Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-07-27 / 31. szám

eVANGELIKUS ORA, ' u 1918 226 A lelkész munkája a háborúban és békében. A fenti eim megbeszélésére adtak találkozót Eperjesen julius 2—4 napjain, egyházuk ügyéuel meleg szeretettel foglalkozó s annak fejlődését épitő euangeliumi munkánál szolgálni akaró nagyobbára fiatal lelkészek. Heuesen uoltak számszerint, hiszen esak 30 uolt a számuk az összes résztueuőknek de azért elegen, mert nem a szám nagysága a fontos, sőt ha az esperességek szerinti részuételt tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy sokan is uoltak, nagy területet képuiseltek. Az esetleges nagy szám mellett nagyon kétséges, hogy meg lett uolna-e az a kedues, barátias, testuéries hangulat, mely már magában is épületes uolt. A konferencián ualó kitartásra pedig nehéz jelzőt találni. Reggel 8 órakor már összegyülekeztünk s az egész napon együtt uoltunk. Nem széledtek el ki erre, ki arra sörözni, kuglizni, káuéházba, amint az még a szükkörü esperességi gyűléseken is — sajnos — szokásos, mert nem mulatási uágy, beszerzési gond, uagy más efféle hozta őket össze, hanem a lelkük és a lelkiismeretük gondja. Nem kellett ismerkedési estély, mégis összeismerkedtünk, nem kellett nagytekintélyű elnök, mert a tárgy, az alkalom komolysága fegyelmezett mindenkit, ha ugyan szükség uolt külső fegyelmezésre. fl keués, sőt kissé elkésett meghirdetés után, bizakodó aggodalommal uártuk julius 2-^n reggel a megjelenteket. Egyeseket — bár jelentkeztek — uisszamarasztott ualamelyes akadály, uagy hiuatásbeli kötelesség, azért szépen összegyültünk a Theol. Otthon imatermében s hálaadó ének és imádság után a br. Podmaniczhy Pál uezetéséuel bibliai beszélgetést tartottunk Ézs 9 2—7 ; ]er. 6. 14; ]án. 14. 27. uerse fölött. A béke és háború kérdését fejtegettük s arra a köuetkeztetésre jutottunk, hogy Jézus békessége az előföltétele az emberek békességének. Ének után Dr. Szláuik Mátyás üduözölte a megjelenteket, akik csaknem mindnyájan kedues emlékű tanituányai, akiket most a mélységes gondolatokkal ualó foglalkozás: az elméleti keresztyénség gyakorlatiuá tétele hozott össze. A Qrethe és Madách állal is jólismert hét lélek harcában a Krisztus lelkének kell diadalmaskodnia, s ennek elősegitése a lelkészek feladata, akiknek a feladata nem a papolás, de a Krisztusról ualó bizonyságtétel. A tanári kar neuében is meleg szeretettel köszönti a résztueuőket. Dr. Deák ]ános a táuolmaradók üduözleteit tolmácsolta. Geduly püspök „az egyház e nagy fontosságú munkájára" Isten gazdag áldásáért imádkozik. Dr. Raffay az egyetemes, Paulik a kerületi lelkészegyesület neuében üduözli a beimisszió egybegyűlt munkásait. Csaba Gyula „a belmisszió uilági apostolának": Földuáry Elemérnek meleg üduözletét tolmácsolja. A felsoroltak és fel nem soroltak együttérzéséből megbizonyosodtunk, hogy milyen sokan usgyunk együtt. Pár perces szünet után Dr. Deák János tartotta meg előadását: » „Az igehirdetés elöföltételeiről". Npm a ió egyházi beszédről, hanem az igehirdetésről beszél, amely életértékek közlése és azokról ualó bizonyságtétel a mások életére ualó átruházás uégett. Előföltétele az euangeiikus egyház létfeltétele, amely nem más, mint az, hogy abban az „euangelium reete doeetur". Nehéz de áldott munka ez, amelynek az egyházi élet külső kereteiben is és azon tul is éruénuesülnte kell. Tanulás, lelkiismeretes előkészítet kell ehhez. Lényén tisztában a lelkész élethiuatásáual. A theologia készítse elő a lelkészi hiuatalra, legyen az „a lelkészi hiuatal tudománya". Az akadémián és azontúl is foglalkozzék a lelkész a theologiánal, s ne más mellékes dolaokra fecserélje az idejét. Igaz ugyan, a jó theoloqus nem mindég jó iqehirdető, de az is iqaz. a jó iqehirdető előföltétele, hoqy jó theologus legyen. Mindennapi oluasókönuue a biblia leayen, de ismernie kell azt tudományosan is. fl pozitiuumokat kell különösen ismernie. Méa az ótestamentom se leqyen előtte töruénytár, hanem Krisztusról, mint központról nézze az egész szentírást. A prófétasáq érzése nem menthet fel a szentírás tudományos meqismerése alól. Bírja a nyeluet, amelyen az iqét hirdeti. Ez az euanqéliumnak és az egyháznak érdeke. Ismerje a gyülekezetét, hoqu pásztor lehessen. A beszéd leírása nem feltétlenül szükséges, de az előkészület igen. Legyen ez minél hosszabb időt igénylő, hogy belemélyedjen s kialakuljon lelkében, flz örökkéualó értékeket hangoztassa, ne magát, tudományát, szellemességét fitogtassa. Igazság legyen minden szaua. Szól az igehirdetésről mint erkölcsi kérdésről. Komoly meqqyőződés, felebarátai szeretete, szemérmetes férfiasság hassa át. Munkája egy komoly prófétai személyiség életaktusa legyen. Az igehirdető a Krisztusban újjászületett ember legyen. Enélkül beszélhet ékesen, színesen, de még sem igehirdető. Prófétai szabadságot, de Krisztushoz kötöttséget érző egyén legyen. Az előadáshoz fűzött megbeszélés a komoly gondolatok halmazát hozta felszinre. Szünet után br. Podmaniezky Pál beszélt „az igehirdetés feladatairól