Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-24 / 35. szám

258 1918 e kérdést illetőleg igen komoly hozzászólásokat uolt alkalma hallani, szintén ilyen meggyőződésre jutott, a mint azt jegyzőkönyuének 4-ik pontjában le is szegezte. Tájékoztatásul le is közlöm itten a tiszaker. lelkészértekezlet erre uonatkozó határozatát: Lelkészegyesületi közgyűlés többek . . . hozzászólása után kimondja, hogy egyelőre nem lát más módot a prot. sajtó kérdésének megoldására, mint azt, hogy egyházunk ualamely előkelő napilapba igyekezzék belekapcsolódni s annak hasábjain kérjen és biztosítson helyet egyháziérdekü közleményeinek ; s e uégből a MELE utján felkéri. az egyházegyetemet, hogy éuenként egy nagyobb összeget biztosítson sajtógyünk támogatására, illetue ualamely napilap subneneionálására, felkéri touábbá az összes lelkészeket, hogy egyházaiknál odahassanak, miszerint minden egyes gyülekezet anyagi erejének megfelelő összeget illesszen bele éoi költséguetésébe erre a célra s egyúttal a lelkészek annak idején minél többeket csoportosítsanak a uelünk szöuetségre lépett napilap erkölcsi és anyagi támogatására. S midőn ezen határozatát a MELÉ -hez felterjeszti, egyúttal arra kéri e nemes testületet, hogy egyetemes mozgalmat indítson a prot. sajtó nagyon fontos és életbeuágó ügyének az érdekében. Ez az ügy tehát felkerül a MELÉ-hez, az egyházegyetemhez touábbi meguitatás s intézkedés uégett, a minthogy én azt, mint elnök, kötelességszerűen fel is terjesztettem. Pénz és áldozathozatal nélkül nem lehet az ilyen ügyekben egy lépést sem tenni. S egyházunk, ualljuk meg eddig még nem tett számbauehető aldozatot ez irányban. Mert hiszen azt a kétezer koronát, a melyet a sajtótudositó költségeire fordít, nem tekinthetjük annak. Ha pedig egyes uállalatra, társadalmi mozgalmak képesek ezreket és ezreket áldozni eszméiknek a Sajtó réuén ualó propagálására, nekünk sem uolna szabad hasonló áldozattól uisszariadni, a mi még nemesebb céljaink érdekéből, mert különben lemaradunk az arénán, ha a nagy nyiluánosság előtt is nem adunk megfelelő életjelt magunkról. Ma a dobuerés s rikkancs-sikoltozás idején nem szabad többé csak a templom szűk falai közzé ualó szolid elzárkózással megelégednünk, hanem beszélnünk kell és mozognunk kell a mai élet stílusában. S miután a sajtó pénzkérdés is, meg kell fizetnünk a helyet, a melyet benne elfoglalunk, s az embereket is, a kik annak érdekében idejöhet s erőiket áldozatul hozzák. Valami kicsinyes és szűkkeblű felfogás uolt az eddigelé minálunk, hogy mi azokat az embereinket, a kik bizonyos hiuatást éreztek a sajtó terén ualó működéshez, csak ugy magokra hagytuk; csináljanak, a mit akarnak, maguktól, maguknak és a maguk rizikójára, mi meg majd tudomásul uesszük, uagy nem uesszük, támogatjuk uagy ignoráljuk őket, a mint keduünk tartja, de mindenesetre kritizáljuk. Hát ez nem komoly eljárás! A mi egyházunkban minden időben akad egynehány olyan férfiú, a ki hasznos munkása lenne a sajtónak: tessék ezeket a munkamegosztás s az értékelmélet elue alapján a magok helyére illeszteni és megbecsülni! A pápista egyház, sok egyéb tulajdonai mellett, azért is erős, mert ezt cselekszi s minden emberét azon a helyen igyekszik alkalmazni, a melyen a közügynek legtöbbet használhatnak; s azért látunk ottan kifejezetten reverendás újságírókat is, miuel egyházuk e némü charismáik becsét felismeri s azt a maga hasznára törekszik értékesíteni. Ha mi is komoly existenciát igyekeznénk az ilyen szerepre alkalmas egy-két egyén részére biztosítani : akkor lenne emberünk is s lehetnének olyan újságcikkeink is, a melyek számot tehetnének s a uilág szekerét a mi irányunkba tudnák hajlítani. Mert ezeknek a kezében összefuthatna aztán minden ilyen termékünk. Imé, az ilyenekre kell az agitáció, a subuenció s mi egyéb, s az ilyenekre kell nekünk alapot teremtenünk, részint az egyházegyetem, részint a kerületek, részint az egyházközségek és egyháztagok áldozatkészségének igénybeuételéuel, mert hisz a dolog érdeme és haszna minden egyházszeretet s minden egyháztagoférinti. Le kell tennünk arról a k §t uégletről, a me lyek közt ma mozgunk a prot. Saj!ót illetőleg, hogy t. i. nagy szalmaláng lelkesedésünkben uagy mindent akarunk (önálló napilap! Protestáns Sajtói), uagy pedig önelégültségünkben nem akarunk semmit, mert hát igy is jó, a hogy uan, igy is csak eluegetálunk ualahogy halálig, — mert ezen uégletek egyike sem uezet célhoz. Nekünk igenis akarnunk kell ualamit; azt, a mit ma elérhetünk! S miután számot uetue erőinkkel ma egyelőre nem tudjuk meguenni azt a gőzekét, a mely uetésünknek barázdát segitene hasitani a uilág kemény hátába hát béreljük ki azt a szomszédtól s szántogassunk, uetegessünk, takargassunk, spórolgassunk, gyűjtögessünk egy kedoezőbb helyzet megteremtésére. Itt nyögünk és jajueszékelünk folyton a miatt, hogy pl. a 48-as töruény 70 éu óta heuer elinté-