Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-10-27 / 43. szám

1817 Theologiáink elnéptelenedése. (Egyetemes gyűlésünk figyelmébe.) Dr. Rácz Lajos, „jövőnk egyik problémája" e. alatt a Sárospataki Ref. Lapok mult számában tbeol. akadémiáink elnéptelenedését fejtegeti. Az entente, de főleg az angliusok önző makacsságából még most is véresen duló világháború a hazai protestáns theologiákon is érezteti a maga rettenetesen dermesztő hatását, a melynek egyik sajnálatos jelensége a theologusok számának ,.egyenesen megdöbbentő megfogyatkozása valamennyi theol. akadémiáinkon." Hisz' elég csak arra utalnunk, hogy p. o. tavaly a soproni és pozsonyi theologián 4, az eperjesin 7 s a sárospatakin 2 uolt az l. éves theologusok száma. S ez állapot a jövőben sem fog jauulni, mivel a 18 éves g'mn. ifjakat csaknem mind besorozták, s nincs kilátás arra, hogy az 1915—1917. évek hiányát, veszteségét pótolhassuk. Hozzájárul még az is, hogy mig a h#)oru alatt a többi pályákon a fizetési viszonyok emelkedtek és még emelkedni fognak az átmeneti sőt békeidőben is, eddig a papi fizetés — mint Rácz is megjegyzi — teljesen a régi állapotban maradt, holott eddig sem uolt irigylésre méltó. Igazán kevés lesz a jövőben is azoknak az ifjaknak a száma, a kik benső elhivatásból fognak lépni arra a papi pályára, a melyen boldogulhatnának, ugy kogy szinte kényszeritőleg be fog állani az eset, hogy egyházközségeink lelki szükségleteinek ellátására nem lesz elegendő papunk. Ma oly nagy a nyomorúság keuésbé a falusi, mint inkább a uárosi egyházközségek papjai és a nagycsaládu theol. tanárok között, hogy ha azokon röuid időn belül a kormány, uagy az egyházegyetem nem segit, ugy a teljes elszegényedésnek sőt anyagi összeomlásnak néznek elébe. Ezek az állapotok épen nem kecsegtetők a jöuőre nézue sem a theol. pályákra ualó lépésre, a mihez hozzájárul még az a körülmény, hogy a jubileum alkalmára köuetelt és teruezett egyetemi theol. fakultás hihetőleg fel fogja sziuni a 3 theol, akadémiát. Mit tegyünk ezeknek a szörnyűséges állapotoknak megszüntetésére és a jöuő bizony szomorú kilátásnak meguáltoztatására ? Első és legfőbb, és ebben touább megyek Rácznál, a uagyontalan és nagy családu uárosi lelkészeknek és theol, tanároknak az állami tisztuiselókhöz hasonló gyors segélyezése. De ez csak a háború idejére, uagy legfeljebb az átmeneti időre vonatkozik, mert hiszen a hol a ruha, cipó és megfelelő ellátás nincsen, ott eredményes munkásságról aligha szólhatunk. Aztán a theol. és papi pályának vonzóbbá tételéhez szükséges a lelkészi fizetéseknek kor- és állásszerü rendezése, mert a mai 'állapot még a sok toldozás-foldozás mellett is egyenesen tűrhetetlen. Aztán jöhet, amit Rácz is hangsúlyoz, a kisebb és egymáshoz közelebb fekvő, lehetőleg tanitóval biró enyházközségek affiliálása s általában az egyházközségek földrajzilag helyesebb beosztása, a mire egy konkrét gömöri egyházközség esetéből kifolyólag annak idején már a Belmisszió hasábjain is utaltam. (Felsősajó és Annafalva.) A kisebb, vagy egymástól táuolabb fekuő anyaés leány egyházközségek megüresedése esetén ezzel a nehéz feladattal gyorsan és okosan meg kell birkóznunk, s nem — mint eddig tettük — a hallgatással mellőznünk. S végül okos vezetés mellett a jó tehetségű és szorgalmas ifjakat Otthonokban már a középiskolákon kell a theol. és papi pályára nevelnünk, uagyis a leendő theologusok képzésére már a gimnáziumban kell súlyt helyeznünk, ahol a uallástanárokra igen szép és magasztos egyházi pedagóiai feladat uár a jöuőben. Azt hiszem, azt nem kell bizonyítanunk, hogy a már ualó állapotok tarthatatlanok, sőt eluiselheteílenek, s a jöuő kilátásai is inkább csüggedésre, mint sem bizakodásra adnak okot. Ráezhoz hasonlóan a nehéz problémát, csak fölvetettük, azoknak lehető megoldásán mások is gondolkozzanak. Enyhítsünk, de gyorsan a jelen állapotokon, de meg ne felejtkezzünk a jöuőnek: egyházközségeink lelkészekkel ualó ellátásának megalapozásáról sem. Várjuk, kérjük, sőt sürgetjük egyházhatóságainknál a jelen nyomorúságok enyhítésére fent és alant a gyors intézkedést, de gondolkozzunk komolyan a jöuőnkről is. A reformátió jubileumán reformálnunk sőt uáltoztatnunk kell a mi állapotainkon, mert hát az egyházban is nemcsak Isten igéjéuel, hanem kenyérrel is él az ember. A kenyér nekünk ma szűken méretett. Azért hát caueant consulesll Dr. Szláuih M. ki „Evangelischer Zentralerem für innere Mission" nagygyűlése a reformáció 400 éves emlékére. Szept. 22-tól szept. 27-ig tartotta fennt neuezett egyesület egy hétre teruezett naggyülését. E fényesen sikerült s impozáns jubileumi gyűlésen a némethoni s az ausztriai belmissioi munkások lelkes szauakkal számoltak be arról, mit lehet elérni czéltudatos komoly euangéliomi munkásság réuén. Egy egy előadó bepillantást nyújtott abba a munkába, mely Ausztriában az euangelikus egyház kebelében többnyire önként uál