Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-01-05 / 1. szám

1918 EVAlfOELIKUS ŐRÁ

LLÓ 5 Összesitue ezek az államsegélyek, az 1917. éuben kitesznek 17,647.267 koronát, melyből az egyházi .és iskolai segélyek összege 12,599.467 korona; az 1848. éui XX. te. értelmében adott államsegély összege pedig 5,047.800 korona. A szorosabb egyházi szükségletek pragmatikus, töruényileg állandóan biztositott fedezéséről 1848 óta az 1898. éui XIV., az 1909. éui Xlll., ualamint az 1913. éui XXXVlll. teikkeket kiuéue, külön töruényes intézkedés nem történt. Az érdekelt egyházak is azon szükségleteiknek összegét, melyeket maguk hiuei túlterhelése nélkül nem tudják uiselni, nem régen mutatták be. Ugyanis a magyarországi két protestáns egyháznak közös bizottsága az 1904. éu elején emlékiratot nyújtott be az akkori kormányhoz. A kormány ezt az emlékiratot tárgyalás alá uette, ezen tárgyalás eredménye gyanánt jelentkezik az az iratuáltás, amely az akkori és az 1907. éui kormány, ualamint a magyarországi két protestáns egyház közös bizottsága kozt történt. Azonos, illetue hasonló tartalmú emlékiratokkal fordultak a kormányhoz a többi beuett uallásfelekezetek is. Ezen emlékiratokból és tanácskozásokból már 1907-ben első miniszterségem idejében meggyőződtem arról, hogy a protestáns egyházak egyházi szükségleteiket csakis nagyobb állami segéllyel képesek fedezni és kielégíteni; ezért kezdeményeztem az éui költséguetésben az 1848. éui XX. te. 3. §-a értelmében leendő segélyezést és e címen beiktattam az 1907. éui költséguetésbe 1 millió, az 1908. éuibe 2 millió, az 1909. éuibe 3 millió koronát és ezt 6 millióra szándékoztam emelni. Ez az emelés időközben költséguetésileg 5,047.800 koronáig emelkedett; az egyházi adózási uiszonyok kialakulása azonban, amint arról az alábbi adatok tanúskodnak, a 8 millióig ualó emelést teszi szükségessé. Áthatua az 1848. éui XX. teikkben foglalt eluek igazától, külön töruényben és alapituányszerüleg kiuánom biztosítani a protestáns egyházak e jogigényét az állammal szemben, nehogy az egyházak ezen legelsőrendü érdekeinek kielégítése a uáltakozó kormányok irányzatainak aláuetue legyen. Ebből kifolyólag 200 millió korona örök aiapituány létesítését jauaslom, hogy az érdekelt egyházak necsak közjogi, hanern magánjogi biztosítást is nyerhessenek erre az államsegélyre uonatkozólag és hogy ezáltal jelen töruénnyel szerzett joguk mindenkorra a jöuő töruényhozások akaratától is függetlenül, teljes méruben biztositua legyen. Ea az alapituánytőke, illetue annak kamatja lép helyébe az 1917 18. éui költséguetésben kifejezetten az 1848. éui XX. te. uégrehajtása cimén 5,047.800 koronáual előirányzott és az előbbiek szerint 8 millióra emelendő államsegélynek. fiz alapituányszerü tőkének kifizetése nincs határidőhöz kötue, mert e tekintetben az állam mindenkori pénzügyi helyzete lehet irányadó. Az egyházak érdekeit kiuánom szolgálni azzal, hogy ezen tőkeösszeg ne csak készpénzben uagy állampapírokban, hanem bizonyos részében ingatlanokban is átadható legyen az egyházaknak, ha erre alkalom és mód kínálkozik, fiz állam jelölné meg az ingatlant, melyet átadni hajlandó és annak értékét az állam és az érdekelt egyház közös megegyezéssel megállapítaná akként, hogy az értékmegállapitásnál nem a háború alatt és által teremtődött abnormális ár, hanem a rendes időkben megállapítható forgalmi érték lenne irányadó. Magától értetődik, hogy a bármi módon átadott tőke az egyházak által csakis a 4. §-ban megállapított célokra fordítható ; ualamint az is magától értetődik, mint természetes köuetkezmény, hogy amilyen arányban kifizettetik egy egyháznak a tőke, ugyanolyan arányban leszállittatik a költséguetésben annak az egyháznak a kifizetett tőkének megfelelő éui járadéka, kamatja. Minthogy az állam akkor és oly méruben fogja kifizetni az egyházaknak részben uagy egészben az alapituányi tőkét, amint ezt a pénzügyi és gazdasági helyzete megengedi, azért mindaddig, mig ez megtörténik, állandó jellegű éujáradékot kiuánok biztosítani az egyházaknak, miuel arra egyházi szükségleteiknek kellő elláthatása uégett feltétlenül szükségük uan. Arról is biztosítani kell az érdekelt egyházakat, hogy azon segélyeket, melyeket eddig külön töruények létesítettek, uagy amelyek szerződésen alapulnak, uagy amelyek költséguetési töruényben — jelesül az 1917—18. éui költséguetésben egyházak segélyezése cimén eddig is meg uoltak szauazua: azok éluezetében az érdekelt egyházak touábbra is meghagyatnak, illeíue ezek a segélyek a jöuőben le nem szállíthatók, mert ellenkező esetben az állam ugy tűnnék fel hogy elaz egyik kezéuel, amit a másikkal adott. Azt sem zárja ki e töruényjauaslat, hogy a mennyiben a jöuőben igazolnának a szóbanforgó egyházak oly szorosabb egyházi célokat, melyek uiselésére a hiuek anyagi ereje elégtelennek bizonyulna, s melyek egyházi szempontból okuetlenül szükségesek: az állam töruányhozása, a segélyezés jogosságának, mértékének és az állam pénzügyi helyzetének gondos mérlegelése után ily touábbi segélyezést megállapíthasson. 11. fí magyarországi református és ágostai hituallásu egyházak (az utóbbihoz nem értue az erdélyrészi ág. hitu. eu. egyházat) már fentebb említett közös bizottságának szóbanforgó emlékiratában a köu'etkező célokra kérték az egyházi hiuek erejéből nem fedezhető szükségletekre megkiuántató államsegélyt: A jelen töruényjauaslat 4. §-ában elősorolt három célra, touábbá a lelkészi korpótlékokra, a uallástanitásra. kulturális és humanitárius intézményekre, lelkész- és tanárképzésre. E célok közül a 4. §-ban elősoroltakat illetőleg a jelen töruényjauaslat intézkedik, a lelkészi korpótlékokról az 1913. éui XXXVlll. t.-c. gondoskodott. A többi felsorolt feladatokat illetőleg fel lehet tételezni, hogy a jelen töruény által nyújtott segélyezés az egyházakat olyan anyagi helyzetbe fogja juttatni, hogy az ez irányban mutatkozó szükségleteket hiueik tényleges tulterheltetése nélkül maguk fedezhessék. Az előbb emiitett két protestáns egyház részére az 1917-18. éui költséguetésbe iktattatott 4,572.400 K. államsegélyből mindegyik egyházat