Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-21 / 26. szám

XIV. év, Budapest, 1918. junius 21. 26 szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben ilteté mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleg«« reWamáeió is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. S3 tS FELELŐS SZERKESZTŐ KS LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész,. Helyettes szerkesztő: (TIARCSEK JÁNOS bpesti vallástanár. F® MUNKATARSAK : Seholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniezky Pál á^t'alvi esperes-lelkész. budai 11. lelkész. cinkotai lelkész. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára: Egész évre 20 K Félévre 10 K Egy«s szám ára 50 f Hirdeté&ek ee pályázatok ina: Egész oldal 40 K Allaudó hirdetése nuieg«;;yc ».es sz.. í iiit TARTAEOHJEfiyZÉK : VEZÉRCIKK: Töruénytiszteletröl no meg az „Euangelikus Lapról". — A bá^ nyakeriileti jogöggi bizottságnak indituánya egy állandó szauazafszedő bizottság kiküld dése tárgyában. §. — Belélet — Pályásatok és hirdetések. Töruény tiszteletről no megaz „Euangelikus Lapról". Lapunk legutóbbi számában közétett uezéreikklinkben letárgyaltuk azon anomáliákat, amelyek a felsőbb fokú egyházi hatóságok által elrendelt uálasztásoknál egyáltalán, de különösen a legutóbbi uálasztásoknál észlelhetők uoltak, s elmondtuk uéleményünket azon szomorú jelenségekről, melyek a uálasztások tisztaságát kétessé, s az egyházközségek uaiódi akaratának megnyiluánulását Illusoriussá teszik. Mig mi, mint „egyházi és iskolai" lap azon fáradunk, hogy az E. A. adta legszebb s legfontosabb jogok, euangeliumi lélekkel, s becsületesen gyakoroltassanak, s a felburjánzott töruényellenességek megszűnjenek, s euégből ha kell, azok előidézői a méltó megtorlást el ne kerülhessék, addig akad egy „politikai és egyházi" sajtó orgánum, melynek működése abban culminál, hogy mindég és mindenütt uiszályt, egyenetlenséget, meghasonlást szit, soha sem épit csak rombol, nem egyházunk s intézményeink megerősitésén fárad, de annak gyöngítésére akna munkát folytat. Hogy pedig ez igy uan, utalunk az „Evangélikus Lap" f. éui junius 15-én megjelent 24. száma szemle rouatában „fí bényakerületi püspök uálasztás" eim alatt megjelent sorokra. Hogy e sajtó termék Raffay Sándor püspökjelölt személye elleni ellenszenutől és gyűlölettől csak ugy tajiékzik, hogy azzal a ráfogással él, hogy az első uálasztásnál az egyes pártok lokális jelöltüket esak azért tüntették ki szavazatukkal, mert uezérlő gondolatuk az uolt, ne hogy Raffay a pótuálasztásba belekerülne lehessen a püspök, — hogy a bánsági és zólyomi esperességek állásfoglalását uárail unak s csalódást előidézőnek mondja stb. síb. mindezen nem esőd lkozunk, mert a szálló ige szerint „Le style c'est l'homme", — uagy jó magyarán: „madarat a tolláról", politikáual párositott egyházi lapot pedig az azt uezető „tollról" ismerjük. Ezt a tollat pedig letagadni nem lehet, mert megíratott e fényes cikkben, hogy „ez lapunk álláspontja is"1 De hogy ez a tanagra szülemény, félre téue minden egyházi szeretetet, mellőzue a Raffaynak kötelességszerüleg kijáró tiszteletet, megesufolua azt a Luther köpenyt, melynek uiselésére a cikk irója is jogosult, nyiltan meri föluetni azt a kérdést : „Lehet-e az, hogy az elrendelt pótuálasztás dacára mégis megahadályoztasséh Raffay megválasztása ?" sőt mi több ezt nyomban igenlőleg el is dönti, mert „uéleménye" szerint mihelyt a pótuálasztásba belekerült jelöltek ualamelyike uisszalép, az egész uálasztás megismétlendő; oly jelenség, mely felett hallgatagon napirendre nem térhetünk. Honnét ueszi a cikk irója azt a bátorságot, hogy feltételezi a pótuálasztásba került Szeberényi és Raffay lelkészekről, hogy az E. fí., ualamint a uálasztási jog alapelueinek nem ismerését igazoló — tanácsot bármelyikök is megfogadná, — hogy meri nekik imputálni azt a jellembeli gyöngeséget, hogy ilyen az egyház és a kerület érdekében ellenkező, a töruénytiszteleteí megcsúfoló lépésre képesek uolnának! Auagy Nagybörzsönyben már minden szabad, mióta „politikai" lappá átuedlett. Ugy látszik, hogy a politikai-hoz szükséges pénzbeli eautió megszerzéséuel, Nagybörzsöny eluesztette azt az erkölcsi cautiót, mely egy „egyházi" lap fundamentumát kell hogy képezze. Keressük, de nem találjuk erélyes Báró Prónaynk utódját, ki a törtetőre rádörögne: „Ouo usque tandem . . .1"