Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-10-27 / 43. szám
342 EVANGEL I KUS ÓRÁLLO 1917 az egész szellemén ott tündökölt, ott lüktetett a Krisztus tiszta és szent igéjéből táplálkozó igaz keresztyén evangéliumi hitnek és meggyőződésnek az ereje és a reformátió minden küzdelmében, minden alkotásában, minden aldásában és minden sikerében ez volt a forrás, az ok, a norma, a tekintély, a biztosíték egyaránt, flz evangélium egyházának örök ereje és büszkesége a hivő szívnek, a lelkiismeretnek, az alkotó szellemnek, a hirdetett tannak, a kiformált hitmeggyőződésnek egyedül és tisztán a Krisztus evangéliumában ualó megkötöttsége. A Krisztus szolgálatában álló, de minden emberivel szemben szabaddá vált lelkiismeret csodákat müveit az emberiség lelki életének terén. Luthernek és az ő reformátor társainak köszönheti az emberiség az ujabb évszázadok szellemi és erkölcsi újjászületését. De és ezt e nagy ünnepen mintegy ünnepi hitvallásként, fogadalomként valljuk és hirdetjük, mert a mi lapunk ugy vélte mindig s ugy fogja vallani a jövendőben is, hogy egyedül ez az igaz keresztyén evangéliumi álláspontja Krisztus igéjének, mint absolut normának, mint föltétlen tekintélynek örök időkre uralkodnia kell a keresztyén sziv lelkiismeretén, a positiv evangéliuminak nevezett hitéleten, erkölcsi életen, szellemi életen, egyházi életen. Ha volt valaha baj a reformátió kora előtti keresztyénség életében, pedig volt elég, — az mind onnan származott, mert az egyház a maga tanában, szervezetében, szokásaiban, szertartásaiban, egész lényében, életében letért az örök evangéliumi isteni igazságok talajáról. És ha van és lesz baj az evangéliumi egyház életében, annak a forrása sem volt és nem lesz másban, mint abban, hogy a hirdetett tan, a szószék és az irodalom, a szervezet és a vezetés szelleme vagy az ultramodern, minden isteni tekintélyt félrevető szabadosság örvényei felé téved, vagy — s ez a másik szélsőség — a Krisztus evangéliumán kivül, önkényesen eonstruált emberi kóriátokat szab a szabad lelkiismeretnek. Legyen e nagy napnak szivünkbe vésődő örök tanúsága: nincsen más közbenjáró, nincsen senkiben másban üd^ vösség, hanem a ]ézus Krisztusban, — nincsen üdvösségünk számára más ut, mint- az ő váltsága, — nincsen vallásos ismereteink számára más, szabályozó tekintély, min az ő evangéliuma, — de — ennek az örökre megmaradó forrásnak gazdagságából az Isten ismeretére vágyódó lélek mindig szabadon meríthet annyit, a mennyi az ő üdvösségére kell. S ez értelemben a most ünneplő, majdan küzdő és diadalmaskodó egyház minden munkájában, minden sikerében, minden alkotásában, egész jövendő fejlődésében legyen a Krisztus minden mindenekben / Geduly Henrik LUTHER MÁRTON ERÖS VÁRA*) Erős vár a mi Istenünk, ]ó fegyver és védelem; Minden bajból, mit szenvedünk, Hiszabadit sértetlen. Gonosz, ős ellenség Ránk most förmed még; Erőszak és csel Zord vértjét öltvén fel; Párja földön nem terem. Hatalmunkkal mit sem érünk, Elveszhetünk íziben; Hüzd az Igaz Ember értünk, Maga végzett igy Isten, Hérded tán, ki ö ? Krisztus, a dicső I Urunk, Zebaoth, Nincsen más: tudhatod: Tábort ő tart győztesen. Teli poklok ördög hada Rémit bár, hogy elnyeljen; Nem félemlünh meg miatta, Bízunk a szent sikerben. Világ fej'delme Tüzet, vért lihegve, Nekünk hogy' véthet? Fején az ítéleti Egy szó ejti el könnyen. Csak az Igét hagyják állni, Meg ne toldják semmiben; Lelke áldást áraszt ránk ki, Célhoz vezet nagy híven. Vagyont, nőt, gyermeket, Testet, hírnevet, Ám. hadd vigyenek; Hisz' ugy sem ők nyernek: Mienk marad üdv és mennyi Varga Márton tokaji ev. lelkész. *) A szerző-testvér jelen fordítását egy hosszabb t uiulmány után közölte velünk, a mely tanulmányában Luther énekét agy tartalmilag, mint alakilag (költészettanilag is) bonckés alá veszi s összehasonlítja az eddigi fordításokkal. Tanulmányának végén, mint resullátumot adja a saját fordítását. Értékes hosszabb tanulmányát ez idö szerint nem közölhetjük, de szerintünk igeu sikerült fordítását örömmel bocsátjuk közre. (Szerk.J
