Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)
1918-08-03 / 32. szám
XIV. év. Budapest, 1918. augusztus 10. // 33 szám. l* V JJ YAI&ELIKFS OßALLO EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemeny, a hiröetesek «íövege és ára, valamint az eseteges reklaináeió is a lap tulajdonosához: Nosv.kó István lelkészhez Rákoskeresztúrra Pest megye) kiilöenöő. 69 §8 FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJ DONOS: NOSZKO ISTVÁN i ákoskentíS7,turi lelkész,. Helyettes szerkesztő: (DARCSEK JÁNOS bpesti vallástanár. KéMUNKATA KSAK : Seholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniezky Pál íi^talvi esperes-lelkes» budai ll. lelkész. cinkotai lelkész. Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 24 K Félévre 12 K Egyes szám ára 50 } Hli'detbóek cg palyaz-Htok «na . Kg?** oldal . 4" h A Unitit J uir<U»t é»"<jK mege: :y >_ not TARTACOMJEBIJZÉK s VEZÉRCIKK: Zárszó. — Síimonidesz Lajos. Nagy Lajos. — Az Euangelikus Lap és a .kö.zérdek" Csengődy Lajos. — Irodalom. — Belélet — Pálgázatok és hirdetések. Zárszó] Mottó: ..Sem én tépem te a homlokodról. Magad tépted le a babért!" Petőfi. Midőn másfél hónappal ezelőtt az „Euangelikus Lap" „A bányakerületi püspökuálasztás" cimü cikkében kisérletet tett arra nézue, hogy a uálasztásnál szereplő egyéneket töruénytelenségre bírja, s az egyház közbékéjét pedig uszításánál fölboritsa, akkor talán még eszébe sem jutott, hogy ez uszitás, mely a mi jogos kritikánkat méltán hinta ki, oly súlyos és megalázó eredménnyel uégződjék reá nézue. Mert uitatkozásunk uége ualóban ilyen köueíkezményeket eredményezett az „Euangelikus Lap" részére. A neuezett lap igazságos és jogos uéleményünket, melyet jogászileg is bebizonyítottunk, a tőle megszokott hangon tárgyalt, de uálaszaiban érueinket, indokainkat megdönteni nem tudta, hanem folyton csak ezt hangoztatta, hogy neki uan igaza. fízt mondják, hony az őrültségben is uan rendszer, de az ő okoskodásukban még az nincs. Legutóbb lapunk 23. számában felhiutuk a neuezett lap felelős szerkesztőjét: Szimonidesz Lajost, hogy mondja meg lutheri őszinteséggel, hogy igaz-e, hogy Szeberényi Lajosnak táuiratot küldött, hogy az lépjen uissza, s ezzel tegyen lehetőué egy uj uálasztási taktikát. Szimonidesz Lajos uála*sza erre az „Euangelikus Lap" 23. számában a köuetkéző : „miután a jelöltek tanácsunkat nem fogadták meg és miulán a bányakerületi egyházaknak többsége Raffay Sándort uálasztotta püspöknek, a kérdés személyi része a legilletékesebbek által uégéruényesen eldöntöttnek tekinthető. Azért ezen ügyben leadott uélemények teljesen eluessftették aktualitásukat s minden buzgó igyekezetük dacára sem tarthatnak igényt arra, hogy uelük érdemlegesen foglalkozzunk." Hát ez bizony csúfos meghátrálás és uiszakozás, mely mögött a töruénytelenségre ualó felhiuásnak a beismerése rejlik. Szimonidesz nem mert lutheri őszintességfelelni, uálasza nem uolt igenlő, annnál keuésbe tagadó, hanem hallgatólagos, mellyel egyszersmind beismerte tettét. Meghunyászkodó uálaszában a kérdés „személyi részéről" beszél, pedig nekünk erre nézue egy megjegyzésünk, egy »száuunk sem uolt, mert mi csak elui oldalát tekintettük. Hisz épen az fájt az „Euangelikus Lap"-nak, hogy nem az az egyén lett a püspök, akit ők akartak, ezért talált ki erőszakos töruénymagyarázatokat, ezért mondja most már, hogy „az ezen ügyben leadott uélemények teljesen eluesztették aktualitásukat." fí lap szerkesztője teljes beismerésben uan, s most már megállapíthatjuk és az euangélikiis közuélemény is elbírálhatja, hogy csakugyan rájuk illik-e az „az arckép", melyet magukról oly találóan rajzoltak le. Most mikor már teljes bizonyossággal beigazolódott a töruénytelenségre ualó uszitás, kérdezzük, hogy uajjon az, aki ezt teszi, nem szit-e egyenetlenséget, uiszályt és meghasonlást, uajjon nem rombol-e és egyházunk'intézményeine~k gyöngítésére nem folytat-e aknamunkát? Most már jogosan törhetünk pálcát „az arckép" tulajdonosa fölött, tehetjük ezt azért, mert mi győztünk, mi maradiunk felül a küzdelemben, a mi részünkön uan a jog és az igazság. fíz „Euangelikus Lap" pedig szerkesztője segitségéuel ismét messzebb táuolodott attól az erkölcsi alaptól, melynek egy egyházi lap fundamentumát kell képeznie. Idé uezette az az offenziua, melyet nem mi kezdtünk és nem mi bántunk meg.