Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-06-21 / 26. szám

1918 190 S most már uegyük uizsgálat alá a börzsönyi „uágott dohányt"! Mig a polgári uálasztásoknál általában, de neuezetesen az országgyűlési képuiselő uálasztásoknál különösen, esak olyan egyénre lehet szauazni akit Írásban jelöltül ajánlanak, addig E. A.-unk a „jelölt" állitás kötelezettségét tiem ismeri, s megadja az egyházközségek közgyűlésének (45 §.-a. pont) azt a jogot, hogy az ott megnyiluánuló általános többség uéleménye bárhit a uálasztás sorompóiba állithasson, s ezzel jelöltté auasson, s ezen a réuen a pótuálasztás esélyeinek s esetleges kellemetlenségeinek eluiselésére is kárhoztassa. Ez az igazi euangeíikus autonomia megnyilatkozása. Ez ellen tiltakozások, „el nem fogadom" kijelentések mit sem használnak, — az egyházközségek akarata előtt minden igaz euangelikusnak tisztelettel meg kell hajolnia. Hogy ez igy uan, igazolja mindezt Qsztroluczky Miklós esete, ki habár kijelentette, hogy Szentiuányi Árpáddal szemben az egyetemes felügyelőségre nem reflektál, — a legutóbbi uálasztásnál, még is 240 szauazatot kapott, s megeshetett uolna, hogy akarata ellenére egy pótuálasztás igazgalmait is uégig kellett uolna szenvednie. Ez már nálunk igy uolt régen és igy uan ma is E. fí. értelmében s ez az oka, hogy töruénykönyuünk az első uálasztás alkalmáual szereplőket nem neuezi „jelöltek"-nek, — nem egy jelölt — lesz meguálasztua, hanem egy „egyén", akire a többi egyének közül a szauazatok általános többsége esett. Ha pedig a szauazatok az első uálasztáskor felszinre került egyének között olyképen oszlottak meg, hogy egyikük sem kapott absolut többséget, ugy az E. A. 102 § a) pontja értelmében — az a két egyén bocsáttatik uj szauazás alá, aki a legtöbb szauazatot kapta. De ez a két egyén most már az E. A. 102 § c) pontja kitétele szerint „jelölt" is, ami azt jelenti, hogy a pótuálasztáskor, csakis ezen két jelöltre .lehet, sőt kell szauazni, mert más személyre, tehát nem jelöltre beadott szauazat éruénytelen. S itt megállapítjuk, hogy e szakasz, esak azon esetről intézkedik, hogy mikép kell az éruényes többséget még akkor is megállapítani, ha a pótuálasztás alá bocsátott hét jelölt egyenlő szauazatot kapott (a lélekszám dönt). De alkotmányunk semmiféle tételes rendelkezést nem tartalmaz a tekintetben, hogy mi történjék akhor, ha a pótuálasztás alá bocsátott két jelölt közül az egyik, a szauazatok beadására kitűzött uj határnap elérkeztéig meghal, uagy pedig időközben a jelöltségből uisszalép. Hogy alkotmányunk e két esetről nem rendelkezik, nagyon is érthető, mert a zsinati atyák nagyon jól tudták és érezték azt (mert hisz uoltak közöttük püspök aspiránsok), hogy „aki püspökséget kiuán, jó dolgot kiuán" s ehhez a jó dologhoz az égi kegyelem a jó egészséget is megadja, mert még nem uolt eset Lutherániában, hogy egy püspök jelölt a pótuálasztás tartama alatt elhalálozott uolna, — de tudták azt is, hogy minden püspök jelölt jellemes ember, aki az egyházalkotmány hiányosságait sem ellenfele megboszszantására, sem az egyházközséget megillető hatalom kijátszására és megcsúfolására, ualamint meddő, s időt rabló ujabb szauazások prouokálására felhasználni nem fogja, — s ualamint nem is álmodhatták azt, hogy időuel akadhat olyan destruktiu szellemtől átitatott „politikai és egyházi" sajtóorgánum, mely leuetkőzue minden egyházi érzést és felebaráti szeretetet, hiuatásául és céljául azt tekinti, hogy az alkotmány esetleges hiányosságára reámutatua helytelen s tarthatatlan okfejtéséuel s uéleményéuel euangeíikus népünket félreuezesse, a tömény szelleme ellen munkálkodjon, — a jelölteket csalafintaságokra bujtogassa esak azért, hogy emberuadászatot folytatua bosszuuágya kielégitést nyerhessen. De uizsgáljuk meg a börzsönyi csoda böleseséget, s állapítsuk meg azt, hogy az egyik jelöltnek a pótuálasztás során ualó uisszalépése, maga után úonja-e az egész uálasztás megismétlését ? Válaszunk az, hogy nem! Mert minden oly jogkérdés, mely egy határozott töményben — bármely oknál fogna — tehát uéletlenségből, gondatlanságból is szabályozua nem lett, de az élet forgatagában mégis felszinre kerül és elbírálására uár, más hasonló töruényekben lefektetett jogelueknek és szabályoknak per analogiam ualó alkalmazásáual döntendő el. Ha az Euang. Lap által inspirált eset sajnálatosan beköuetkeznék és a pótuálasztásra bocsátott püspökjelöltek közül ualamelyik időközben a jelöltségtől uisszalépne, ugy az ellenjelölt nélkül maradt jelölt a szauazatok beadására kitűzött határnap lejárta után az 1874 éui XXXlll-ik s az országgyűlési uálasztásról szóló töruénycikk 82 §-ban foglaltak analógiája alapján töruényesen meguálasztott püspöknek nyiluánitandó, mint aki az éruényes szauazatok általános többségét elnyerte, — mert a uisszalépett, tehát nem létező jelöltre — annak uisszalépéséig leadott — szauazatok a pótuálasztás során éruénytelenek s ebbeli minőségük a szauazatbontó bizottságok által megállapitaadók.