Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-11-23 / 47. szám

335 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 annak a körülménynek oka, hogy a népek és nemzetek elég rugékonysággal uiselték négy háborús esztendő példátlan nélkülözéseit és szenuedéseit, oroszlán részben a sajtó érdeme, mely uégtelen raffinériáual, de ugy látszik uégtelen finom lélektani böleseséggel is a kudarcok, a lesújtó, a kétségbeejtő események és hirek után mindig kedveskedett felemelő, megnyugtató, különösen béke reményeket ébresztő hírekkel, melyek az egész uilág közönségét egy ideig megnyugtatták, narkotizálták s ujabb Jób hirek befogadására képessé tették. S e játék folyt az egész sajtóban 4 éu óta s ma az egész újság oluasó közönsége a sajtó pórázán épen ugy lesi a béketárgyalás híreit, mint Eüttieh uagy Antruerpen, uagy a mazuri diadalok után! Egy szóval az irodalom hatása a közszellem, a közhangulat irányításánál elsőrangú tényező ! Altalános a panasz s ezt a panaszt tények támogatják, hogy a protestáns közszellem kialuóban, az euangelium ereje a protestáns egyházak tagjaiban erőtlenséggé fajult: szóual a teljes hitetlenséggel, egyháziatlansággal, itt-ott talán istentelenséggel s teljes erkölcsi szabadsággal határos-közöny, unott fásultság, nemtörődömség üli meg lidércnyomásként a lelkeket, a melytől semmiképen sem uagyunk képesek szabadulni. Szú rágja a protestáns-keresztyénség százados fáját s e szút semmi képen sem uagyunk képesek belőle kipiszkálni. Hiueink jauarésze lelke uallásos táplálásáual nem törődik : e uilági léthez, annak gyönyöréhez tapad lelkének minden gondolata. Fogalma sincs, mi az a krisztusi lelkület; mások — nagy iömeg — eleget uél tenni lelke uallásos szükségleteinek, ha az egyház külső közigazgatásában részt uesz lehetőleg törtető, feltűnést keltő módon; sokan csak néuleg protestánsok már . . . Miképen e szétszórt csontokba egységes szellemet, életet s egészséges uallásos lelkületet önteni? Egyházi szent beszéd? Ki jár ma templomba? Ki értékeli ma beszédeinket? A papnak ma kritikusai bannak s nem hallgatói! Egyetlen eszközünk az irodalom, a sajtó. Ennek még uan hálás közönsége! Hiszem s meg uagyok róla győződve, hogy a miképen a magyar irodalom rázta fel áléltságából a magyar nemzetet egy vigasztalan, kilátástalan, csüggedt időben: akképen fogja a mi közönyünk, lidérCálmunk békótt is széttörni egy a Krisztus lelkétől áthatott, egészséges, nemes szellemű protestáns egyházi irodalom ! Tompával kérdem irodalmunk csekély számú művelőitől: Száraz ágon, hallgató ajakkal Miért ültök csüggedt madarak? Mayer Pál er. lelkész. BEjÉLET. Egyházunk és az uj kormány. A kormány által kinevezett kormánybiztos tanácskozásra hivta meg az egyetemes egyház és a kerületek elnökségeit. E tanácskozás mindazon kérdésekre terjedt ki, amelyek az uj alapokra helyezkedett állam és egyházunk viszonyát érintik. Megnyugvással vehetlük tudomásul, hogy a kormány az egyház és állam s étualasztásának és a felekezeti iskolázás megszüntetésének kérdésében ez idő szerint nem kiván döntő lépést tenni. Ellenkezőleg az 1848. XX. tc. rendelkezéseinek megvalósítását az Apponyi jauaslatától eltérően óhajtja munkába uenni. Euégből az államsegélyt a korlátozások megszüntetéséuel óhajtja gyarapítani, a congrua kérdését rendezni, s a családi pótlékot és ruhasegélyt az összes lelkészekre kiterjeszteni. Minthogy a tanácskozáson az egyetemes egyház elnöksége nem uehetett részt, miuel Dr. Baltik püspök gyengélkedett s Solymosy báró pedig a forradalmi kihágások miatt otthontalanná uált, a kerületek^ Budapesten léuő képuiselői az egyház érdekében összállottak, hogy addig is, mig az egyetemes elnökség az ügyek uezetésében közuetlenül részt uehet, a közügyeket ellenőrizzék és irányítsák. Nagy örömmel uesszük ezt tudomásul s teljes bizalommal tekintünk a kerületi uezérférfiak közérdekű működése elé. A kormánybiztos kérdéséhez. Mult héten emiitettük már, hogy a jelenlegi magyar kormány mint a kath. érdekek uédelmére ugy a protestáns érdekek uédelmére is kormánybiztost neuezett ki Dr. Kouáts Istuán ref. theol. akad. tanár személyében. Ebben a tényben a ref. lapok az <autonomia ellen elköuetett sérelmet látnak és egyházjogi kérdést csinálnak belőle. Sőt akadt egy orgánum, amely felueti azt a kérdést, hogy mit szólnak ehhez az euangelikusok, hogy református férfi lett a kormánybiztos? Mi érezzük az idők rendkiuüli nehéz uoltát, tudjuk, hogy ezen uj korszakban bizonyos átalakulásnak kell beköuetkeznie az egyházak terén is s azért egyáltalán nem ütköztünk meg a protestáns ügyek érdekében kineuezett kormánybiztoson. Ha a kath. ügyek ily kineuezést szükségessé tették, szükségünk uan nekünk is reá. Kouáts Istuán dr. személyén sem ütközünk meg, ismerjük őt-nagyon jól s tudjuk, hogy kellő obieetiuitással az euangeiikus ügyeket csak oly szerető gonddal fogja előmozdítani, mint a reformátusokét. Mult alkalommal kifejezett kiuánságunkat, hogy euangeiikus egyházunkat teljesen ismerő munkatársat neuez- _ tessen ki, most is fenn kell tartanunk nem bizalmatlanságból, hanem az ügy érdekében. Külön-