Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-03-10 / 10. szám

1917, adjunk helyet benne az összes társadalmi osztályoknak, műveljük a népet s ebbe a munkába vonjuk bele intelligentiák minden kategóriáját. Csekély tagsági dij mellett adjunk egy közszükségletekkel foglalkozó füzetet a szövetség tagjainak kezébe. Vannak nekünk hithű, buzgó jogászaink, orvosaink, gazdászaink, kereskedelmi szakembereink és mások, kik ismerik a nép baját, tudjuk mi mindnyájan mire uolna szükségünk, irjunk, beszéljünk róla, foglalkozzunk társadalmi, országos ügyekkel, az ige mellett törődjünk az anyagiakkal is. Lelkészek és világiak keressék fel a községeket a kitűzött napokon, az idegenek szava inkább hat, vonzó erejük a tömegre nagyobb, mint a helyi intelligentiáé, kikkel mindig együtt élnek. Alakitsunk egy ilyen országos intézményt, mely közös tűzhelyünk legyen, fényénél és melegénél melegedjenek fel zsibbadt tagjai s értsük már meg, hogy nem szabad tovább immel-ámmal kullognunk, hanem siessünk, mert elkésünk. Azt hiszem az utóbbi idők eseményei, melyek alatt mellőzés, lekicsinylés ért bennünket, majd esak kinyitják szemeinket és ápolni fogjuk a köz egyház érdekét, a kis én dolgozzon és ne keresse önmagát. Lajtaujfalun. Hrón Ferene lelkész. TÁR6Á I ÖREG HARANGOK Öreg harangok, régi ismerőseink 1 Úh, szóljatok a régi hangokon megint / Mikor remény, vigasz kelt hangotok nyomán S az est ölén vidám szivvel fohászkodánk, Mikor a múltba' nem kellett aggódnotok, Hogy ott kell hagyni békés ősi tornyotok S lent emberek között a puszta ég alatt A gyilkolási vágy majd rátok is ragad, Öreg Harangok, kedves ismerőseink / Öh szóljatok a régi hangokon megint! Mikor csak húrtól ölt szivet temettetek Zokogva téve sirba fáradt testeket, Mikor nem drága hősöket sirattatok, Miktől szivettépön búcsúzik ajkatok, Kikről oly bús regét regei ércnyelvetek, Hogy ősz apák szive a hangra megremeg. Öreg harangok, édes ismerőseink J Öh szóljatok a régi hangokon megint 1 Mikor oly szépen, andalítón kongtatok, Ahányszor templomunkba hitt ércajkatok, Mikor Isten lakába' lelkünk megpihent S a férfi, nő oda• nemcsak zokogni ment, Mikor az ifjak is, a kedves jó fiak, Együtt rebegték el buzgó imáikat. Öreg harangok, drága ismerőseink

1. Öh szóljatok a régi hangokon meginti Ha kong, ha bong, ha zúg, ha búg az ércetek, Letűnt idők derűjéről regéljetek 1 És óh ne menjetek, maradjatok velünk, Hisz addig boldogabb jövőt remélhetünk; De hogyha ércetek a harcban öl, riaszt, Hí nyújt nekünk reményt, ki nyújt hitet vigaszt?J Mocskonyi fózsef. Belmisszió s szociális törvényeink. ni. Kiszabott időm pontos betartása kötelez arra, hogy a magyar szociális törvényhozás munkájának, a theologian foganatosítandó tárgyi, kritikai fejtegetését csak egy két példával illustráljam. Hogy a magyar törvényhozás szelleme a mi eszményeinktől nem idegen, azi tanulságosan mutatja az a tény, pl. hogy első nagy királyunk rendeletének második könyve töruénybe iktatja a vasárnapi munkaszünetet, ellenben annál szomorúbb valóság az, hogy ezer esztendő multán, a vasárnapi munkaszünet kérdése még mindig megoldatlan. Ugyancsak István királyunk, törvény utján intézkedik az özvegyek és árvák különös védelméről is. Kálmán király II. kvének 2-ik fejezetében oltalmába veszi a tudatlan népet a kölcsönök megkötése alkalmából, II. Endre, az uduarbeli főnemeseknek és nemeseknek meghagyja, hogy azok bárhová esak ugy menjenek, hogy a szegények általuk ne nyomorgattassanak, vagy ne fosztogathassanak. A jobbágy István korában még rabszolga, Zsigmond alatt már valóságos szoeziális törvény biztosítja szabad költözködését. És ha még is, ma a XX-ik században a védtelen özvegyek, az elhagyott árvák, a rászedett, kiuzsorázott nép, a jobbágyi rabságra kárhoztatott munkások ezreit és ezreit látjuk magunk előtt, akkor teljes objec-