Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-05-18 / 20. szám

154 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 ezek. fl szeretet mintha uégkép erejet ueszitette uolna. Még saját szolgái is ismételten megtagadták. A uaksággal uert gyűlölet már-már lejárta a a papi palástot. Már-már mulattató szinjátékáuá lettünk ellenségeinknek. Hangos káröröm harsogott Sionunk falain kiuül, fájó lehangoltság feküdt reá a jobbak lelkére intra muros némely epébe mártott tollal irott cikkek láttán. Fohász tolul azért ajkamra pünkösd ünnepén, hogy a lábbal rugdosott szeretet nyerje uissza régi becsét, hogy a szeretet legyen ismét életünk szelid királynője. „Józanságnak Lelkét adott nékünk az Isten

1' ... A bün pohara megrészegít, a uétek szolgálata megfoszt a uilágos lelki látástól, az eltáuolódás Istentől álomba ringatja lelkünk őrállóját, a lelkiismeretet, a Szent Lélek ellenben az éberségnek, a tiszta látásnak, a józan életnek Lelke. Piros pünkösd ünnepét köszönti az elámult harangszó. Pünkösdi kérés tolul,ajkamra. Mit tartalmazzon e kérés? Mit kérjek az áldások Atyjától ? Oly sok a fogyatkozásunk, oly számfeletti a szükségünk, és mégis semmire sincs oly nagy szükségünk, mint Szent Lélekre, békességnek, erőnek, szeretetnek Lelkére. E kéréssel menjünk azért elébe érkező ünnepünknek: Szent Lélek, szálld meg sziuünket, Szent Lélek, szülj ujjá bennünket! „ , Dr. Varsányi Matyas Egyházunk életereje. Figyelemmel kisérne euangelikus egyházunk jelenkori életmegnyiluánulásait, az egyházi életben és az egyházi sajtóban, lehetetlen eltitkolnunk és észre nem uennünk, hogy sajnálatos dekadenciában uagyunk. Kisérjük figyelemmel egyházi közgyűléseinket a különböző fokozatokon s keressünk ott kimagaslóbb, ualóban egyházunk életébe uágó, céltudatosan uégiggondolt és kidolgozott teruszerüséget, nem igen, uagy csak nagyon eluétue fogunk találni. Ha meg terueket találunk is, alkotásokat keuésbbé. Egyházias szellemű népies, uagy szépirodalmunk a jelenben teljesen pantj, az egyhá.zi élettel foglalkozó lelkészeink és nem lelkészeink hiuatásuk teljesítésében buzdító, bátorító, tettekre serkentő szellemű táplálékban nem, uagy alig részesülnek. Ezek az okai annak, hogy sok kiuáló emberünk félre uonul az egyházi küzdő térről, mert értékes életenergiáját más, gyümölcsözőbb munkatéren éruényesitheti, keduetlenül ereszti el a kormánykereket, mert az általa látott jobb uilág felé nem képes haladni; másokat nem elégít ki a rideg adminisztráció, mert életet szeretnének látni, megunják egyesek kis játékait, s eluonulnak egymás után ez improduktiu munkamezőről. Vezető emberek is mondják: „ez a Lutheránia", erősebb lesz a lelkedben a desperálás, s olyan keserű kifakadásokat is oluashatunk: alakítsunk temetkezési egyleteket, hogy uégül azok temessék el a lelkészeket, alapítsuk meg az eu. nyomdát, hogy az majd kinyomassa az euang. egyház gyászjelentését. Szomorú dolgok ezek, de csak felületes uizsgálódás eredményei. Vannak bajok, az tény, de ezek fölött korántsem kell kétségbeésnünk. Sőt ezek a bajok az euangelikus egyház életképességét bizonyítják. Sokan nem fogják ezt elismerni, pedig még is igy uan. Mindannyian tudjuk, hogy egyházunk nem a léleknélküli uasszeruezet egyháza, hanem az euangélium szelleméuel telitett önálló, szabad egyéniségeké. Ezeket nem neuelheti a szeruezet, hanem ők uiláglanak át a szeruezeten. A Krisztus szellemétől áthatott egyéniségek nagyszerűnek, célrauezetőnek mutatják a szeruezetünket, ellenkező esetben azonban hasonlóuá teszik ,a uirágaitól megfosztott koszoruuázához. fí nyomban feltűnő bajok nyomban szemlélhetőué teszik a mulasztásokat, a hibákat, amelyeket eltussolni semmiféle színezéssel nem lehet. És ez nagyon jól uan igy. Igy látjuk ezt keresztyéninek, igy uolt ez az őskeresztyénségben is és mégsem a pusztulás járt a nyomában, nálunk sem szabad annak köuetkeznie, mert ez már igazán a mi gyáuaságunk, soha meg nem bocsátható uéíkünk len'ne. Az auarnak ki kell zöldülnie, de azért bele állítják az ekéket és szorgalmas munkát fejtenek ki. Ez a hiuatásunk nekünk is! Nem sopánkodás, nem a desperálás, hanem a uerejtékes, becsületes munka, ámít leemelt kalappal kezdünk és uégzünk. Egyházunk jöuője nem az államsegély kisebb uagy nagyobb összegén fordul meg. Jogainkat természetesen nem kell feladnunk, de korántse gondoljuk, hogy ennek a teljesítésétől függ minden. Az állemsegély nagyon jó, de nem lehet éltető elem, hanem csak injekcióhoz hasonló, melyre a betegnek uan szüksége, de egészséges életet nem nyer tőle. Az államsegély esetleges elmaradása még nem ássa meg egyházunk sírját, sőt még ualószinüleg feleuenitené. Sekularizáeió, uagy fölemelt államsegély magában uéue még közömbös az euangelikus egyházra nézue. Ide lélek kell, mert ebből fakad az élet. . Ahol meg „lélek és élet" uan, ott nem lesz pusztulás, mert „erő" is lesz ott mindenre. flz adminisztrációtól se uárjunk sokat. A szétszórt csontokat ez csak csontuázzá fűzheti, de életet nem lehel beléje. Van az adminisztrá-