Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-08-03 / 32. szám

23 74 Nem mi, maga Szimonidesz Lajos tépte le saját lapjának homlokáról a babért, — mely talán nem is uolt ott soha! 11 Szimonidesz Lajos. Ugyancsak furcsa gladiatornak bizonyult. Eddigelé ugyanis azt akarta elhitetni magáról s bizonnyal önmaga is azt hitte, hogy ő szellemi arénák hőse nemes nagy tornák bajnoka — s ime esak néhány férfias, nyilt és bátor szembe nézés kellett ahhoz, hogy belőle az arénák bohóca legyen, aki csak mimelni tudja a nagy birkózók mozdulatait, de a szembeszállás percében megfutamodik. Az Euang. Őrálló egy két nyilt, férfias szembenézése, elébe állása, igazságtételre ualó hibása meghozta azt a meglepő fordulatot, hogy Szimonidesz Lajos, aki birokra gyiirközue incselkedett s még többször ingerkedett a porondon, uörös posztót lobogtatua, szúrásokat teue, uágásokat adua, most egyszerűen megfutamodott. Az egyházunk alkotmánya és töruénye iránti tiszteletlenségét boncolgató cikkre még esak uolt szaua. Alikor még a porond hetuenkedője uolt. Önarcképet adott s nem a legkisebb szerénységgel elmondotta, hogy a börzsönyi Uágott dohánnyal milyen lapot,

4 praktikus és hézagpótló folyóiratot tudott ő „pipálni." A kérdés lényegéről nem beszélt, de annál többet önnönmagáról. Igaza uolt: önportrét festett — de tükör nélkül. Duszih Lajos férfias fölszólalására, amelynek kapcsán odadörgi a nagybörzsönyi gladiatornak, hogy : sem a lelkészi jellemhez, sem az általunk szószéken hirdetett euangeliumi szellemhez, sem a sajtónk becsületéhez, a nyomtatott betű értékéhez, sem komoly közéleti szereplőkhöz méltónak nem találja azt az eluakult és eluadult egyoldalú személyeskedést, amelyet Szimonidesz képuisel, Szimonidesznek már csak szaua sem uolt. Mikor pedig touáb menue, ugyancsak az Őrálló hasábjain egyenesen hozzá intézue tétetett föl a kérdés: Igaz-e hogy Szebérényi Bajos püspök jelöltnek megtáviratozta azon fölhívást, hogy lépjen vissza, s ezzel tegyen lehe[övé egy uj választási taktikát? 1 — mintha ki sem szólt uolna hozzá, uagy mintha a lelkiismeretnek s. az igazságteuésnek és adásnak teljesen "üán uolna, a nagy gladiator nem akar látui i i> i nem akar hallua hallani e szauakkal uéii >• .« kérdést elintézni: „Miután a bányák 'Mi egyházaknak a többsége Raffay Sándo: > ; a álasztotta püspöknek, a kérdés személyi v a legilletékesebbek által uégéruényesen i'~>ntöttnek tekinthető. Azért az ezen ügyben L'iuuft vélemények teljesen elvesztették aktuali!Lat s minden 1913 buzgó igyekezetünk dacéra sem tarthatnak igényt arra, hogy velük érdemlegesen foglalkozzunk S ime a nagy uiaskodókat mimeló ál-gladtátor megtorpanása, uisszahőkölése és meafutamodása. A cirkuszokban ilyenkor nagy hahota szokott támadni, s a mázsásnak látszó súlyokat, amelyekkel a bohóe-gladiátor nagy hetykén dobálódzott, fölkapja egy kis ölebecske és eifut uele — a taps és kacaj újra fölhangzik, a bohóc újra megjelenik s még egyszer megmutatja bicepszeit, aztán eltűnik — s a kedéluek lassen leesillapulnak. Ám de mert nem cirkuszról, hanem egyházi életünk nemes szellemi Arénájáról uan szó, amelynek porondján ál-gladiátoroknak nincs helye, de nyilt tekintetű, egyenes jellemű, nemes törekuésü legények állhatnak ott csak egymás mellett, uagy egymással szemben, ez ál-gladiátor megfutamodásához, önarcképéhez, eddigi szereplésehez legyen szabad néhány megjegyzést fűznöm.

v Mindenekelőtt azt kell kijelentenem, hogy nagyon, de nagyon fájdalmas és nagyon elszomorító a mi egyházi életünkben a jelenség, hogy nevekkel kell harcolnunk, esatároznunk s nem eszmékkel, nem eluekkel, nem férfias meggyőződésekkel, De ha Szimonidesz Lajos behozta egyházi életünkbe e személyharcot, fordítsuk annak élét egyszer ellene is. S hogy e szerepre én is uállalhozom, azt talán Szimonidesz Lajos is meg fogja boesátani. Hiszen az Eu. Lapnak uoltam is munkatársa, de meg a közel múltban akarta, hogy legyek is. A múltban sziuesen hiuatkozott az Euang. Lap reám, hogy munkatársa uoltam, a közel múltban sziuesen uette uolna Szimonidesz, ha munkatársul szegődöm hozzá. Valamikor együtt hallgattuk a mestereket is, kiket én beesülni tanultam, de kiket ő azóta megrugdosott. Barátok is uoltunk s talán becsültük is egymást. S bizonnyal azt Szimonidesz is elismeri, hogy mig ő Börzsönyben a maga uágott dohányából pipált hézagpótló lapokat, addig nemcsak az egyházi sajtóban, de az összes főuárosi sajtóorganumban sziuesen emlegették Gyúrót „lutheránus pap"-jáual egyetemben. S bizonynyal azt is megengedi Szimonidesz, hogy szekerem senki sem tolta, s hogy én sem toltam senki szekerét. Személy kultuszt nem űztem, de személyi ellensége sem uoltam senkinek. De hitem, meggyőződésem igazáért kész uagyok a személyek torzsalkodását is elszenuedni. Sokak neuében teszem a uallomástételt azért Szimonideszre uonatkozólag ; amit alkotott az még nagyon heués ahhoz, hogy romboló szellemének gátat ne.uessen. S üzenem neki régi barátsággal: nagyon nagynak látja önmagát s önmagának EVANGEL!K'J^ CMAU o