Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-03-10 / 10. szám
191?. EVANGELlKUS ŐRÁLLÓ 75 tivitással kereshetjük, a hivatott tényezők mulasztásait, amelyeknek következménye lett a legjogosultabb igények mellőzése és ezzel ugy az állami, mint az egyházi kormányzás iránt való bizalom megrendülése, A kötött birtokok túltengése^, már a XV., században törvényhoaásra késztették ázilletékes Jér^esrökét és az 1465; 55. t. cikktől az 1715: 16 t. cikkig; a szociális töruények egész sorozata korlátozza, a ,,holt kéz L f ingatlan szerzési képességét, Hanem azért a legvérmesebb túlzás sem állithatja, hogy hazánk birtokpoliükáfa valami szerencsésnek lenne nevezhető, s bizonyár^, csak haszonnal fog járni, ha a társadalmi osztályok helyes tagolását előmozdító gazdasági politika elveiről, az angol birtokminimum, az amerikai homestead s a magyar „holtkéz" és hitbizomany intézményéről, népünk jövendő lelkipásztorai, már a» fllmamater fjalai között egy-két tájékoztató szót fognak hallani. ) Az 1872: 8 és az 1884: 17. t. cikkben foglalt ipartörvények, a 10, 12, 14, 16 éves gyermektanoncok és gyári munkásokra, a gyermekágyas női munkásokra, az egészséget veszélyeztető gyárakra, a munkaidő maximumára vonatkozóan, a szociális intézkedéseknek egész sorozatát tárják elénkbe, amelyeknek ismertetése a belmisszió tanításának szép föladata ; mert csak ez uton neuelhetürik olyan nemzedéket, mely a töruény szembeötlő hiányaiual és fogyatékos végrehajtásával szemben eredménnyel lesz képes fölemelni szavát. fíz 1875: 37. t. c. a kereskedelmi törvény szabályozza a végtelen nagyfontosságú szövetkezeti intézményt. Az alapgondolat kitűnő. A kivitel azonban a szövetkezeti panamákban szomorú tapasztalatokat nyújtott. Mi sem kívánatosabb tehát, minthogy segitsünk a nép jövendő pásztorainak, hogy megtalálhassák az utat s módot arra, hogy a kisemberek gazdasági szöuetkezése azoknak csakugyan gazdasági javát mozdítsa eló, és ne arra szolgáljon, hogy tágas kapu nyittassék a kisemberek kizsákmányolására. Ezek a tapasztalatok vezették a róm. kath. egyházat a legkülönfélébb szövetkezeti intézmények megalkotásához. Nekünk is gondoskodni kell az előföltételekről, hogy a helyes példát követni képesek legyünk. Szinte megdöbbentő szociális inség mered saemünk elé, ha az 1876: 14. és 1908: 38. közegészségügyi t. cikkre fordítjuk figyelmünket. Eltekintve az orvoshiánytól, a kórházak elégtelenségétől és kezdetleges felszerelésétől, a járványok pusztításaitól, mélységesen elszomorító 6) V. ö, Szakolezai i. m. 6. 8. 10. o. az a kép, a mit a nagyvárosi munkások és falusi gazdálkodók lakásviszonyai, a felhívott t. cikkek és a vármegyei egészségügyi szabályrendeletek égisze alatt Járnak föl előttünk. Magyar vidékről, Győr vármegyének Tét és Mérges községeiből veszem a példát, ahol 170 család lakóházának 297 lakója közül hat és fél én alatt 228an haltafe rtifeg a lakószobák piszkos, szemetes, ablaktalan, kiesiny nedves volta miatt. ) Ezeket a viszonyokat az evang. belmisszió, ha életképes intézmény akar lenni igazan nem nézheti tétlenül, ölbe tett kezekkel. Avagy talán semmi mondani valónk nem lenné áhkqz, hogy Magyarországon még mindig csak (az 1899. éui) belügyminiszteri rendelet szabályozza a szegény ügyet? Nincs még egy kultúrállam, a melyben a szegények ellátása olyan nyomorúságos lenne, mint a mienk! Ott, ahol szegényház van, mindkét nemhez tartozók! öregek, ifjak, gyermekek, gyakran nyanalyákban szenvedők is egy helyre zsúfolva vonják meg magukat. Ott pedig ahol szegényháznak csúfolt viskó sincsen, ott nyáron a szabadban, télen szalmakazlakban, istállókban tanyáznak jog és evangéliom szerint bizonyára emberi jogot érdemlő szegényeink. Ez ügynek, a keresztyén és kultur ember becsületbeli ügyének korszerű rendezéséről, az állam és a társadalom egyformán fáznak. Miért?. . Azért, mert mai napig rejtély^ hogy mennyi teher háramolnék tulajdonképen a rendező félre; azért, mert minálunk, ahol pontos összeírás mutatja a mének, kancák, agarak, kopók és ölebek előkelő nemzetségfáját, — minálunk senki se tudja megmondani máig sem, hogy: Hány szegényház van ez országban? Hány a csupán lakásul szolgáló menhelyeknek száma? Mennyit tesz ki a szegényházak forgalmi értéke? A meglévő hajlékok hány egyén befogadására alkalmasak? Mennyi az összeg, amit a községek a szegényházak föntartására, és a lakók ellátására évenként fizetnek? . . Hány köasegitségre utalt szánandó lény tengődik az eqész országban?. . Hány ezek között a vak, a süketnéma, a bárgyú, a hülye, a nem közveszedelmes elmebeteg, vagy egyéb fogyatkozásokban szenvedők száma? . . Állandó felügyelet mellett, milyen hasznos munkát végezhetnének a társadalomnak e szegény páriái? fímig e kérdésekre felelni nem tudunk, addig ez a szociális nyomor, mint egy fájdalmasan égő nyitott seb ajka nem ok nélkül szór keserű vádakat az államra és az egyházra egyaránt! (Folytatjuk.) V. ö. Term. tud. közlöny. 1916. 17—18 szám 595— 603. o.
