lehet sem állami töruény, sem forradalmi rendelet az alapja, sót még az egyházalkotmány sem, hanem a hit, és az isteni ige. A feloszlatott gyülekezetben is bizonyára megtelt a templom a köuetkező uasárnapon, pedig nem rendelet és nem úalamiféle szeruezet hozta őket Össze, hanem a hit és az istenige. Nem lehet feloszlatni a gyülekezetet, szükséges azonban ujjászeruezni. Meg kell keresni személyesen, uagy legalább írásban minden egyháztagot, hitét, egyházszeretetét felébreszteni, a viszonyokról felvilágosítani, a gyülekezet élő tagjává tenni s ezekből a hitükhöz ragaszkodó egyenjogú férfiakból és nőkből, hi-