Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-17 / 34. szám

252 EVANGEL1KUS 0KALLÓ 1918 utasítást adott ki az elemi iskolák számára, külön külön az osztott és osztatlan iskolák részére megszabuán az eluégzendő tananyag minimamát. Hogy ez a tanteru mennyiben uolt megfelelő akkor, mikor a tanítás zauaratlanul folyhatott, arról most ne éssék szó. De hogy ezt a tanteruet a mai uiszonyok közt keresztül uinni — különösen a falusi, osztatlan iskolákban — lehetetlenség, az minden kétségen fölül áll azok előtt, akik ualaha tanítással foglalkoztak. Ezt a tanteruet kell tehát a mai uiszonyokhoz alkalmazni, uagyis kihagyni belőle mindazt, ami nem lényeges, és esak annyit megtartani belőle, amennyit a tanitó a megröuidült és szakadozott tanítási idő alatt csakugyan képes eluégezni a tanulókkal. Mert itt igazán teljesedik az a közmondás, hogy aki sokat markol, keueset fog. A helyett, hogy azzal töltsék el az időt, mi a főispán hatásköre és kinek uan a képuiselőuálasztásnál szauazati joga és ahelyett, hogy az V-ik osztály számára irt több mint 150 oldalas természetrajzzal gyötörjék a gyermekeket, bizony többet érnénk el, ha a legszükségesebbekre szorítanánk a tanítást. Ha a gyermek megtanul jól oluasni, irni, számolni, kellőképen megtanulja a uallási tárgyakat s amellett megtanul gondolkozni — ezzel bizonyára többet adunk neki, mintha ex omnibus aliquid, ex tolo nihil tudással bocsátjuk el az iskolából az életbe; mert hiszen ha meg uan uetue az alap, azon majd épithet touább az iskolán kiuül is. A többi tantárgyat csakis oluasmányok alapján kellene tanitani a lehetőség szerinti terjedelemben. Sajnos, hogy e kérdéssel, egyházi főhatóságaink nem foglalkoztak a háború négy éue alatt, aminek pedig iskoláink máris nagy kárát uallották, Nagyon itt az ideje, hogy a tanügy terén is mentsük, amit lehet. Az alsóbb fokú egyházi testületek e tekintetben nem tehttnek semmit, mert az 1910. éuben megszabott egyetemes tanteru ma is éruényben uan s ezt csakis az egyetemes gyűlés uáltoztathatja meg, uagyis alkalmazhatja mai rendkiuüli uiszonyokhoz azáltal, ha kimondja, hogy a uallástanra, oluasásra, irásra, számolásra, beszéd és értelemgyakorlatokra nézue ragaszkodik ugyan a kiszabott minimumhoz, a többi tantárgyat illetőleg pedig fölhatalmazza az iskolaszékeket, hogy felettes hatóságaik ellenőrzése mellett állapítsák meg a helyi uiszonyokhoz mérten az eluégzendő tananyagot, Minthogy pedig a tananyag megállapításába a kultuszminiszternek is uan beleszólása (különösen az államsegélyt éluező iskoláknál), az a feladat is az egyetemes gyűlésre háramlanék, hogy az ily értelmű határozathoz a tanügyi kormány hozzájárulásánál is kieszközölje. llyeténképen megesökkenuén az eluégzendő tananyag, több eredményt lehetne elérni az olyan iskoláknál is amelyeknél a háborús uiszonyok erősen korlátozzák a tanítás időtartamát és zauartalan menetét, s lehetőué uálnék, hogy a tanitó ne esak a tanításra hanem a nevelésre is gondot fordítson. A háborús uiszonyok azonban a papok fokozott munkásságát ís megköuetelik. Könnyítsenek a tanítók túlterheltségén azáltal, hogy kisebb, 1—2 tanitós iskolákban (természetesen csak az anyaegyházakat értue) tanítsák maguk a uallást legalább a felsőbb osztályokban; ahol pedig több iskola is uan, hassanak minden erejükkel oda, hogy a uallástanitás ne álljon csupán leekeföladásból és leekefölmondásból, hanem legyen a tudás gyarapítása mellett főleg a uallásos érzés emelése. Fölszinen uan most a belmisszió kérdése. Sürgősebb és áldásosabb teendő e téren alig uan, mint ha az iskolában a papok maguk ueszik kezükbe a gyermékek uallásos neuelését és egész lelkületük irányítását 1 Berényi. fl jogászkodó papok i. A tiszai kerület közgyűlésén többek között egy igen érdekes, de talán éppen azért sokah szemében keués értékű tárgy uolt a theologusaink joghallgatási joga. Milyen mélységek nyílnak meg, mint sötét ásitó szakadékok és milyen nagy nagy szerűi elesettségre, kimerültségre eszmélünk e kérdésnél! . . . Eddig is gyanakodua néztük azt a meddő stratégiai magánuállkozást, melyet egyik-másik téuedt, uagy túltengő ambíciójú lelkészünk a „doktor"-cim keués ualutáju zsákmánya reményében a jogászok rajuonalai ellen intézett . . . Mennyi energiatékozlás, mennyi idegen báluányok előtti tömjénezés és mennyi idő- és pénzpazarlás a dr-ért! Mert hogy egyéb reális eredménye uolna az egyébként igen tiszteletre méltó és talán lelkészre is hasznosnak is mondható jogi studiumok uizein ualó eirkálásnak, azt kétségbe uonom. Teszem ezt pedig azon oknál fogua, mert a jogi kérdések — szerencsétlenségünkre ma már csaknem dominálják egész egyházi életünket és mert jogi tanácsokat a kura pásztorális örue alatt adogatni — gondoljuk meg — nem szolgál üduérdekeket s a lelkészt a koeajogászok megérdemelt szintjére rántja le s uégül, mert nem tarthatjuk homogén pályának a theologiait és a jogtudományit — eltekintue az egyházjognak