Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-03-30 / 13. szám

1918 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 98 ismét ajkaira uenni merte, ualami elmosódott szellemi örök létet tanitua. Egy Berkeleynek kellett jönnie, aki bölcseleti rendszerére zárcköuül a halhatatlanság hitét tette, nyerses modorában azt mondua: „Ha nem hinném az örök életet, inkább osztriga akarnék lenni, mint ember!" Berkeley meggyőződéses hituallása Kant Immánuel lelkében keltett uisszhangot, aki „Kritik der praktischen Vernunft" c. alapuető munkájában azt uallja : Van örök lét, halhatatlanság, kell lennie, mert nélküle az élet csonka töredék, befejezéstelen félmunka: az igazság e földön sokszor üldözue, félreismerue, letiporna, elnyomua nem ueszi el jutalmát, — a gonoszság ellenben sokszor bünt bűnre halmoz, de az igazságszolgáltatás sujtoló karja nem éri utói, azért kell lenni létnek, ahol az igazság Istene jutalmaz, büntet, kinek-kinek az ő cselekedetei szerint, fiz élet értelem nélküli káosz, telue nagy elletmondásokkal. Ha a sirgöd'örnél ér uéget a lét, akkor Isten adós maradt az élet színjátékának egy feluonással. De hihetö-e, hogy Isten, aki oly uégtelen bölcsnek mutatta magát, midőn az ezüst fényű csillagokat odahelyezte a uilágür messze uégtelenjébe, bölesesége cserbe hagyta uolna, amikor a teremtés koronáját, az embert formálta ? Az élet telue ellentmondásokkal, kell lenni helynek, ahol a lét nagy ellentmondásai kiegyenlítődnek. A lét a sir gödörnél nem ér uéget. Halottébresztő husuét. Az örökkéualóság pituarában állunk. Ünnepi zsolozsma bontja szárnyát. ^Ujjongó diadal zeng benne, bánat enyhítő uigasz, égig érő hit: „Krisztus él, sziu örülj, higyj, remélj!" w . ' Dr. Varsányi Mátyás. meg újra kitör a sírjából és folytatja diadalmas pályafutását. Krisztusnak a lelke igy ujult meg a reformációban, igy fog uj életre támadni egy uj, nemes lelki újjászületésben, melyet e uilágháboru borzalmai után uárunk a beköuetkezendó uj jöuőtől. Az emberszeretet és a lelki megértés békességet termő áldása is igy fog ránk borulni a most még szunyadó emberi öntadat felébredésekor. Hazánk boldogabb és dicsőségesebb sorsa is feltámad majd a uér és köny maguetéséből uj tauasz örömére. Egyházunk is megerósödue és megtisztulua kél uj jöuendőre, ha erős lesz benne az istenige szerelme, ha hűséges lesz benne az épitő egyházszeretet. . Mert csak az kél uj életre, ami nemes, szép és isteni. Ha meglankad, ha elpihen is egy időre, az még nem az elmúlását jelenti, jézus is elaludt a uiharzó tengeren hánykódó hajóban. Ót is letették a sziklasírba, mint halottat. De azért nem halt meg, mert ami isteni, annak örök élet a hiuatása. Most uan rajtunk a bánatnak terhe, elborította sziuünket a fájdalom gyásza. De ebből is lesz feltámadás. A béke már közeledik. Félénken, lassan, mint a derengő hajnalhasadás. De azért közeledik. Csak ébren, tisztán, nemes munkára készen találjon bennünket a békesség és uele az Isten boldogítani akaró kegyelme, hogy ne lett légyen rajtunk az átuiharzó megpróbáltatás gyümölcstelen. Készülj lélek, bánatunk köue mozdul, a feltámadás közeleg, öltözz a tiszta érzések hófehér köntösébe és ugy készülj a jobb és szebb jöuendő fogadására! Feltámadás. A régiek elmultak, íme ujjá lett*minden! tl. kor. 5.17. *) Pezsdül a természet, ujul< az élet körülöttünk. Az ébredő tauasz ígéretet lehel, igazságot hirdet. Azt beszéli a figyelő*léleknek, hogy az élet örök, bár uan uáltozása. fi mulandóság körében is megujul az élet, mert isteni erő és akarat lüktet benne láthatatlanul. Az isteni pedig örökkéualó. Nézd a lelked értékeit; figyeld meg a sziued érzéseit, köuesd a nagy emberi igazságok pályáját, kisérd nyomon az emberiség nagy szellemeinek és e nagy szellemek nemes gondolatainak, egész korokat átfogó alkotásainak a sorsát és látni fogod, hogy ami igazán tiszta, szép, nemes, isteni, annak a sorsa az örökélet. Még ha egy időre eltemetik is, még ha néha eljelejtik is, újra Sajtó kérdés. Nagy eltolódásoknak és eluáltozásoknak uagyunk és leszünk szemtanúi. A uáltozások egéáz tömkelegében bolyonghatunk. Politikai, gazdasági és erkölcsi téren a legerősebb a hullámzás. Minket közelről ez az utolsó érdekel: az erkölcsi. E téren azonban nem sok öruendetes feljegyezni ualónk lehet, mert a háborús esztendők itt roppant nagy rombolásokat uégeztek és a beköuetkező békeidőknek megfeszített munkássággal kell itt az újjáépítés nagy feladatához kezdeni, sőt ez a munka nem csupán újjáépítés, hanem egyenesen uj építkezés is lehet, sőt kell is lennie. Erkölcsi téren régen észlelhetők a romboló hatások, amiket az ujabbkori irodalom, a színház, a különféle mulatóhelyek és az agitációs észközzé fajult: természettudományos uilágnézet hathatósan elősegített és táplált. Ennek a romboló irány-