Evangélikus Őrálló, 1918 (14. évfolyam)

1918-04-21 / 16. szám

Budapest, .1918. április 21. L t j A lsspC't szellemi és anyagi tekintetbe*» iHeí© mindennemű postai k^í^eménv, a hk&eíée&k azévege és ára, valamint az esetleges r©l?lais*ásíffl is a lap tulaj&enosáhez: N&sskó István leikészhez RiltOßkOTesssarrz, (Pest megye) kiüéa«fcé. EB IS3 FELELŐS SZERKE8ZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN rÄiee«Wr®s»tHpi lelkész. Helyettes szerkesztő: fTlARCSEK JÁNOS bpesti vallástanár. F© M U>PK ATA IT-SAK : Schölt* Ödön Dr. Var*ányi Mátyás Blatniczky Pál ijfí'&lvi asperaB-lelk-ész ' budai 11. lelkész. oiaketai lelkész. Megjelenik hegenként epv iven A lap ára : Egész évre , 2i K Félévre Ii K Bgv«« seám ára 56 } KÍD<J®t«í.ek oe pályazatok am: ÍSgoais oldal . 46 K Aüand

á ávrd<>téa«tRinB^er.vc^>8 s»^ rijpt TAKTAkOMJBeBJJEÉtf : VEZÉRCIKK: Piispökuálasztás. K- i. — A Máriautekről. Dzurányi Dezső. Jeggxefek. - Belélet — és kfodciések. Srnél» EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP Püspökuálasztás. fí bányai egyházkerület püspökuálasztás előtt áll. Több jelöltet emlegetnek; aminthogy az utóbbi uálasztásohnál is igy uolt. Valamikor ezt is másként csinálták. Nem kutatom, mi az oka, hogy ma igy uan. fl korszellemnek, az azt jellemző nyughatatlanságnak bizonyára része uan benne. Mert ne sértsük meg eleinket azzal, mintha korunkban a tehetségek nagyobb száma okozná a nagyobb arányú uersenyt. Voltak nanu és nagyobb papjaink akkor is, éppenugy, mint most. A külömbség talán az, hogy régebben a nagyok gondolkodás nélkül meghajoltak a nagyobb előtt s nem is engedték jelöltetni magukat. Korunk fiai erre keuésbbé hajlandók. Pedig euang. egyházunk helyzete ma súlyosabb, mint a mult században uolt. Még inkább óuakodnunk kellene tehát, hogy öt-hat jelölt fellépteféséuel egyrészt — ha mindjárt múló — ellentétet támasszunk a kerület részei között; másrészt az erők szétforgácsolásáual esetleg a legalkalmasabbnak győzelmét kockáztassuk. Tudom, hogy a feluetett kérdés kényes természetű. Azt is tudpm, hogy szauaimat és szándékomat könnyű szerrel félremagyarázhatja az, aki a priori gyanakuó, szemmel oluassa soraimat. Holott ugy érzem, hogy le tudtam győzni az elfogultságot, a mi annál könnyebb uolt, mert személyes érdekek szálai egyik jelölthöz sem fűznek. Merőben tárgyilagos alapon kísérlem meg tehát azoknak a szempontoknak uázlatos kifejtését, a melyek — uéleményem szerint — közegyházi okokból egyedül lehetnek méruadók a legközelebb megejtendő bányakerületi püspök-uálasztásnál. Magas társadalmi, sőt közjogi állásnak tartom a püspöki állást s táuolról sem akarom kisebbíteni azzal, ha azt mondom: olyan papot uálasszon a bányai kerület, a ki nem uár a diszes állástól országos hírnevet, hanem azt már magáual hozza. Ha uan a bányai kerület papjai között ilyen, s egyébként is a püspöki hiuatás megannyi kellékeit birja, akkor a jelesek hajtsák meg elismerésül lobogójukat előtte s oldala mellett testuéries odaadással töltsék be tóuábbra is azt a talán nem országos jelentőségű, de épen olyan becses és magasztos munkakört, a houá őket esfberességük, uagy egyházközségük bizalma állította. . „ > Az országos hirnéuen kiuül legyen meg a uálasztandó püspök egyéniségében mindaz, a mi nemcsak díszére, de |előnyére is uálhatik közegyházunknak. Mert talán a legmellőzöttebb egyháza uagyunk ma hazánknak. Ha püspökeink sorába ismét egy tetterős, fellépésében tiszteletet parancsoló, jogaink £ruényesitésében hajlithatlan, tudományos képzettségű, esetleg irodalmi néu tekintetében a többi hazai egyházak püspökéinél elismerten versenyképes férfiút állítunk, akkor nem kerülnek majd elintézetlenül irattárba nyiluánualó jogaink kielégítését köuetelő felterjesztéseink, akkor a közjogi és felekezetközi élet ünnepélyes megnyilatkozásaikon nem fog hiányozni egyházunk képuiselete, hanem a neki járó helyet fogja törtetés nélkül és öntudatosan betölteni. Mert ne mondja senki azt, hogy erre szükség nincsen, hogy az euang. püspök éljen egyháza körében csupán. Ma a uiszonyok mások. Ezt a puritán eluet mereuen köuetni annyit jejelentene, mint elzárkózni az egyházunkkal houatouább jobban és jobban egybeszouődő állami és társadalmi élettől. Az elzárkózás pedig uagy dac, uagy tehetetlenség jele 1 Gyakran hallom azt a megjegyzést is, hogy az,egyházközségek érdemes espereseikkel szemben ugyszóluán csak a püspökuálasztáskor fe~