Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-12-28 / 52. szám

368 c. A működéséhez szükséges anyagi segítséget elsősorban a csatlakozó lelkészi egyesületektől uárja." A teruezeíet eljuttaííuk Paulik]ános egyesületi elnökünkhöz azzal a kérelemmel, hogy addig is, mig a uálasztmány e tekintetben határoz, ideiglenes mandátummal jelöljön ki 3 tagot,- akik egyesületünk képuiseletébeiT a touábbi tárgyalásokban részt uehessenek. Ha a teroezetben lefektettetetí alapeluek komolyak, úgy csak öruendhetünk a közös munkának s becses eredményt uárhatunk a mozgalomtól. Lelkészi értekezlet. A soproni felső esperesség lelkészei non. 19-én tartották Sopronban őszi értekezletüket. Az uruacsorát Seholtz Ödön esperes nyújtotta a testuéreknek, ki a gyűlés megnyitása után feloluasást tartott „lelkészi teendőinkről a jelen nehéz helyzetben." Nézete szerint a köztársasági államforma jobban megfelel protestáns felfogásunknak a monarchikusnál s a Habsburgok után a legkisebb okunk sincsen busulni, kik 40U énen át legkonsequensebb ellenzői uoltak a protestantismusnak. Hogy a magyar köztársaság születés napja október 31-re esik, annak csak örülhetünk, mert azzal kapcsolatban »zentul a reformáció emlékünnepe is jobban éruényesülhet. A Wilson által minden népnek kilátásba helyezett önrendelkezési jog hiueinkben is felkeltette a német nemzeti öntudatot. A népiskola megmagyarositását eddig is esak keserűséggel tűrték s mi sem természetesebb, mint hogy most, mikor a népkormány is megadta hozzá a lehetőséget, azonnal szakítottak uele. Az Ausztriához ualó közelség s a uidékünket oda kapcsoló százféle érdek, kiüülről is szitua, sokakban felkeltette a Magyarországtól ualó elszakadás uágyát. Mi lelkészek a reformáció egyik legnagyobb uiumányát tagadnók meg, ha szembe helyezkednénk hiueink anyanyelui kiuánságaiua!, de 'egyúttal erkölcsi kötelességet teljesitünk, midőn a hazához ualó hűségre intjük s buzditjuk őket. Gyülekezeteinkben esak eluétue fordultak elő kisebb rendzauarások, de az egyház-, lelkész- és hitellenes irányzat sajnos körünkben is félelmesen terjed. Uegyük ki fokozott mértékben a rend fenntartása és a nyomor enyhítése érdekében kifejtendő mindennemű akciókból részünket, de főgondunk legyen Isten igéjének bőséges és hűséges hirdetése. Teremtsünk alkalmakat, hogy az elhidegültek is eljöjjenek a templomba, mert ha esak egyszer hallottak ismét egy megfelelő prédikációt, már újból közelebb fértünk sziuükhöz. Gyűjtsük ma1918 gunk köré az ifjúságot s [köuessünk el mindent, hogy ismét- helyreálljon a társadalmi egyensúly s a ualíásos és egyházi köztudat hiueink és gyülekezeteink körében, flz értekezlet érdeklődései hallgatta a tanulságos jeloLuasást s annak hatása alatt a köuetkező táoiratot intézte Károlyi Mihály miniszterelnökhöz : „A soproni felső euangeíikus esperesség lelkészi értekezlete üduözli az uj népkormányt s kifejezi azon reményét, hogy az megualósitja a felekezetek teljes és tökéletes egyenjogúságát s ez alapon teljesíteni fogja a protestánsoknak töruényben biztosított jogos igényeit." Az értekezlet folyamán felmerült s általános helyeslésre talált azon eszme, hogy az oly sok henes megtámadtatásban részesülő keresztény uilágnézet megoédésére keresni kellene a társadalmi és politikai kapcsolatot a katholikusokkal is, mert csak egységes és közös uédekezés esetén számithatunk győzelemre a fékét uesztett destrukiiu irányzatokkal szemben. A dunántuli Euíherszöuetség ualamint az egyetemes és az egyházkerületi nyomdauállalat ügyében megkiuán a lelkészi kar mindent, ami a mostani feldúlt uiszonyok között a németnyeluü hiuek körében esak lehetséges. Ellenben felkéri az egyházkerületi elnökséget, hogy a teruezett 6 % kulturadó kérdését egyelőre uegye le a napirendről, miuel annak megszauazására ezidő szerint egyetlen gyülekezetünkben sincsen kilátás. Az esperességi belmissziói egylet téli pi ogrammjának megbeszélése s a ref. jubil. áruaalap jöuő éui költséguetésének megállapítása után az esperes imájáual uéget ért a tanulságos értekezlet. Vallásoktatásunk körül. 4. Képuiseltetés. Paulik ismert jauaslatában a uallásoktatás ügyének az egyházegyetemnél ualó képuiseltetésére uonatkozólag azt óhajtaná, hogy egyházegyetemnél egy állandó külön uallásoktatásügyi tanács szerueztetnék mint „hitoktatásunk legfőbb irányitó szerue", úgyhogy tagjai között megfelelő számban hiuaíásszerü hitoktatók is helyet foglalnának. Nézetem szerint {s ez bizonyára legtöbb uallástanár — kollegám nézete is) egy ilyen külön bizottságra semmi szükség nincsen, sem abban az esetben, ha az az uj szerű „teruező" bizottságot, sem pedig ugy, ha mintegy uallásoktatási „főparancsnokság"-ot jelentene s ilyen tekintetben akarna „irányiiani". Az első lehetőséget tekintue ugyanis nem hihető, hogy ez a EVANOEf ÍKU5 ORALLO