Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-12-22 / 51. szám
XIU. ^ v. Budapest 1917. december 22 51. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illetó mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. ^ £9 FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN ' rákoí-kereszturi lelkfs/. SCHOLTZ ÖDÖN á<r falvi esjieros-lelkész F0MUNKATARSAK : JAHN JAKAB BLATNICZKY PAL kiskéri lelkész. cinkotai lelkész. TARTAtOMJEGlJZÉK': VEZÉRCIKK: Haráesong. *) — TARCA. Karácsonyi ima. kérdése. D. — 1848. XX. Bándy Miklós. — A jubileum megünneplése ben. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. Megjelenik hetenként eav iven A lap ára: Egész évre U K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 ] Hirdetések ee pályázatok ai>a: Egész oldal . 40 K Állandó u.irdat.ésekmege;-yi.*.es sa^riflt Bíró László. — A fakultás az egyes gyülekezetekKarácsony. *) Mint egykor, a keresztyénség hajnalán, ugy most is a sziveket nyugtató béke palástja borul napkelet felől az emberiségre. Mint egykor, az első karácsony áldott reggelén, ugy most is a Megtartó születésének világraszóló nagy örömét zengi a hajnali szellő a föld emberének. Akkor testbe öltözött az Istennek Lelke abban, akiről oly fölséges egyszerűséggel mondja az írás : „Fogantaték Szentlélektől", — most pedig a krisztusi lélek, — az embereket megértésre, szeretetre, békességre buzditó krisztusi lélek szárnyalását nézi repeső szivvel az emberiség a békehirekben. A reformáció négyszázadik karácsonya ismét meghozza e földnek az isteni kegyelem áldott örömhirét. A keresztyénséget a reformációban megújhodott evangéliomi jézusi szellem ajándékozza meg az Isten legnagyobb áldásával a békességgel. Fáradt lelkek megpihenését, bágyadt szivek feléledését, tört életek megújulását, lankadt hitnek megerősödését, tiport remények ujrazöldülését jelenti ma e világnak a béke.-Isten kegyelme adja nekünk a háború negyedik esztendejében ezt a szép karácsonyi ajándékot. Ez ajándékban a Krisztus uj megszületését látja a hivő ember lelke. És felhangzik ajkán a csodaszép karácsonyi ének : „Dicsőség a magasságokban Istennek, e földön pedig békesség a jóakaratú embereknek 1" Bár megértené a béke áldásának véghetetlen értékét magyar hazánk s benne evangéliomi egyházunk minden egyes polgára és hive is. Hogy ne lenne e nehéz időkben is pln kusza ? honfiak enuetértése, oly széthúzó a törekvése, olyan áldatlan a tülekedése. Hogy ne lenne az evangélomi egyház is még mindig csak hirdetője, de nem egyúttal cselekvője is az Isten igazságának, a békesség evangéliomának! A világháború nyomorúságai eléggé megértethették már velünk, milyen átok az emberiségre a visszavonás, irigység, gyűlölködő szeretetlenség. Békesség után sohajtozó szivünk minden egyes dobbanása eléggé hirdeti, hogy békesség nélkül nincsen megelégedés, nincsen boldogság ezen a sártekén. Jézus köszöntése e pár szó uolt csupán : „Békesség néktek!", mert e pár szóban benne van a földi élet minden értéke, értékének minen gazdagsága. És mi mégis örökké csak a civódó torzsalkodás, a gyűlölködő szeretetlenség, a nyugalmat bontó irigység, a békétlenséget szitó kötözködés kicsinyes útjait tapossuk. Ugy vagyunk, mint a próféta mondja: „Békesség, békesség a szavunk, és még nincsen békesség 1"
