Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-11-23 / 47. szám

1818 EVANGÉLIKUS ORAi.LO 327 usdést, gíjászt és rabságot, mit a nemzetre a királyok hoztak. De a róm. kaíh. egyház .supremaeiája eluesztésébe belenyugodni nem tud, azért íouáfcbra is ünnepeltetni kiuánja az egész nemzettel Szent Istuánnak ejnlékezetét, ki megalapította az egyház legerősebb íámaszái a királyságot, fl kiuáltságos római egyház hü katonáit, a papokat, szerzeteseket, apáezákaí az ország első rendjéué tette. Mérhetetlen gazdagsággal ajándékozta meg őket az állam által az államban, hogy soha se lehessen hozzájuk más egyház se hasonló, se méltó, se egyenlő. Nemzeti ünnep esak az lehet, mely az egész népre kiható fontosságú esemény emlékezetét orökiii meg, nem pedig egy egyházét. Helyes az 1848. március 15. és 1918. október 31. és nouember 16. nemzeti ünneppé auatása, mert ezek korszakokat zárnak le s a régi rend rombadülí uilágából a nemzeti önállóság szent eszméje felé uezetnek. Szent Istuán napjának ünnepe, mely át uan szőue a királyság és klerikális erőszakosság emlékeinek szállaiual, eddig is sérelem uolt ránk nézue, mikor a protestáns állami tisztuiselők, egészem a legmagasabb állásokig kénysfcerülue uoltak résztuenni a nap ünneplésére tartott misén és körmeneten. Hisszük, hogy a köztársaság, mely a jogegyenlőséget irta zászlajára, s programmjába uette mindazon uálaszfalak és ellentétek ledöntését, melyek az osztályokat és az egyházakat elkülönítik, ezt a reánk nézue sértő uiszásságot is megszünteti. A kiuálíságok és előjogok kora lejárt. Az uralkodó egyház szörny eszméjének utolsó maradoányaira emlékeztető emlékeknek is meg kell szünniük. Ez a független magyar köztársaság kötelessége. Ezt uégre is kell hajtania, ha a jöuendő magyar respublikát az euangélikus Petőfi s az euangélikus Kossuth szellemében akarja megalkotni. Magyar protestánsok uigyázzunk az egyházak közötti teljes jogegyenlőség becsületes uégrehajtjására 11 - L. H. B. ^•iiidEPÖZ, Báró Prónaij Dezsőnek egy megsziulelésre méltó cikke jeient meg e tárgyban, melyre mint a uállalat egyik alapitója a könetkezőkben kiuánok magam felfogásáról beszámolni. A részuénytársasági alakulás- tényleg ki uan éj^ amk a ueszedelernnek, hogy a részuények oly kezekbe kerülnek, melyek az alapítók által kijelölt útról eltérítik a uállalatot. És nem segit ezen az a megszorítás sem, hogy a részuények forgalma a mindenkori igazgatóság hozzájárulásától uan függőué iéue. fímint én a gyakorlatot ismerem, ilyen alapszabályt a kereskedelmi töruény hatáskörébe tartozó uállalatokra illetékes töruénys2ékek nem szoktak jóuá hagyni. Sajnálom, hogy a zürzauaros uiszonyok nem tették lehetőné az alapítók értekezletén ualó megjelenésemet, ez esetben talán tisztázható leit uolna a kérdés. Hogy mégis támogatom a részuénytársasági alakulást — azért uan, mert keresztül mentem a szöuetkezeti alakulásnak azon a hibáján, hogy a magyar kozuélemény a szöuetkezet életképességében nem bízik és nem jegyez annyi tőkét, a mellyel egy ily nagyobb uállalkozás rentabilisen uezethető. Már pedig amilyen fontosnak tartom a nyomda létesítését, annyira elkerülhetetlen a jöuedeimezősége. A részuénytársasági forma üzleti szempontból igen bénáit és ha az alakuláskor oda nem ualó érdekeltség nem uesz részt, akkor a kezdet nehézségein tu! leuő megerősödött uállalat szÖuetkezetté ualó átalakulása, — uéleményem szerint, — semmi nehézségbe ütközni nem fog. Ilyen átalakulást igen eredményesen uiliem már egy ízben keresztül és most is, amikor a uállalatba beléptem, ez lebegett a szemeim előtt. Hogy uajjon alkalmas-e az időpont a nyomda és ez által egy eu. sajtó orgánum létesítésére, azt hiszem, ma már uita tárgyát sem képezheti. A forradalommal mindig együtt járó romboló elem eszeueszettségét, erkölcsi létünk alapjáuaf, a uallás szükségéuel és a protestantizmus felemelő, régi keletű demokraeiájáual kell ellensúlyozni. Szent-luány József Ppoiestáns irocmirnsl. L fl tömegek szellemének és hangulatának befolyásolására és irányítására a uezeíésre rendelt egyéneknek minden időben két féle eszköz állóit rendelkezésére : az élő szó s az írott betü. Előbbi k'özuetlenebb s hatásában intensiuebb és gyorsabb, de térben korlátoltabb — utóbbi keuésbbé intensiu, lassúbb hatású, de tér hatás tekintetében ugyszóluán korlátlan és tartós. Innen magyarázzuk minden időben az irodalom óriási befolyását az emberi szellem, gondolkodásmód, müueltség fejlődése s kialakulása körül s magyarázzuk napjainkban a sajtónak példátlan hatását a közhangulat irányítása körül. Dalijuk meg, hogy