Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-26 / 21. szám

162 1917 Majd amikor egyházunkban is felsiuit az a tisztitó szél s az alvó [akaratokat felébreszti, a szétvonó áramlatokat egybefogja, egy cél felé haladni kényszeríti az a biivös lélekerő, az a szent, az az áldva áldott, lélekegység, itt lesz az újjászületés, a feltámadás, a pünköst. Addig tétouázunk. Addig látunk ugyan jeleket, melyek intenek, munkákat, melyek unszolva hívnak, hallunk hangokat, melyek sírva esdekelve ébrentartani akarnak, de még nem telt meg a lélek az ihletés szent mámorával, még nem fűltek meg a kedélyek és keblek a lelkesedés szent melegével: „hideg szivekben pedig megfagy a kötelesség" s megfagy az akarat és élet. Várom a pünköstöt Soha hasonlóbb nem lehetett egyházunk és a világ helyzete a megremegő, a kis tanítványseregéhez, mint ma. Fullasztó és nehéz a levegő a helyzet megérett, megromlott annyira, hogy jönnie kell már a kilendítő, megújító sivító szélnek. A mi bárkánk áll, nyugodt vizeken, romló vizeken uesztegel. Majd a szél kiröpíti uiharba, megszorító és megpróbáló uiharba. fíh az lesz a szép, dieső, mert az lesz az élet. jön a pünköstünk. jön! Ma oly nagy dimenziókban és oly szertelen számban rajzanak elő a történések, hogy egységes átlátásuk lehetetlen. Mintha aduent és pünköst egyesülne. Várakozó uágyak és ihletett lélektől, tűztől és erőtől áthatott szauak szállnak a fegyuerek mészárosmunkájába már belefásult uilág felett. Még fűtik a kohót, a háború kohóját a fekete fűtők s nem ueszik észre, hogy a talaj mozdul, a kohófal repedezik s holnap ledől, rázuhan a fűtők fejére. Eppur si mouue Mozdul a föld. Hatalmasok dőlnek el, mint földrengésnél a lomha táluányok s jelentéktelen neuek surranak be a törtenelem ma teljesen kitárt ajtaján . . . Értékfordulás lőn, bankó és eldobott papirszelet libeg a leuegőben, mintha ualami szél, ualaml hirtelen, sebesen zugó szél,sivítana s az emberek fejükhöz kapnak, hogy le ne sodorja kalapjukat, sapkájukat, vagy koronájukat .... Mindenkit visz a szél s^vagy mélyen fellélegzik benne, vagy megfullad tőle, uagy uele megy, uagy felbuktatja. Nekünk látnunk kell, hogy ualami kezd történni. fí gép, az átkozott kaszáló gép befült, a motoruezetők rákaptak s gyí .... duruzsolua, zugua-morogua kaszál, csépel a gép — üzemszerűen. Mint lassan minden üzemmé torzul az emberek kezében, fí szép, friss, a csodás és uarázsló élet üzemmé szürkül, nyomorodik. Megrontjuk, megszomoritjuk s nekünk ugy — jó. Most az élet élet kezd lenni, fíz események ualahogy billenni kezdenek s az emberi logikák keskeny, mereu uágányairól lesodródnak az isteni logika hatalmas, átláthatlan táuolságokba vezető uonalaira. Világmegujhodást sejtek. Nincs ember ma, ki tudná: mi jön holnap. Az események elszabadulnak az emberi kezekből, fí motoruezető ott ül még a meggyorsult gépkocsin, elsáppadua ueszl észre, hogy a rugók, esauarok engednek ugyan, de a gép kezd magától haladni . . . Buangelikus egyházunk 1 Tudod-é, látod-é, érzed-é ezt? Érzed-é, hogy fú az a sebesen zendülő szél s a föld kezd mozogni. Valami készül. Te készen uagy-é? jaj, ugy fáj nekem (adja a mi Istenünk, hogy ez esak az én egyéni érzésem, téuedt érzésem legyen), mikor látom, hogy mi — üzembe ásódua áléletet élünk. Konzerválunk mindent. Vágányokra fektetjük — mint uaskoesit — egyházunk lelki és jogi, üduintézményi és közigazgatási életét s a magunk körében ualó szárazmalmi taposásba beleszédelegue nem látjuk uilágosan a köröttünk mozduló életet. Pedig az a mi rendeltetésünk — hogy éljünk. A ma felszínre jutott törekuések, a népek önrendelkezési joga (népautonomia), a tehetségek szabad éruényesülése, az emberegyenlőség és emberi életmegbeesülés annyira a mi fánkról lemetszett gyümölcsök, mint almát csak almafa teremhet. A uálság kitörőben. Lehet, §hogy győz a régi rendszer s akkor touább adminisztrálhatjuk, magyarul: „szolgálhatjuk" — magunkat. De ha győz a uilágon a ma már erősbödő megújhodás pünkösti lelke, akkor mi a sebesen zugó széllel tudunk-e lépést tartani? . . . Világ — pünköst készül. Csak az a kérdés: megfogja-é tenni, megtudja-é tenni egyházunk azt a lépést, melyet nem opportunista érdekből, de lélekazonosságból meg kell tennie, ha a haladás lelkéuel még nem ueszitette el a teljes kapcsolatot. Szociális hatalommá hell lennie. A fájó nehéz élet igája alatt nyögő és a kereszthordásban leroskadt emberek boldogitásához és erkölcsi megszépítéséhez kell fognia. Féltékenység nélkül a theologus disztinkciók megmosolygásáual, de a nagy és örök emberi érdekek komoly és hü szolgálatáual lépjen közelebb a jobb sorsukért, az egyéni boldogságukért, életük biztonságáért s a háboruual rájuk zúdított átkozott igazságtalanságokból ualó szabadulásokért, tehát testi-lelki nyugalmukért küzdeni kész milliókhoz. Ma nem uitázunk már a Luther és Zruingli marburgi kolokuiumának uitaanyagán, ma az idő óramutatója túlhaladt e kérdésen, ma arról kell uitáznunk, hogy mit kell tennünk nekünk, egyházunknak, a szeretet hiuatásos intézményeinek a háború gyors megszüntetésére.