Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-11-03 / 43-44. szám

1918 EVANGF.Í-IKUS ŐRÁLLÓ 511 rclogia, gazdaságtan, ehemia és neueléstan. ll-ik józsef császér elismerése által buzdittatus, néhány éu mulua intézetét nyiluánossá telte s látogatottsága annyira fokozódott, hogy nöuendékeinek száma 991-re emelkedett. Intézetének hire kelt az ország határán kiuül is. Nem sokan tudják, hogy a háísai kultúrtörténetben oly neuezeíes szerepet játszó, keszthelyi Gecrgicon a szaruasi Thessedik iskola mintájára készüli 1797-ben. A nemes főúr, gróf Festetieh György meg is hiuia igazgatóul intézetéhez a híres szaruasi papot, ki azonban elhárította magáról e ritka kitüntetést s csak az ülnöki lisztet („celeberrimi instítuti Georgicon aceessqr") fogadta el. józsef nádor személyesen kereste fel a uirágzó szaruasi iskolát s nagy elismeréssel szólott róla. fíz intézet uirágzása azonban pénzt igényelt s a szegény lelkész elismerést, dicséretet, sőt arany érmet is kapott, csak pénzt nem. Lelkésztársai is gúnnyal és ellenségeskedéssel fordultak ellene. Nagy fáradsággal és gonddal ápolt gyümölcsfaültetuényeire lelketlen emberek a birkákat szabadították rá. Panasza hiábaualó uolt, nem segítettek rajta. Vérző sziuuel látta, mint indul hanyatlásnak a rideg közöny és szűkmarkúság miatt az ő odaadó szeretettel fejlesztett intézete, mely keserues tengődés után 1806-ban uégre feloszlott. A komoly munkálkodás és gazdasági újjászületés apostolának legyőzhetetlen nehézségek döntötték halomra megbecsülhetetlen értékű gyönyörű íerueit. Nem törhette meg azt a siuár szellemet, mely a XVlll. szazad uégéig egyik legfőbb szórakozásának tekintette a főuárosí állaíuiadalokat. Ugyan ki foglalkozott uolna komolyan a többtermeléssel? Kinek jutott uolna eszébe, hogy ha a hazai 6\

2 millió holdnyi szántóföldön okszerű gazdálkodás réuen holdanként csak egy mázsa terméstöbbletet is érnek el, több millió korona uagyoncsodást jelentett uolna ? Előítéletek, tudatlanság, kicsinyeskedés és rosszakarat féireuonulásra késztettek az elkeduetlenedett, csalódott lelkű papot. Utolsó írásaiban leikésztársai gyűlölködésére célozua mély keserűséggel jegyezte meg, közeli halálát sejtuén: „Ibis, ibis anima mea et llheraberis ab odio theologorum." Az európai htrü gazdasági reformátor emlékét nem őrzi más Szaruason, mint egy őt ábrázoló szerény olajfestmény a régi épületből alakult jelenlegi tanítónőképző dísztermében, touábbá az euangelikus óíemető külső részén egy korhadó fakerítéssel körüiueít, düledező uörösmáruány sírkő, melynek kopott uéseteiből még ualahogy kioluasható: . . . „oecidit utelueet." A szaruasiak sohasem, csak a uidékről idekerült kegyeletes emberek keresik fel olykor sírját s elfogódott lélekkel állanak meg az Isíen gondjaira bízott sir előtt. Az érdekharcok lélektelen tusája olykor halomszámra szórja a babért a legérdemtelenebb embereknek is, és aki egész élete munkásságát a legmagasztosabb célnak, a haza és polgárai boldogulásának szentelte, arról a hálátlan utókor megfeledkezik, útszéli koldusként álló magányos sírját még a kegyelet is elkerüli. Szaruas. Hrecsmórik Endre. flz euangelikus gimnáziumok munkája a háború alatt. Irta: DP

. Uietórisz jóssef. ül. 9. Él társadalom érdeklődését iskoláink iránt a háborúban is sikerült épentarianunk, talán fokoznunk is, amit abból láthatunk, hogy intézeteink a közönság részéről felekezeti különbség nélkül áldozatrakész támogatásban részesülnek, fí szülőkkel ualó közuetetlen érintkezésnek s az ifjúsággal ualó jó bánásmódnak áldott gyümölcse ez, s nincs olyan euangelikus iskola, amely meg ne érzené és meg ne értené az elismerésnek ezt a megtisztelő, s egyben lekötelező megnyilatkozását. Viszont az iskola sem erzéketlen a társadalom igényei iránt. Fokozott figyelemmel igyekszik pótolni a számos családban hiányzó apai kezet; melegen karolja fel a szegény tanulók ügyét s gondosan kiuánja lehetőué tenni tanulmányaik befejezését; uégül nem kis részt kouetel magának abból az érdemből, hogy leánytanulók is bejárhatnak gimnáziumainkba. Rouidíátó politika lenne az, amely mesterséges akadályokat akarna gördíteni a korszellemmel párosult szükség útjába. 10. Iskolafentartó területeink és hatóságaink teljes megértéssel szemlélik az intézetek minden mozzanatát, figyelmesek a szükségletek megállapításában s készségesek az eszközök előteremtésében és megadásában. Ha e tekintetben mégsem tehetnek meg mindent, amit a mai uiszonyok megkouetelnek, az nem a saükségleí fel nem ismerésében, hanem a fedezet hiányában leli magyarázatát. Hiába, csak igaz, ami igaz: szegényes eszközökkel csak szegényes eredményeket leheí elérni. Uj erőforrásokat kell tehát nyitnunk, ha azt akarjuk, hogy a uersenyben alul ne maradjunk, hanem hagyományainkhoz hiuen az elsők közt haladjunk. Mindenesetre hálásak lehetünk fenntartóink puszta jó indulatáért is, mert az összehangzó együttműködést a siker legnagyobb biztositékának tekintjük; még hálásabbaknak kell lenniök azoknak, akik a jóindulat kézzelfogható megnyilatkozásának is részesei uoltak.