Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-01-27 / 4. szám

ismerete csak a „benfentesek" privilé­giuma? A mi egyházunk erőssége a hivők teljességének részvétele az egyház kor­mányzásában, a mi egyházunk az egyen­lőség és szabadság és felvilágosodás jegyében született. Legelső szükséglete tehát, az ; hogy, ha mellőzést kell elszen­vednie, annak okait ismerje. És azoknak világos, (élre nem magyarázható kinyi­latkoztatása előtt, nyugodt lelkiismerettel, nem merném vállalni a felelősséget azért, hogy egyházamat a kétes javakért önér­zetében és jogaiban is sértve lássam. Ez az eset azok közé tartozik, mely­nél a különben praktikus magyar köz­mondás, — „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" —, politikáját folytatni nem lehet. Különösen nem addig, mig illetékes helyen érzékenységünket kímélve a nyilvánosság elé nem tartozó okokból támogatja egy olyan theológiai faeultás felállítását, mely bennünket lealacsonyít De nem fogadhatjuk el azért sem igy, mert az evangéliomi haladáshoz nincsen feltétlen szükségünk theologiáink egyetemi jellegére. Nincs pedig azért, mert lelkészi karunk' magasan felette áll, kötelesség teljesítés és lelki nagyság­ban, a müveit emberiség átlagánál is ha theologiáink nem elégithetnék ki ; lelki szükségleteiket, azok megszerzésére a tudásvágynál jobb egyetemet nem isme­rek. Kétségtelen igaz, hogy lelkészi ka­runk tekintélyét és súlyát, a külsőségek imádásában tobzódó világ igen gyakran, hamis mérlegében, emelné az egyetemi képzettség könnyű elérése, de a belső igazi értéket kereső lélek ma is megta­lálja bennük azokat a súlyos lelki java­kat, melyek fenntartását és növelését, — a sokszor küzdelmes anyagi létezésük mellett —, óriási akarat és jellemszilárd­ságuknak köszönhetünk. És ki merné állitani, hogy lelkészképző akadémiáink nem jelelnek meg nagyszerű hivatásuk­nak a mai korban is? Nyugtassa meg lelkiismeretét Soly­mossy báró, nem kicsinyes okok, nem versengések játszanak közre, legkevébé keresünk ürügyeket, csak egyszerűen jogunk és elveinkhez való önérzetes ra­gaszkodás vezet, abban a biztos hitben, hogy célt érünk igy is. Szent-lvány József (gömöri). Jubileum elótt. fí reformáció jubiláris évfordulójának kü­szöbén állunk. Ez az esztendő sok mindent szá­mon kér majd tőlünk. Számon kéri hithüségünk, egyházszeretetünk, áldozatkészségünk, evangé­liomi lelkületünk bizonyságait is. Nagyon kívá­natos, hogy a magyarhoni evang. egyház kebe­lében a jubiláris évvel megindult mindennemű moagalom, alkotás, terv keletkezéséről és fejlő­déséről egymás épitése és buzdítása érdekében lapunk közleményeket hozhasson. Ezért a fenti címen állandó rovatot nyitunk, hogy ez évfolyam majdan történeti emléktára is lehessen a jubilá­ris esztendő mozgalmának. A bácsi esperesség ]ahn Jakab testvérünk, lapunk egyik főmunkatársa szerkesztésében bei­missziói lapot indított. A lap címe Grüss Gott, megjelenik havonként kétszer. A lap eleven, tar­talmas s igy jogos a reménység, hogy sok áldás fog a nyomában fakadni. Üdvözöljük. A szepességi evangélikusok 9-ik évfolyamot élő lapja, az Evang. Glaubensbote, a strázsai testvér, Holhó Mihály szerkesztésében ezt a fel­iratot viseli: Reformations-Jubiläums-Jahrgang 1517—1917. Az évfolyam a reformáció ügyeivel sokat foglalkozik. fl Haffay Sándor szerkesztésében már 3-ik évfolyamát kezdett Budapesti Evangélikusok Lapja cimü belmissziói hetilap minden számában hoz egy cikket Lutherről és a reformációról. A budapesti evang. magyar egyház Dr. Magócsy-Dietz Sándor felügyelő elnöklete alatt bizottságot küldött ki a reformációi jubileum elő­készítésére. A bizottság már ismételten ülésezett. Megállapodásairól legközelebb tájékoztatjuk la­punk olvasóit. Határozatairól majd a református egyházat is értesíteni fogja. Kiáltó ellentétben van ez a határozat azzal a hírrel, melyet lapunk mult heti számában rész­letesen ismertettük, hogy a dunántuli református püspök Németh István, a nyitrai református pap, Sediuy László feljelentésére és panaszára tiltó levelet irt Farkas Gejza nagyszombati lelkésznek,

Next

/
Thumbnails
Contents