Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-17 / 34. szám

1918 EVANGEL'KUS ŐRÁLLÓ 251 lés határozatát be sem várva indítsák meg a mozgalmat nagyméruü agitáeióval. S bizom benne, ha mindenki oly lelkesen karolja fel e szent munkát, mint mi zólyomiak, ha minden egyháztagunk oly szeretettel hozza meg áldozatát e szent iigy oltárán, mint nálunk Zólyomban, akkor nincs mit félnünk a jövőtől a vitorlák kifeszülue uiszik egyházunk hajóját a boldog felvirágzás kikötőjébe. fl reformatio ötödik századának első éuét nem kezdhetjük nemésebb munkássággal, mint hogy ha az egyház jövendő oszlopainak neveltetéséről gondot viselünk. Besztercebányán, 1918 évi julius hó 20-án. Hajdú Lajos Hogy leszünk az iskolákkal? Immár beléptünk a háború ötödik esztendejébe. fl rettenetes fölfordulás, visszaesés minden téren érezhető s e tekintetben iskoláink sem képeznek kivételt. Magasabb fokú iskoláink, gimnáziumaink még csak meg vannak ugy a hogy, bár ezeknél is bajt okoz a tanárok egy részének hadbavonulása s az itthon maradtak túlterheltsége ; de ha nézzük elemi iskoláinkat, kivált faluhelyen, megdöbbenve látjuk ezeknek szomorú állapotát s aggódva Kell kérdeznünk: hova jutunk ? milyen lesz az a generáció, amely most növekedik iskoláinkban? Vannak iskoláink, amelyeknek egyetlenegy tanitóját katonának vitték s helyettest nem birtak kapni a legnagyobb utánjárás mellett sem több tanéven át. Ilyen helyeken a tankötelesek teljesen tanitás nélkül maradtak s körülbelül azt is elfelejtették, amit már tudtak. Vannak iskoláink, ahol maradt ugyan itthon 1—2 tanerő vagy legalább helyettes, de ezek meg 5—6 tanitó munkáját végzik, — már amennyire t. i. birják végezni. Milyen tanitás lehet az, ahol egy tanitó keze alatt 200 sőt ennél több gyermek is van ? 1 Pedig kerül ilyen isi De vegyük a legkedvezőbb esetet: ahol a tanitó otthon van és csakis saját növendékeivel kell foglalkoznia; úajjon hogy megy itt a tanitás? Minthogy a mezei munkában a férfierő hiányzik, asszonyok és gyermekek végzik a munkát, még az olyan gyermek is, aki iskolás sorban volna, otthon marad s vigyáz a még kisebbre. Arról, hogy szeptemberben megkezdődjék az iskola, szó sem lehet; jó, ha október végére együtt van a tankötelesek 70—80 százaléka, s igy aztán november elején megkezdődik az igazi tanitás. De alig fognak hozzá, a tanitót kirendelik hol ezt hol azt összeírni, rekvirálni, mivel megint eltelik egy két hét, s ez az összeírás, rekvirálás a mult tanévben megismétlődött többször is. Eközben beáll a tél, s mult tanévben több helyen be kellett az iskolát zárni tüzelőhiány miatt hosszabb vagy rövidebb időre. De még ahol van is tüzelőanyag, ott sem folyhat a tanitás kifogástalanul, mert ennek útját állja a tömérdek mulasztás az iskolások ruha, főleg lábbeli hiánya miatt, A lábbelije a vargánál van, az pedig hetekig nem csinálja meg. Alig kezd tavaszodni, előbb a nagyobb gyermekek maradoznak ki, azután a kisebbekre kerül a sor, s április elején be kell az iskolát csukni, mert hát a gyermekekre szükség van otthon, meg a mezőn. A tanulás ideje tehát a törvényszerű minimális 8 hónap helyett tulajdonképen 5 hónapig tartott, de közbe közbe meg is szakítva és szörnyű sok igazolt mulasztással terhelve. Hogy mi az eredménye az ilyen tanításnak, azt fölösleges hosszasan fejtegetni. A kiszabott tananyagot eluégezni egyszerűen lehetetlenség; a betűk megismerése két évet vesz igénybe, a lll-ik osztályban még híre sincs az értelmes olvasásnak, minélfogva a gyermek nem is képes tanulni, a felsőbb osztályokba nem mehet s mikor a konfirmációhoz kerül, annyira fejletlen az értelme, hogy az elvontabb dolgokat megérteni nem képes. Azt hiszem, ezt minden lelkész fokozatosan tapasztalta, amint a háborús évek szaporodnak. Szomorú dolog ez, de még szomorúbb, hogy az erkölcsökben is határozott hanyatlás tapasztalható. A gyermekek nagy része nélkülözi az apai vezeíést s a sokkal gyöngébb anya nem bírja a helyes irányba terelni és ellensúlyozni azt a sok káros benyomást, amit a felnőttek közt ténfergő gyermek el nem kerülhet. A háború mérgező hatása bizony bizony megérintette a fogékony gyermeki kebleket is. Nyilatkozik az első sorban a fegyelem meglazulásában, a nyegle magaviseletben, amit az iskola sem bir ellensúlyozni, hiszen a tanitó annyira igénybe van véve a megrövidített tanév alatt a tanítással, hogy a nevelésre alig jut ideje. Azokat a viszonyokat, melyek e kedvezőtlen sőt szomorú tüneteket • előidézik, megváltoztatni nem áll módunkban. Hosszabbá tenni a tanulás idejét vagy szaporítani a hiányos tanerőket a mai körülmények közt lehetetlenség. Pedig tenni kell valamit, ha nem akarjuk, hogy a mai iskolásokból egy jóformán tudatlan — ha nem is épen analfabéta — és elvadult generáció kerüljön ki az iskolákból. Ha nem változtathatjuk is meg a körülményeket, de némileg alkalmazkodhatunk az adott viszonyokhoz ugy a tanításban mint a nevelésben. Az egyetemes gyűlés az 1910-ik évben az állami tantervvel összhangzatban tantervet és