Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)

1917-05-26 / 21. szám

leif EV ANGELIKUS ŐBÁLLÓ Azé a jövő, az veszi kezébe az uj történelem ütenypáleáját, aki ezt megtudja tenni. Mikor megértjük, hol a mi helyünk a felfejlődő oszlopokban, mikor azt a hangot fogjuk tudni megszólaltatni, melyre felemelik a fejüket a ma tétova lelkek s az átfejlődő világot a mi pozitív és mégis értelmi, az Istent emberszeretettel imádó, földi boldogságot épitő és mégis mennyországot készitő hitünk fogja ihletni és vezetni s a rombolás dühét az alkotás meleg akaratává fogja szeliditeni, tényező lettünk az uj világban is. Jövel, szent lélek Ur Isteni Ihless megl . . Most jövel, oh szent Lélek! . . . Duszih Lajos. PÜNKÖSD ÜNNEPÉN. Hozzád szállunk nagy Istenünk: Hálát adunk Neked, Hogy újra elhoztad nekünk A pünkösd ünnepet 1 Péter szava fülünkbe zúg megint: „Megtérjetek szent lelhet véve mindi Legyen közös, amit az Úr adott Megosztva egymásközt a falatot." Hozzád szállunk nagy Istenünk; Hálát adunk Neked, Hogy újra elhoztad nekünk A pünkösd ünnepet1 Fülünkbe zeng apostolunk szava, Amit a nép döbbenve hallgata: „Az Ur a főidre vért, tüzet bocsát, M

ig napja felragyog s küld uj csodát." Hozzád szállunk nagy Istenünk: Hálát adunk Neked, Hogy újra elhoztad nekünk A pünkösd ünnepet1 Szemünk mohón az ég felé tekint, Hiszünk, bizunk önkéntelen megint, Hisszük, hogy újra megnyílik az Ég S hitöltöd Lelkedet Te szerteszét, Hozzád szállunk nagy Istenünk: Hálát adunk Neked, Hogy újra elhoztad nekünk A pünkösd ünnepet1 Atyánk, hisszük, hogy küldesz uj csodát S a vért, tüzet nem tűröd itt tovább; Napod, a béke napja felragyog S dicsénehet zeng minden angyalod 1 Mocshonyi fózsef. LUTHER PÜNKÖSDI ÉNEKE. Jöjj Szentlélek, hü barátunk1 Hallgasd meg kérő fohászunk1 Neked ajánljuk föl szivünk, Taníts meg, hogy szentül éljünk. Adj erőt és bátorságot, Hí bennünk a jót munkálod ; Hogy mint Jézus tanítványi A bűnnek ellen tudjunk állni, Uram hallgass meg bennünket1 Te szent fény, erős kőszálunk 1 Add hogy igazságban járjunk; Az legyen mindig vezérünk — Hogy igy el ne tévelyedjünk, Llzd el a tévelygés éjjét, Hozd fel az igazság fényét; Hogy az egész világ ajka Jézust áldja és magasztalja, Uram hallgass meg bennünket1 Segíts vigasztaló lélek, S biztass ha érnek veszélyek; Add ha Atyánkhoz közelgünk — Hozzá teljes szívből esdjünk. Készíts minhet a halálhoz, Az örökkévalósághoz, Hogy mint harcosaid küzdjünk, S a halálból életre keljünk 1 Uram hallgass meg bennünket 1 Németből: Czékus László. Pünkösdi lélek. Poézis,e, vagy valóság! Letűnt idők embereinek megjelent Isten lelke-e, amely a múlté csupán s igy nincs hozzá többé közünk, avagy szent valóság-e a jelenben is? Mind a kettő együtt. Poézis s valóság, a mult s jelene egyaránt l Gyermekes hittel állunk meg előtte; szemünk szent csodálattal tapad az együtt ülő tizenkettőre, a fejükön megjelent apró lángnyeluecskékre — amint meg van irva —, lelkünkre ráül a mult esodahitének varázs lehelete . . . Merengünk, érzünk, hiszünk. Pillanatra mintha felednénk a jelent, fl mát a maga sok nyomorúsága, szenvedésével. Édes odaadással a múltéi akarunk lenni. Fülünkben megcsendül az aratási ünnepet ülő jeruzsálemi tömeg zűrzavaros örömujongása, lelki szemeink végig futnak vége-hosszat nem érő körmeneten, melynek tagjai vigak, — hallelujáznak. S látjuk a kicsiny, igénytelen ház elreteszelt ajtói mögött együtt ülő árva tanituány csoportot TÁRCA