Evangélikus Őrálló, 1917 (13. évfolyam)
1917-05-12 / 19. szám
Nagyjelentőségű reformátiói jubileumi alkotás. — Uj evang. leáoykciéplsloia Myiregyimzán. — Mi, kik az evangelikus leánynevelés nagy és áldásos ügyének kezdettől fogva önzetlen szószólói voltunk s annak fontosságát különösen most, a jubiláris esztendőben, nem győztük eléggé egyházunk vezetőinek figyelmébe és megfontolásába ajánlani; mi, a kik e téren kifejtett buzgalmunknak már is láttuk az áldásos gyümölcseit megérlelődni, itt, e helyen igaz örömmel és a jobb jövő reményévelvetünk papirra egy tényt, amely a legutóbbi napoknak nagy horderejű eseménye. Csendben, minden nagyobb hullámverés nélkül, de annál kitartóbb és szivósabb buzgalommal kezdette meg a mult év folyamán a tiszai egyházkerület néhány lelkesebb jérfia, élükön a kerület agilis és fáradhatatlan püspökével: Geduly Herikkel, egy uj euang. leányközépiskola létesítésének a tanulmányozását. A kerület mult évi közgyűlése azzal, hogy egy ily iskola létesitése esetén legmeszszebb menő áldozatokra kész, felhivást intézett afc egyházkerület népesebb és tekintélyesebb egyházközségeihez, hogy ily intézmény szervezésének gondolatával foglalkozzanak, fí felhívásban a kerület különis megnevezte Nyíregyházát, mint legnagyobb és virágzó állapotban lévő egyházközségét s a jelenlegi püspök székhelyét. A nyiregykázi egyház vezető férfiai: a püspökön kivül különösen Dr. Meskó László esperességi felügyelő, Balla Jenő egyházfelügyelő, Dr. Vietorisz József másodfelügyelő a leglelkesebben karolták fel az eszmét, ugy, hogy az előkészitő értekezletek után már a mult évi dee. hó 10-én tartott egyházközségi képviselőtestületi ülés egyhangú lelkesedéssel határozta el, hogy ily leány középiskolát gimnáziumi és felső leányiskolái tagozattal az első és ötödik osztály megnyitásával már a most folyó jubiláris esztendő őszétől kezdve léfesit. B határozat meghozatalától kezdve folyt a SZÍVÓS munka és nem egyszer férfias erős küzdelem az evang. leány nevelés nagy fontosságú érdekeit kellő képen mérlegelni nem tudó, sőt azzal ellentétes társadalmi (klerikális) körök törekvései ellen, fí minisztérium elvileg hozzájárult az intézmény létesítéséhez, de államsegélyt a mostani viszonyok'között kilátásba helyezni nem tudott. Mind ennek dacára az egyház vezetői lankadatlan buzgalommal igyekeztek az anyagi nehézségek leküzdésére is és munkásságuknak igazán eléggé alig méltányolható és Magyarország kultúrtörténetében párját ritkító eredménye lett: a városi képviselőtestület élénk vita után kétharmad szó-