Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-09-07 / 37. szám

274 hanem csupán csak lélekben ualó megújhodással és megnemesedéssel érhetjük el. Meggyőződésem, hogy a Krisztus euangeliomában rejlő isteni és emberi igazságok beoltása nélkül nem érhetnek célt azok, akik a mai csődbekerült erkölcsi értékek és auult szokások korhadó pillérein nyuguó társadalom ujjáteremtésén fáradoznak. Meggyőződésem, hogy célhoz esak a Krisztus euangéliomából kiáradó emelkedett életfelfogás juttathatja az emberiséget. Egyházunk a haladásnak, a feluilágosodás nak, az egyéniség és igy az emberi jogok szabad éruényesülésének egyháza. Népegyház, melyben minden jog forrása az önkormányzatban élő gyülekezet. A protestáns népek és nemzetek nagyméretű népjóléti alkotásai és kulturális előhaladása a uilágtörténeti igazolása az euangéliom társadalmakat alakitó, jogokat osztó, sziueket nemesitő nagy szociális jelentőségének. Én a magyar társadalom józan szociális átalakításának készséggel álok szolgálatára; készséggel támogatom azt a törekuést, mely az emberi társadalmat a tiszta erkölcs és az emberszeretet testuériséget teremtő utjain kiuánja boldogabb jöuő felé uezetni. S hiszem, hogy e kerületben ebből a munkából sokan és készséggel fogják kiuenni részüket. E társadalmi munkában az egyházakat az állam egyesíti. Az egyház az államnak természetes munkatársa. Az állam és az egyház földi célja uégeredményében azonos: boldog emberek boldog társadalmát alkotni meg e földön. Az állam a rend és szabadság biztositásáual, az egyház a rend és szabadság kútfejének, az erkölcsi erőknek tisztántartásáual szolgálja a közös célt. fí polgárok közjauának munkálásában az állam és az egyház utja összehajlik, egy csapásra tér. Egyház és állam sem közönyös nem lehet egymással szemben, sem ellenséges uiszonyba nem helyezkedhetik, sem egymás szolgájáuá nem alacsonyulhat. Magyarhoni euangélikus egyházunk a magyar államnak hűséges, erős és öntudatos munkatársa uolt mindig, fíz államnak a mi egyházunk nagy államjogi szerepét és társadalmi hiuatását méltányolnia kell. Önkormányzatunk tiszteletben tartása s erősitése komoly állami érdek. Az államnak a kultura munkálásában, a nemzeti élet irányításában, a polgárosult társadalom kiépítésében a feluilágosult egyházaknál jobb és biztosabb szöuetségese nincs és nem is lehet. A szöuetségest gyöngíteni pedig röuidlátás, erősíteni s erői kifejtésében a barátilag jóakaratú ellenőrzés gyakorlása mellett készséggel támogatni, elemi kötelesség. Én hiszem, hinni akarom, hogy a magyar állam sorsának intézői, kultúrpolitikájának irányi» ÓRALLO 1918 tói a megértésnek és a méltánylásnak az eddiginél objectiuebb ösuényére lépnek és az 1848. XX. tcikkben kimondott eluek minden igazságot szemmel tartó ualósitásáual euangélikus egyházunkat a nemzet és a társadalom haladásának érdekében nagy euangéliumi életerőinek szabad és erőteljes kifejtéséhez juttatni s társadalomneuelő szent hiuatásában támogatni igyekeznek. Természetes, hogy uiszont az állam is jogosan megkiuánhatja tőlünk a maga nemzeti céljainak szolgálatát és támogatását. Hiuen fogok őrködni azon, hogy egyházunk e hiuatását saját dicsőségére és hazánk jauára igazán betöltse. Euangélikus egyházkerületünk az egységes és oszthatatlan magyar nemzeti államnak hűséges épitő tényezője uolt a múltban is, annak kell maradnia a jöuendőben is. Igehirdető feladatát, erkölesnemesitő és társadalmat épitő munkáját nem azonos- nyeluen ugyan, de azonos lélekkel uégezi. Én az egyházban nemzetiségi kérdést nem ismerek, ismerni nem is akarok. Nyelui kérdés uan esak, de hiszem, hogy azt kölcsönös jóakarattal és euangéliumi lélekkel megoldani nem nehéz. Kétségtelen, hogy a gyülekezetben azon a nyeluen kell az Isten igazságait hirdetni, amelyet a gyülekezet megért. Mindenkinek a maga nyeluén. Mert igaza uan az apostolnak: „Inkább szóioka gyülekezetben öt szót értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, mint tízezer szót nyelueken." De bármely nyeluen'szóljunk is: az Isten igazságát hirdessük, emberek lelkének épülését szolgáljuk, a kölcsönös megértést munkáljuk és a kenyéradó, jogokat osztó haza szeretetét terjesszük. Készséggel elismerem, hogy a hazaszeretet nincsen nyeluhez kötue, beszéljen bárki akármilyen nyeluen, lehet igaz, erős, oszlopos fia a hazának. De a hazaszeretet nélkülözhetetlenné teszi a haza nyeluének tudását. A hazaszeretet együttes munkálkodás a haza közjauára. Akik egy célra törnek, azoknak érteniök kell egymást. A közös szent cél minden állampolgártól megköueteli a haza nyeluének tudását, hogy a munka és a lélek ne legyen szétágazó. Egyházközségeinkben a magyar haza közjauáért, a közös kultura áldásainak éluezéséért és munkálásáért, a nép érdekében szorgalmazni fogom a magyar nyelű Jeredményes tanítását, de egyetlen hiuőt sem kiuánok gátolni abban, hogy a maga Istentől adott, a uiszonyok szerint megszokott anyany^luén müuelje a lelkét és elégítse ki uallásos szükségleteit. A kölcsönös megértésre és az összesimuló együttműködésre a társadalom sebeinek gyógyításában és a boldogabb jöuendő alakításában különben is nagy szükségünk lesz. Nemcsak az egyházban magában, hanem a többi egyházak-