Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-12-22 / 51. szám

EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 415 1917 vett vallások egy enlőjoguságának és viszonosságé' nak természetes követelménye, hogy ha a róm. kath., a görög kath., a református egyházak már állami ngyetemek keretében végezhetik lelkészeiknek tudományos kiképzését, akkor ettől a jogtól az evangélikus egyházat sem szabad elütni. Nem szabad semmiféle eimen, de legkevésbé azon a eimen, hogy a minden téren diktáló róm. kath. egyház féltékenyen nézi és irigykedve hátráltatja a törvényben biztositott s isteni és emberi jog szerint megillető követeléseink kielégítését. Ha a róm. kath. egyházban esak egy parányi belátás és méltányosság volna, magának kellene felajánlania, sőt követelnie, hogy a zsidóság ujabb rohamos térfoglalásával szemben a hazai kultura szolgálatában évszázados érdemeket gyűjtött evangélikus egyház is erősödjék és jogaihoz jusson. Sőt elvártuk volna ugyanezt a testvér református egyháztól is, amely az uj egyetemek szervezése alkalmával örökre elszalasztotta a testvéri összetartozás igazolásának kinálkozó alkalmát, midőn a theol. fakultás kérdését a maga egyoldalú érdekei szempontjából juttatta dűlőre. A miniszterek ismételten nyilatkoztak már a fakultás ügyében. írásban is, szóval is elismerték, hogy a magyarhoni evangélikus egyháznak törvényes jogigénye van egy egyetemi fakultáshoz. Ennél tovább azonban sohasem jutottak. Pedig a reformáció négyszázados jubileuma alkalmából jogosan elvárhattuh volna a magyar államtól, hogy a hazafias munkában mindenkor a legelsők közt küzdő egyházunkat az állami fakultás felállitásáual ajándékozza meg. Nem tette. Most tehát beszéljünk róla tovább. fiz államtól hiába várunk bármit. Segits magadon, az Isten is megsegit. Ez elv szerint kell a kérdést újból felkarolnunk. Elsőbb a magunk körében jöjjünk tisztába a helyzettel. Három akadémiánk van. Ezek közül ezidőszerint leggyöngébb a valamikor évtizedeken át vezető szerepet vitt pozsonyi Masznyik leköszönése és Daxer szomorú halála óta csak két rendes tanára van. Egy akadémiát két tanárral fenntartani nem lehet és nem szabad. Bünt követtek el az akadémia, a tudomány és a lelkészképzés nagy érdeke ellen, akik megengedték, hogy egy rendes tanszék tanára katonásdiual töltse az időt. Ha ő nem érezte tanszékének komoly kötelezését, akkor a tanári karnak és a felettes hatóságnak kellett volna öt arra szoritania. Ma Pozsonyban csak a történeti és a bölcsészeti tanszék van betöltve, — a többi mind üres. A gyakorlati theol. tanszékén, mint Krisztus palástján, hárman osztoznak. Ez nem komoly eljárás, de igen komoly állapot. Egy akadémiát igy elhanyagolni bün. Itt az ideje, hogy az akadémiák egyesítésének a kérdését komolyan felvegyük. Ugy Sopronban, mint Eperjesen vannak tanárok, akik nyugalomba vágynak. A három akadémia tanári karának működésre igazán alkalmas tanáraiból egy egészséges tanári kar összealkotható. Az egyesitett theol. alapokból egy erős theol. főiskola, szemináriummal együtt szervezhető. Egyesíteni kell tehát az akadémiákat és az egyesitett főiskolának az egyetemek valamelyikébe való szerves bekapcsolását, azután ne kérje többé, hanem a törvény alapján egyszerűen követelje az egyetemes egyház. D. 1848. XX. Nagy horderejű kérdés evangelikus egyházunkra nézve az 1848. XX. t. e., melynek mikénti megoldása következményeiben oly életbevágó, hogy ehhez minél több oldalról hozzászólni szent kötelesség. Minthogy az ezidei egyetemes közgyűlés egy előkészitő bizottságot már kiküldött avégből, hogy a miniszter Ur elé egy kidolgozott tervvel lépjen, talán nem lesz felesleges munka, ha ezen igen tisztelt Bizottság figyelmét felhívjuk a falusi gyülekezetekre is mint olyanokra, amelyeknek anyagi támogatása kell, hogy az első helyet foglalja el a javaslattételben. Vagyis ezen nevezetes és nevezettességében nagyon is fontos törvénycikk végrehajtása esetén, — csaknem azt mondhatnám — mindenekelőtt gyülekezeteink anyagi segélyezése legyen első és fő gondunk. Miért? Azért, mert gyülekezeteink, —kevés kivétellel — egyházi adóval, az adócsökkentési államsegély dacára is, olyannyira meg vannak terhelve, hogy mi lelkészek is kénytelenek vagyunk beismerni, miszerint a mai állapotok valóban kétségbeejtők s ha hiveinken nem segítenek, maholnap odajutunk, hogy híveink az egyház és annak intézményei iránt nem esak hogy közönyösekké válnak, hanem egyszerűen hátat fordítanak egyházunknak ! Különösen fennál az elpártolásnak lehetősége oly gyülekezeteinknél, a melyek mellett a testvér ref. egyháznak is van gyülekezete ! Ugyanis a ref. testvérek igazán oly csekély egyházi adót fizetnek, hogy szinte mesébe illő, mig a mieink pedig valósággal nyögnek az egyházi adózás terhe alatt, amely ellentétes állapotnak következménye a mieink folytonos panaszkodása és a lassankénti elhidegülés. fiz ilyen helyeken működő lelkészeknek nagyon is nehéz, szinte lehetetlen a megnyugtatás munkája.