Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-12-22 / 51. szám

EVANGELIKUS ÓRÁLLO 1917 414 Nem is lesz addig, mig a Krisztus lelke nem költözik belénk. Nem lesz addig, mig bennünk is meg nem születik a Krisztus, nem lesz addig, mig esak naptári dátum és nem életeket átható, sziweket átalakitó valóság közöttünk a karácsony ! Ilyen karácsonyért fohászkodjunk ma mind, az evangélium megujult életének jubiláris esztendejében. Az ötödik századba ismét a Krisztus jászol-bölcsőjét jelző betlehemi csillag vezessen benünket, a föld vándorait, hogy Öt megtalálva, attól a bölcsőtói mi is más utakon : az igazság, a szeretet, a megértés, az egymást eltűrő és felkarolni kész jézusi szeretet utjain térjünk vissza a mi igazi otthonunkba, az örökkévalóságba. fl reformáció jubiláris esztendejének és az áldott békességnek karácsonyát Istent magasztaló sziuvel köszöntjük. Legyen e karácsony ünnepén Isten szent nevének dicsőség, az emberek között pedig igazi jézusi békesség 1 TÁRCA HARÁCSONjJl IMA. Betelt az időknek teljessége, Te szent fiadban eljöttél hozzánk ; Hogy bűnben elvesszen a föld népe, Nem engedéd gondviselő Atyánk. Csillag gyúlt ki a vak éjszakában, Angyalok zengtek dicső éneket, Egyszerű istálló jászolában Megszületett az örök Szeretet. Betlehemi havas mezők táján Csöndes éjben pásztorok tanyáznak. Világosság gyul felhők homályán S im zeng az ének az ég Urának: Dicsőség a magasban Istenünknek, Hogy nékünk adta egyszülött Fiát; jóakarat béke az embereknek, Áldott Ö, ki hozott szabadulást. Halljátok-e, hogy zeng az örömének ? . . . Szemünk mégis könnyezik e napon Az örömök ma bánatokba térnek És sóhaj leng a fáradt ajkakon. Óh, mert még zug az ágyuk orgonája, Gázol rajtunk a duló fergeteg: Vértől piroslik a föld határa, Zokognak árvák és bus özvegyek. Dicsőség a magasban Istenünknek . . . — Óh mi bennünk az Ö dicsősége ? — Csattogása gyilkos fegyvereknek, Vagy tán milliók kiomlott vére ? Óh nem, Atyánk, mi eltértünk tőled, Mi bűnös, tékozló fiak vagyunk, Harácsonyi örömhír hallatára Mi csak bűnbánóan zokoghatunk. Óh csak zokogj hát kárhozó világ, Zokogj a jézus bölcsője körül, Bünbánatod legyen az olajág, Mely hirdeti: a bura fény derül. Hönnyeiddel mosd a vért hófehérre, Hogy megszánjon szerető jó Atyád. Esdő szavad, ha fölliat majd az égre, Elküldi hozzád egyszülött Fiát. Ur Jézusunk, ki érettünk jöttél Látod, hogy szenved Te árva néped. Mint egykor Te keresztfán véreztél, Átjárják lelkünk bus gyötrődések. Szánj meg hát minket Te szent, Te áldott, A szörnyű harcnak legyen már vége. Szent szavad hassa át a világot, Jöjjön a jóakarat, — a béke 1 Ámen. Csernátfcilu, RIRÓ LÁSZLÓ fl fakultás kérdése. A theologiai fakultás kérdése nem tud megoldódni. Ugy látszik sem egyházi köreink, sem a kormány körei nem birják a kérdést dűlőre vinni. Egyházi köreink határozatlanságának kétségtelen jele az a lagymatagság, melyet e kérdéssel szemben egyetemes elnökségünk és a püspöki kar tanusit. Kormányköreink nem akarásának bizonysága az a kapkodás, mely a váltakozó kormányok állásfoglalásában és folytonosan másuló Ígéreteiben mutatkozik. Mindkét jelenség szomorú tünete a mai kor sorsót intéző vezetők akaratlan és tervtelen tétovaságának. A theologiai fakultás kérdése evangélikus egyházunk egyik legfontosabb kérdése. Helyes megoldása századokra kiható következményekkel járhat az egyház életére nézve. S ha valaha ugy most lehet e kérdést simán megoldani. Egyházpolitikailag a theol. fakultás ügye az 1848. XX. végrehajtásának egyik részlete. A be-