Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-31 / 36. szám

1918 EVANGF.Í-IKUS ŐRÁLLÓ 258 gokkal, az éui értesítő elküldéséuel, uagy leuél keretében tájékoztatja őket a gyülekezet állapotáról, jöuő terueiről, bizuást számithat e „támogató tagok" járulékaira, önkéntes adományaira. És euuel közuetue szolgálatot tesz annak az egyháznak is, amelynek területén e támogató tagok állandóan tartózkodnak, mert ébrentartja bennük a uallási öntudatot. A leuertség érzésénél tapasztaltam, hogy olyan hiuek, akik saját gyülekezetükben a legbuzgóbb templomjárókhoz tartoztak, itt a főuárosban a közönyösek döbbenetes nagy táborát szaporítják: a régi szálak elszakadtak, mert azokat többé senki sem ápolta s ujak nem fonódtak. Halálthozó kór gyanánt dul Sionunk falai közt a reuerzális. Legjobban az eeelesia inuisibilis területén, a főuárosban. fí lelkeket altató közöny szöuetkezue a nagy uáros sajátos uiszonyaiual, ahol hitet lehet cserélni, hűséget lehet elalkudni anélkül, hogy a gyülekezet lesújtó pillantásától, a hitehagyó homlokbélyegzőjétől tartani kellene, éu éu után megtermi a jól ismert szomorú statisztikát. Ezeknek utána meghallgatják-e szómat a lelkésztestuérek, ha arra kérem őket, legyenek segítségül nagyuárosi kartársaiknak a reuerzális duló ragályainak leküzdésében azáltal, hogy állandóan szem előtt tartják azon hiueiket, akiket a cseléd-kenyér, a gyáripar, uagy az állami szolgálat a főuárosba, uagy más nagyobb uárosba szólított? Nem kiuánok-e túlsókat, ha arra kérem kartársaimat, értesítsék a „láthatatlan gyülekezetek" lelkészeit egy-egy hiuünknek állandó ódaköltözéséről. Bizonnyal több áldás lesz ezen az értesítésen, mint a rendőri bejelentő hiuatal értesítésén. Wesley azt mondá: „Az én paróehiám az egész uilág"! Szeretném e mondást némi korlátozással eszményképül ua'amennyiünk elé odaállítani. Ha paróchiánk nem faluuégtől faluuég'ig fog terjedni, hanem lelkipásztori gondoskodásunkat kiterjesztjük szerte szét lakó „kültagokra" is, bizonnyal a legjobb szolgálatot tesszük soruadó gyülekezeteinknek és közegyházunknak. Dr. Varsányi Mátyás. A szekularizáció kérdéséhez. Ráismertem eperjesi theol. barátomra, Duszik Lajosra, mikor öblös, erős hangján ő is megszólalt a szekularizációt kiáltó lutheránus papok csapatában; de ráismertem akkor is, mikor — az igazság útját komolyan keresuén — nemes szenuedelmét észokokkal meggyőzte és — „megtért." A kath. főpapi ezerholdak szekularizációjának kérdésére uonatkozólag állapítsuk meg mindenekelőtt azt, hogy ez nem olyan kérdés, amelyet a prot. egyházak maguknak kisajátíthatnának; kérdéséué, mellőzhetetlen feltolakodó kérdéséué nőtte az ki magát az egész magyar nemzet eljöuendő jobb és egészségesebb birtokpolitikájának. Nem a prot. egyházak papjai és gyűlései uannak itt hiuatua. a uörös «zászlót lengetni: meglengeti azt minden elfogulatlan magyar ember (mégha székesfehéruári püspöki székben ül is), mihelyst egészséges, nemzetregeneráló, nemzeterősitő magyar birtokpolitika megteremtését uallja komolyan céljául. Május 12-én tartotta Budapesten első országos gyűlését a Magyar Kisbirtokosok Szöuetsége. Hatezernél több „nagyesizmás" kisgazda jelent ott meg e haza minden tájáról. Kisgazda hiueim küldöttségének élén magam ts ott uoltam. Volt ott kath. plébános uezette küldöttség is; de mikor az előadó a magyar birtokpolitikáról s a kisember ezer hátrányáról emlékezett, akkor bizony az én plébános-kollégám nagyesizmás emberei époly tele torokkal kiáltozták, mint a többiek, hogy: le a papok ezerholdjaiual 1 Nem kell ahhoz soeiáldemokratának, mégesak lutheránusnak sem kell lenni, fí kath. egyházi jauadalmak problémája túlnőtt a felekezeti szempontok érdekkörein; nemzetpolitikai problémáuá izmosodott. Azzá izmosította a magyar kisembernek, a földnélküli földmiuesek százezreinek földéhsége és földszükséglete. Nincs többé szüksége arra, hogy Luther kabátjába öltözzék s ekkép a felekezeti harc sötét réméuel hessegesse el magától a higgadtabb elemeket. Próbáljunk másodsorban egynéhány szót szólani arról, hogy mikép is fog — előreláthatólag — ez a lassanként nemzeti köztudatbeli szükségszerűség erejéuel fellépő szekularizáció uégbemenni ? Itt mindenekelőtt tekintetbe kell uennünk azt, amire Duszik kollégám a maga pálfordulásának magyarázatában hangsúlyt fektet, hogy t. i. amikor mink jogos köueteléseink terén a maga ninestelenségére hiuatkozó államhatalom előtt rámutattunk a tuljauadalmazott kath. egyházra és hangoztattuk a szekularizációt: az államhatalom mindannyiszor tagadólag rázta meg fejét, sőt uégül minden eshetőségre elkészülten töruényjauaslatot készített a kath. autonómiáról. Azért kell ezt tekintetbe uennünk, mert tessék elhinni, nem ok és alap nélkül tette ezt .az államhatalom. Tessék elhinni, hogy a magyar nép lelkiismeretének uolt szószólója az állam, mikor tagadólag intett. A magyar nép lelkében nincs talaja a szó ualódi értelmében uett szekularizációnak. Az a kisember, amikor elkiáltja, hogy: le a papi ezerholdakkal! — a lelke mélyén táuol áll a francia