Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-24 / 35. szám

X!V. óv. Budapest, 1918. augusztus 24 35 szám // OßALLO EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű póstai küldemény, a hiröetesek szövege és ára, valamint az eseteges reklamáció is a lap tulajdonosához: Nos?ikó István lelkészhez Rákoskeroszturpa Pest megye) küldendő ^ S9 FKLELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rákwkereszturi lelkész.. Helyettes szerkesztő: mARCSEK ]ÁNOS bpesti vallástanár. FÖMUXKA'I A K>A K : Seholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniezk.y Pál i rtaiví eíperns-lelk^sx budai li. lelkész. cinkotai lelkész. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 24 K Félévre 12 •< Egyes szárú ára 50 f HixticícAcit | ülyit/.íirok Kgémc eiii.ai h AHamtíí íiil"t.l.«i; éS9:y<_'.t-u nr< TARTALOMJEGIJZÉH : VEZÉRCIKK: A protestáns sajtó kérdése. Pöulik János. pület közggülése. — A dunámnneni eggkázkerület közgyűlése. — hirdetések. — A dunántuli eggkázke~ Belélet — Pálgázatok és A protestáns sajtó kérdése. Gondolkozzunk még egy kicsit erről a kérdésről, a mely ezidén többször került szóba egyházi lapjaink hasábjain, s örömmel látom, hogy ualamennyi cikkező egyházunk legégetőbb s mielébb megoldandó kérdésének mondja azt. Felesleges tehát a protestáns szellemű sajtónak szükségességét s egyházunkat illető nagy hasznát ez alkalommal bőuebben fejtegetni. Szükség uan azonban még mindig egyre e kérdés körén belül; tisztázása annak a dolognak: mit s mennyit birna el belőle megualósitani ma a protestáns egyház, illetue a mi egyházunk; mi lehetne az a legkeuesebb, a mit már a legközelebbi jöuőben beuezethetnénk, illetue felépíthetnénk ebből a Siónunk egyik fegyuerlárát s őrségi telepét képezendő uárból"; mi lehetne a kiinduló pont, az alap egy később remélhetőleg kifejlődendő protestáns szellemű sajtóorgánumhoz ? Ez, nézetem szerint, az a punktum saliens, a melyet még mindig nem tisztázunk eléggé s a min az egész ügy esetleg zátonyra kerülhet. Nekem az a uéleményem, hogy ha mi akár a református atyafiakkal is karöltue, próbáljunk egy niuón álló Napilapot megteremteni; akkor a dologból nem lesz semmi, uagy legalább belátható időn belül nem ; mert ez egy olyan óriási befektetést igényelne, a minőhöz nekünk nincs megfelelő anyagi erőnk. Ezen meggyőződésemben nem ingat meg engemet sem az, hogy pl. a Dunántul dicséretre és köuetésre méltó buzgalommal már^200.000 koronát gyűjtött össze a prot. sajtó céljaira, sem az, hogy a reformátusok Debrecenben hasonló célra már külön nyomdát is meguásároltak. Tudja-e azt mindenki, hogy mi uan egy nagy napilapnak a palotájában? . . . Egy uáros, tele szellemi és anyagi kincskekkel, felszereléssel I Milliók, anyagi és szellemi értelemben 1 — Mi ezeket semmiképen sem leszünk képesek összehozni. És még egyet. Ha a protestáns közönség áldozatkészsége össze is teremtené azokat a súlyos milliókat, a melyek egy napilapnak a megindításához szükségesek: még mindig kérdés marad, hogy mi azt a lapot fel is tudjuk-2 tartani, mert hiszen a lapok oluasó közönsége tudualéuőleg a lapok szelleme, politikai pártállása s mi egyebek szerint sorozódik, s kérdés, hogy egy talán politikailag színtelen, de felekezetileg nagyon is kiabáló-szinü lap tudna-e maga körül annyi előfizetőt csoportosítani, a mennyi annak fenntartásához szükséges. Ilyen alakban tegyük tehát skartba ezt a kérdést. Maradjunk azonban közel ehez az alakjához a megoldásnak. Ugy értem a dolgot, a hogy azt a németországi atyafiak is értették, hogy t. i. ualamely már megléuő, elterjedt napilapba igyekezzünk belekapcsolódni, tekintélyes összegű subuenció s a lap körül ualó csoportosulás által, a mely lapban igyekezzünk magunknak helyet biztosítani s a mely lapba igyekezzünk a magunk köréből munkatársat bejátszani s a mely lapot aztán minden erőnkkel támogatnánk, terjesztenénk, ugy mint a socialisták, a pápisták, a szabadkőmüuesek a magok lapjait. Ez, nézetem szerint, ma az egyedüli mód arra, hogy mi euangelikusok, tekintélyesebb helyen s szélesebb körben szóhoz juthassunk, és pedig már a legközelebbi jöuőben is, ha egy számbauehető áldozatlfozatalra szánjuk el magunkat. Csak örülni tudok annak, hogy ebbeli felfogásommal nem állok egyedül, mert hiszen e lap ez éui 11-ik számában egy olyan mély gondolkodású férfiú is, mint Scholtz Ödön testuérem, szintén ennek adott kifejezést, és a tiszakerületi Lelkészegyesület, a melynek ezidei közgyűlésén