Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-01-27 / 4. szám

XIII. év. Bucka^x^, 1917. jan*é-r 27. 4 szám EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A fa-pst ss-efiewii és anyagi tekintetben Meto mindennemű postai kíM'öemény, a hiröete?ek szövege és ára, valamint az e& leges reklamáció is a lap t lajöonosához: Noszko Isrvái leikészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küiöenöö. SS FELELŐS SZERKESZTŐ ES LAPTULAJDONOS: NOSZKÓ ISTVÁN ráíboskieresztuii ieikésy.. FŐa*U$ÍK.ATARSAK : SCHOLTZ ÖDÖN JAHN JAKAB BLATN1CZKY PAL ág fal i esperes-l-elke-sz. kiskéri leikész. oinkotai lelkész,. DUSZIK LAJOS QÖnÖKYJÁNOS | szatmári lelkés*. eperjesi főgym igtuspató Megjelenik hetenként egv iven A lap ára : Egész évre 14 K Péiévre 7 k Egyes szám ára 40 f fctmitítesek es pályazatok així ; Egeez oldal . éo n «mese venns amn Alla^rtá: ir<l«»é«ejqt TARTAnOHJEGiyZÉK : VEZÉRCIKK: Haladunk? Szent-luány József (gömöri.) - jubileum előtt. — A hoponázási hitlevél és a protestantizmus. Dr. Polner Ödön. — Irodalom. — Belélet — Pályásatok és hirdetések. Haladunk? Ezt a kérdőjeles címet irta Bápó Solymossy Lajos az Űpálló ez évi 1. számában megjelent cikke elé, hogy abban legutóbbi egyetemes közgyűlésünknek a theologiai facultás ügyében hozott határozatát a kisebbségben maradtak nézőpontjából birálja. Véleményem szerint a tisztelt cikkiró nem jár helyes nyomokon, a mikor hátsó gondolatok és ezekből folyó sérelmi szempontoknak tulajdonítja a nagylelkűen és titokzatosan jelajánlott theologiai facultás el nem Jogadását. Nem tételezhető jel, hogy ily nagy jelentőségű kérdésben, mely minden véleményadásra jogosult egyéniségtől megköveteli az alapos tanulmányozást, a kérdésben való elmélyedést, bárki is lényegtelen érzelmi momentumok hatása alatt nyilatkozna. Magam részéről a legtisztább lelkiismerettel állitom, hogy a kérdésben sohasem vezetett, a talán megbocsátható és bizonyos viszonyok között teljesen jogos lokálpatriotizmus sem, egyedül az a megjontolt meggyőződés, hogy a fakultásnak a tervezett módon való felállítása ellenkezik a törvényben világosan kifejezésre jutó feltétlen egyenlőség elvi álláspontjával és az a burkolt és semmi posítivumot sem nyújtó ajánlat egyszerű mellőzése egyháiunk jogos kívánságának. Egyenesen tévesnek kell kijelentenem azt az állítást, mintha egyetemes ülésünk lényegtelen okokból vezérelve hozta volna meg a tisztelt cikkiró szerint helytelen határozatát. Miért kell a határozat meghozásában divergáló hátsó gondolatok működését keresni, mikor az ideális egyszerűséggel felállított, véleményem szerint, minden egyébnél fontosabb elvi álláspont győzött, a mikor kimondottuk, hogy egyenlő elbírálást hiuáriunh más felekezetekkel I Eehet-e ennél komolyabb elhatározás, lehet-e ebben a kérdésben máskép gondolkozni?! De bíráljuk a kérdést tárgyi szempontból is és tegyük idéző jel közé Solymosy báró írásának egy passusát: „hogy lehet, hogy az egyetemes ev. egyház némi mellőzést szenved az által hogy theologiai fakultása egy meglevő egyetembe nem kapcsoltatik bele, azonban ez nem zárja ki, hogy a viszonyok vál~ toztával egy állami egyetemmel összefüggésbe hozassék." Mi hát az ok, a mely a mai viszonyok között lehetetlenné teszi a facultás jogos kívánságunknak megfelelő felállítását. Talán nem voltunk méltók a történelmi nagy idők küzdelmeihez? Miért kell, ha csak némi mellőzést is elszenvednie egyetemes egyházunknak akkor, ha azt sem tudja, mi az oka a mellőzésnek? Vagy az akadályok