Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-05-18 / 20. szám

XIV. év. Budapest, 1918. május 18 20. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi teícmtetfe.sn mmöenaemű postai InM&erRÓny, a Hir&eíéeek S2®v«ge és ára, valamint az esetleg« reWam-áció is a íap tvtlajöono&ához: N-osak^ Istváa lelkészhez Rák®sk*re&z>«!irra (Pest megye) ktHiend®. fii ffl FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: HOSZKÓ ISTVÁN r&lwkere*7.tBri lelté-nz. Helyettes szerkesztő: mARCSEK jÁNOS bpésti valiástanár. FéyüííKATA K8AK : Scholtz Ödön Dr. Varsányi Mátyás Blatniczky Pál íUfí'alvi asperes-lelkwsz budai 11. lelkész. oiiikwrai lolkésx. Megjelenik hetenként epv ivén A lap ára ; Efész évre 2® K Pólévre .. ie K Egy*« szám ára 5§ f Hird«k(^«k es j:*lyass*t.»k am: KgÓM oldal . lf) g A Hátidé hiíidi»ityie*H)«t<sf-yciéii sawri^t TAKTAIiOMlÄaiiaSK : VEZÉRCIKK: Pünkösdi kélek. Dr. Varsányi Mátyás. — Egyházunk életereje. Sséljear&gxeíek. — A Máriauitekrol. Dzurányi Dezső. — Mekrolog. Petrouits Pál. — Belé let Pályásátok és hirdetések. Pünkösdi Lélek. „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és • józanságnak lelkét". IL Tim. 1. 7. Mint uölami régi dal régi dicsőségről, ugy hangzik a pünkösdi történet amaz égi tűzről szólua, amely kettős ágazással szált az apostolokra megtöltue ssiuüket nyelueken szóló bölcseséggel, emésztő szent buzgósággal, kifogyhatatlan nagy szeretettel, sziueket összeforrasztó békességgel. Elhallgatom, amit a keresztyén egyház első krónikása, Lukács regél amaz égi harmafról, amely a lelki mezőket az áhitat csendes perceiben meg este, elhallgatom, mint gyermekfül a tündérregét, amit Pál apostol a Szent Lélekről mond, amely imádságra tanítja a néma ajkat, amely bátorsággal teliti meg a félénk ssiuet, erőuel öuezi az erőtelent, s fájón kérdi sóhajom: Lesz-e még egyszer ünnep a uilágon ? Megérjük-e teljesedését Isten kegyelmes Ígéretének: Kitöltőm Lelkemet minden testre, áldást záporként bocsátok a földre le. „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten" , . . . Az angol filozofia nagymestere Hobbes Tamás ezt írja önéletrajzában: „A malmesbury protestáns lelkész hituese 1588-ban ikreket szült: engemet és a félelmet". E röpke mondatot nem tudtam többé elfelejteni. „Engemet és a félelmet." Mintha százezrek lelkében oluasott uolna a gondolatok embere. Mennyi öszerezzenő ijedség, mennyi didergő félelem lakozik az emberi sziuben! Egyiknek elegendő égy baljóslatú szám, hogy összerezzenjen, a másik nem találja nyugtát, ha az álom tündére éjfél óráján temetésre uitte magáual a lelket, csüggedt félelem ül ki egy harmadik arczra, ha olykor-olykor kudarcról, uereségről szól háborús életünk elmaradhatatlan alkateleme : a mindennapi hiuatalos jelentés. Szorongó félelem mindenütt, de tarsusi Pál sziuében egy más érzetet látunk: a nyugodt fölény érzetét. Valami diadalmas bátorság az összerezzenő félelem helyén. Ez a pünkösdi Lélek hatása. Négy uonást illeszt az apostol egymás mellé, hogy megrajzolja a pünkösdi Lélek képét. A második uonás e karcolatban az, hogy a Szent Lélek az erőnek Lelke. Erő, testi erő, lelki erő, uan-é, ami ennél kiuánatosabb ? Mily szám feletti sokan uannak hijáual az erőnek, akik letörnek, akik összeroppannak az élet teherpróbáiban! Eneruáltnak néuezték korunkat több izben, és nem ok nélkül, mert keuesen uannak az erősek és ijesztő sokan a gyengék, akik összeomlottak, mielőtt az élet utcáját uégigjárták uolna. Erő után kiált e nehéz idő. De kicsoda adhatna erőt a uerejtékes arezu, fáradságtól lihegő honuédnek, a kórágy nyöszörgő sebesültjének, a gyászruhás szenuedőnek, aki meggörnyedt a keresztnek súlya alatt, melyet ama láthatatlan kéz rakott roskatag uállaira? A mi erőnk uéges, hamar fogytán uan, de uégtelen az -Isten ereje. Akik zsámolyára borulnak le, azokat uj erőuel öuezi a pünkösdi Lélek. A Szent Lélek képén a harmadik uonás e szelid szó: szeretet. A pünkösdi Lélek a szeretetnek Kelke. Az első keresztyének hitélete ennek szóló bizonysága. Az a szeretet, amely házát, földjei eladta és árát az apostolok lábaihoz letéue, az a szeretet, amely legyőzte az önzést, a mely a grauitatio töruényének uaskényszeréuel uralkodik felettünk, e diadalmas szeretet a Szent Lélek adománya. Szent Létek sugalta szeretet amott a régmúlt messze időben, gyűlölet, olthatatlan gyehenna-lánggal lobogó harag a jelenben. Bátortalanul tekint körül a béke-fecske : leheíne-e már közuetiíeni a uiaskodó felek között? Vörös az ég alja esténként: a'gyűlölet rémuralmának napjai