Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-07-27 / 31. szám

1918 fíz igehirdető a Krisztus kegyelmének meg­tapasztalása után uágyat érez arra, hogy máso­kat is elnezéreljen erre az eredményre. Az euan­gelikus kultusz lényege Isten és ember újra egye­sülésének a lehetősége ; épen ezért az euange­likus kultusz egyértelmű az igehirdetéssel. Az eggyé létei elérésének munkálása az euangeli­zálás, a gyülekezetek ehrisztianizálása. Városon és falun egyaránt szükséges ez. Nagy akadálya ennek különösen a falun az u. n. uulgáris racio­nalizmus, uároson pedig a helytelenül értelme­zett eiuilizáció, a kultura. Határozotttan Kriszto­centrikus legyen az igehirdetés. Ezt az eluet kell szem előtt tartani az igehirdetés alapjául szol­gáló textusoknál is. Nem lesz ezáltal krisztolo­giai értekezés a beszéd és ne is legyen, hanem azt mutassa be, mi a mi számunkra a Krisztus, fí töruényt is Krisztus által tárjuk az emberek elé. Az igehirdetés e helyes módja óu meg a raeionalismustól és a szentimentálismustól, ez mind a kettő meddő a ker. élet szempontjából. A küzdő, harcoló modern ember számára az em­ber egyéniséget megragadó, uj akarattal gazda­gító életképes ker.-ség szükséges. Ennek az ige­hirdetésnek lesz az eredménye: az uj ember. Ez több mint a „vallásos" ember, aki több-keue­sebb uallási ismeretekei fogad el csupán. Az egyháziasság és uallásosság se fedi egy­mást, ami euang. szempontból teljesen helytelen, flz egyháziasság olyan uj típusát kell kialakítani, amikor az egyháziasság és keresztyénség telje­sen egy. Élő gyülekezetek lesznek ezek, amelyek megallanak bárminő társadalmi ziuatarban. Értékes megbeszélés és a közös ebédet kö­uető szünet után Dr. Varsányi Mátyás „az ige­hirdetés ágairól" tartott előadást. Természetesen a vasárnapi igehirdetés a fő. Bizonyságtétel ez az örök isteni szeretetről, a kegyelemről, a Krisztusról. Nem elmélet tan, igaz­ságok rendszerbe foglalása, hanem egy darab élet, melynek hivatása az életébresztés. Itt áll ua­lóban a régi természettörvény „ex uivo omne vita", Szerinte is krisztocentrikus legyen, de ön­magunk ismétlése helyeit, nem a mult, de a je­len a maga felszínre vetődő problémáival lebeg­jen folyton a szemünk előtt. Modern élethirdetés legyen. A szószék és a padok távolsága eltűnik az. igehirdetés egy fontos és vonzó alakjánál : a biblia órán. Itt individuálissá tehetjük az igét s elősegítjük a szentírás ismeretéi. A szekták ezt a fegyuerünket forgatják látható és érezhető ered­ménnyel. Minden gyülekezetben vannak vágyódó, kereső lelkek, akiket nakünk kell magunkhoz s • z e. Ljí ;...ho-4 uonzaai, ti'. -sanek. RílS.í­ífctesen szói a ka>juáiéiii\>l: a keresztelés, eske­tő s, temetésről. A keresztelés lehetőleg templomi 227 istentisztelet keretében történjék, hogy opus ope­ratum ne legyen. Az esketésnél az ideális csa­ládi élet boldogságát tárjuk fel, amely igazában csak ott lehet, ahol Jézus Krisztus is jelen uan. A temetés a lelkipásztori prudentia próbaköue. Dicshimnuszok, zengő szauak helyett az igazság domináljon, de ne menjünk azért doronggal az embereknek. Bonekés alá se uegyük a letűnt életet, se mosolyt, se megbotránkozást ne idéz­zünk elő. Rámutat az igehirdetés legfontosabb ágára, amely a leghatásosabb is : a lelkipásztor egyéni és családi életére. A hiuatás és élet nem uálasztható el a lelkészi pályán. A megbeszélés különösen temetési beszéd körül forgott. Még egy előadás köuetkezett uolna, Dr. Obál Béla: Luther c. három részre osztott tanul­mánya. Nagy sajnálatunkra gyászeset folytán közuetlen a konferencia előtti napon el kellett utaznia. Este 8 órakor a Gollegium dísztermébe mentünk, ahol a nagy közönség számára is Ta­karó Géza budapesti ref. lelkész szentföldi tanul­mányútjáról tartott lebilincselő, uetitett képekkel illusztrált előadást. (Folytatjuk.) M. I. 8 E jÉ LET. Kitüntetés. Ö Felsége a Király Bakay Pé­ter zólyomi főesperest az egyházi és a közgaz­dasági téren szerzett érdemeinek elismeréseül a harmadosztályú uaskoronarend adományozá­sával tüntette ki. A megérdemelt, kitüntetéshez őszinte örömmel gratulálunk. Halálozás. Philipp János az iglói ág. h. ev. elemi iskola nyug. tanítója julius hó 18-án életé­nek 75-ik évében az Urban uáratlanul elhunyt. Földi maradványait f. hó 20-án d. u. 4 órakor ö­rök nyugvóhelyére kisérték. A boldogult, ki 8 évvel azelőtt vonult nyugalomba, 47 esztendeig működött a tanítói pályán, ebből 42 éuet töltött az iglói el. népiskolában, hü kötelességérzettel, lelkes buzgósággal, tanitótársai iránt benső kar­társi érzülettel és a gyermekek iránt atyai sze­retettel szolgáluán a tanügynek és az egyháznak érdekeit. Legyen áldott emléke. Oyászhir. Mély gyásszal látogatta meg az élet és halál szabados Ura Zoeh Sámuel modori lelkésztestvért es szerető nejét, a mikor drága kis fiukat: Stankót életének 8-ik évében julius 24-én magához .szólította. A fáidalomtól kesergő szülői szive! tj;Lse meg az Ur a vígasztaláénak és meqnyugvásnak balzsamával s erősítse meg a un res^Vcriünk ib. EVANGFUKUS ŐRALLO

Next

/
Thumbnails
Contents